Az élet szép (1997) 89% 359★

Egy szívmelengető, illetve szívet markoló történet Benigni tolmácsolásában, a tőle megszokott stílusban. Még a legszörnyűbb események közepette is az élet szeretete, a család fontossága sugárzik a történetből. Nálam többször nézős.

Nem tudtam összeegyeztetni előre, hogyan lehet valami egyszerre dráma és vígjáték. Hát így!
Kiválóan használja a film mind a kettő elemet, jól vegyíti és átköti őket.
Az eleje hosszas vígjáték, de a forduló pont után is megmarad egy rakat humor a rossz közepette.
Guido egy hihetetlen optimista, jó szívű és puska szája van.
spoiler
Remekül megszerkesztett, keserédes végű film, hihetetlen sok találékonysággal spoiler.

Nem tudom végül ti milyen verziót láttatok, de én olyat, ahol ahol a német tiszt, tábori jelenetes eligazítását nem feliratozták és nem szinkronizálták. Megtaláltam a fordítást hozzá.

-Van itt egy olasz, aki beszél németül?
-Mindenki figyeljen ide, csak egyszer mondom el.
-Csak egyetlen egy okból lettetek ebbe a táborba transzportálva.
-Hogy dolgozzatok.
-Minden szabotázs-kísérletet azonnali halállal büntetünk. A kivégzések az udvaron történnek, hátbalövéssel.
-Az a nagy megtiszteltetés ért benneteket, hogy a mi nagy német hazánknak dolgozhattok, és résztvehettek a Nagynémet Birodalom építésében.
-Három alapszabályt sosem felejthettek el:
Először: ne próbáljatok meg megszökni.
Másodszor: minden parancsot kérdés nélkül teljesítsetek
Harmadszor: minden lázadás szítását akasztásos halállal büntetünk. Világos?
-Örülnötök kell, hogy itt dolgozhattok. Senkinek nem esik bántódása, aki az előírásokat követi.
-Engedelmeskedni, ennyi az egész.
-Még valami
-Ennél a fülyülésnél, mindenki jöjjön ki az udvarra, de gyorsan.
-Kettes sorokba fejlődve
-némán
-Minden reggel sorakozó van.
-Úgy, és most még azt kell mondanom nektek: Ott hátul fogtok dolgozni. Némileg érzékelni fogjátok a tábor dimenzióit.

Súlyos témáról van szó, amit próbálnak humorral kezdeni. Először még tetszett, hogy mindennek inkább a vidám oldalát igyekszik látni Guido és a fiát próbálja ezzel védeni, de nekem már átment túlzásba. spoilerÉrtem én, hogy még csak gyerek, de akkor is látja hogy mi folyik körülötte és nem olyan nehéz észrevenni a valóságot.

Nagyon vegyes összkép maradt bennem a film után.
Sok szép, akár lírainak is mondható kép, jelenet volt – különösen a film első részében.
Nekem azonban végig túl harsány volt valahogy az egész. Kicsit úgy éreztem magam, mintha cirkuszban lennék, ahol a bohóc meg akar nevettetni, de én soha nem szerettem a cirkuszt, mindig hamisnak éreztem.
Itt is ez volt az érzetem, hiába akartam azonosulni a jókkal, valahol valami erőltetést érzetem végig a filmben. Mindig kiestem belőle. Meg kell, hogy mondjam őszintén, nehezen tudok mit kezdeni a túlzó, harsány, nekem időnként szinte ripacskodásba hajló komédiázással.
Valahol a Latabár filmeket juttatja eszembe – Benigni alkata és játéka is meglehetősen emlékezetet Latyira. És ez persze nem rossz, de ma már nem is annyira jó.
Az természetesen fontos, hogy nemes érzelmeket kelt az emberben, de az, hogy ezek az érzelmek nemesek, az nem annyira a film érdeme – szerintem.

Principessa!

Csodálatos film. Jó pár évvel ezelőtt láttam, de a mai napig végigfut rajtam a hideg, ha rágondolok.
„Buongiorno, Principessa!” :)

Komoly témára épül a film, de próbált belevinni némi könnyedséget, amivel nálam nem tudott betalálni. Az elejln még élveztem Guido könnyedségét, vicceit, és harsányságát, de ahogy haladtunk előre, úgy lett egyre inkább elegem belőle. Nem tudtam elfogadni, hogy valaki ennyire megmaradjon ennél a „vidámságnál” a körülmények között, akkor is, ha csak tettette és akkor is, ha csak a fia miatt viselkedett így.
A másik nagy bajom az volt, hogy egyáltalán nem volt hihető, hogy egy ekkora gyerek nem fogja fel, mi is zajlik körülötte valójában. A gyerek nem hülye, csak kicsi és kevesebb élettapasztalata van, de ki van zárva, hogy bárki Giosué helyében elhitte volna a játékos történetet.
Az elején tetszett Guido és Dora találkozásai, a film könnyedsége, a véletlenek, és megszerettem mindkettejüket.
Az biztos, hogy elgondolkodtatja az embert, hatással van rá, mert ez a téma ilyen. De sokkal jobban is át lehetett volna adni. Inkább érzem rettenetesen magam, mint hogy megpróbálják nekem beburkolni valamibe, ami sosem volt ott. Mert ez megtörtént, és úgy is kell beszélni róla.

Általános nyolcadikban bedobták ezt a filmet év vége felé, hogy nézzük meg. Dőlt az osztály a padokra. A feléig se jutottunk, mert kicsöngettek, nagyon sajnáltam. Úgy egy évvel később volt lehetőségem végignézni. Nem tudtam, hogy sírjak vagy nevessek, de talán egyszerre érdemes mindkettőt. Talán mindenkinek így kellene élnie az életét. Lehet, hogy valami nem vicces, éppen tragikus, de jobb képenröhögni az életet, mint elkeseredni azon, hogy mi rossz, főleg, ha valakire vigyáznod kell.

Kellett aludnom egyet az értékelésre. Nagyon szép volt, de egyben borzalmas is, végig azon gondolkoztam, mit tennék Guido helyében, hogyan magyaráznám el egy kisgyereknek ezt az egészet, illetve, ha majd odajutok,hogyan magyarázzam el majd a gyerekemnek a holokausztot. Nem csoda,hogy anyukám egy ideig nem akarta újranézni velem.
Az eleje vígjátékként kezdődik, de már akkor vannak utalások a háborús környezetre, a fasizmusra. Guido kapcsolata Dora-val nagyon szép, (principessa!) a tojásos poénon meg még nevetni is tudtam, valamint remek apuka is.
És akkor már el is jutottunk arra a pontra,hogy beindult a cselekmény és onnantól én már percenként nem tudtam eldönteni, hogy sírjak-e vagy nevessek. Nagyjából 5 alkalommal pityeredtem el, onnantól, hogy deportálták őket, egészen a film végéig.
Most egy időre, minimum addig, míg le nem érettségiztem, szüneteltetni fogom a második világháborús, illetve holokauszt filmeket/könyveket, mert az események, amik megtörténtek, borzalmasak, ez viszont egy nagyon jó feldolgozás.
Olaszul néztem,magyar felirattal és egész sokat értettem belőle, pedig nem beszélem a nyelvet (a francia, illetve spanyoltudásom viszont megkönnyítette). Nagyon aranyos a kisfiú, és a színészek is olyan…természetesen játszanak.

Hihetetlen, hogy most láttam először ezt a filmet. Az olaszok igazán szépen nyúltak hozzá a témához. Holokausztos filmet szeretni nem lehet, de Guido karakterét nagyon kedveltem ebben az egyszerre szívfacsaró és szívmelengető történetben.