A végzet asszonya (1991) 60% 3★

Mindenképpen kellemes az a tömény ’90-es évek hangulat, ami árad ebből a filmből. A zenék, a helyszínek, a viseletek, az egész nem más, mint a kilencvenes évek esszenciája és egyszerűen imádom. Van néhány olyan film, amit elnézve erősen sajnálni kezdem, hogy már 2016-ot írunk. Ez is egy olyan…
Most biztosan okozok meglepetést, ha azt mondom, hogy ebben a filmben a legjobb pasi a fiatal, Marlon Brando alteregó Billy Zane, s csak aztán következik Colin Firth, aki szintén helyes, jóképű darab, de Billy a pasisabb kettőjük közül, CF meg a cukibb. Egyébként iszonyat jó páros ők ketten, nem is értem, miért nem kerültek össze azóta sem valami produkció keretei között. Akárcsak Mark Strong, úgy Zane is remek partnere Firthnek, olyan, hogy elnézné őket az ember látástól Mikulásig. (Igaz, most már Colin lenne a jobb pasi, Billy meg a cuki. ;))
A történet érdekes, nem feltétlenül kiszámítható, viszont engem személy szerint szörnyen irritál a női főszereplő, akiről viszonylag hamar kiderül, hogy „süsü”. Ennek ellenére Joe kitart mellette és keresi-kutatja őt meg az igazságot, még úgy is, ha nyomozása közben többször lerázzák, megfenyegetik, elrabolják, eldádázzák csúnyán. Aztán persze kiderül, miért is, és én rendszerint fogom a fejem. Nem szeretem spoiler…
Nekem amúgy a vörös (barátnő) csaj a legszimpibb női karakter, még úgy is, hogy spoiler…
Colin meg leírhatatlanul aranyos, elhiszek neki itt is minden mondatot és mozdulatot, teljesen hiteles, korrekt az egész. Annyira hétköznapi és természetes a játéka, hogy komolyan úgy nézem ezt a filmet, mintha élőben nézném az eseményeket, elbújva egy fa törzse mögé vagy ilyesmi. :)
Bájos a film humora, a félpucér, fejére papírzacskót húzó modell csaj nagyon ott van, illetve Billy is frenetikusat alakít, imádom nézni, ahogy lököttködnek Colinnal. Meg azt is, amikor üvöltöznek éppen, mert a történet azt kívánja. :)
A filmben vannak az én ízlésemnek már túlságosan nyálas jelenetek is – konkrétan a bolti a legmaradandóbban irritáló – amikor nyalakodnak a polcok között. A valóságban is utálom az ilyesmit, bloahh. Meg hát a főszereplő csaj, na. Nem bírom. Hülye, hülye, hülye, hülye…
Az ágyjelenetek viszont jól sikerültek, Colin itt is teljesen természetes, olyan… Emberi, nem megjátszott, nem túljátszott úgy, mint például A kaméliás hölgyben… Amikor pedig „gerincre vágják” és az ominózus pillanatban fennakadnak a szemei… Hát az valami elképesztően édes. :D