Tágra zárt szemek (1999) 72% 189★

Kubrick utolsó filmje, ami talán azóta se jött ki szinkronosan. Cruise túlteljesíti magát, nyilván mert különben haza se mehetett volna a forgatásról. A zene egyszerű és mégis nagyszerű, helyenként fojtogató hatás, zseniálisan adaptált kisregény.

Egyelőre nem találom a hangot Kubrickkal. Illetve kiskoromban úgy emlékszem, szerettem a Spartacuszt. Lehet, azt kéne következőnek elővennem. Mindenesetre a Ragyogást illetően Stephen Kinggel vagyok.
Nyitójelenetként a tehetős házaspár, William és Alice Harford készülődését nézhetjük végig egy karácsonyi időszakban rendezett bálba. Mindketten kicsit távoliak, tárgyilagosak. A bálban, ahol elvileg alig ismernek valakit, mindketten kicsit feloldódnak, de furamód mindketten mások társaságában és jó adag alkohol kíséretében.
A bálon aztán William szempontjából két jelentős dolog is történik: megmenti a házigazda alkalmi partnerének, Mandy-nek az életét (vagy…szerintem a film olvasata ez a történtekről, de leginkább rászánta az idejét és figyelmét egy bekábszizott pucér csajra) és találkozik régi egyetemi haverjával, aki most zongoristaként van jelen a buliban. Aközben az ittas Alice-re rátelepszik egy nagymenő hazánkfia, aki mindenáron rá akarja beszélni, hogy a házasság hülyeség, de ha már házas, akkor tuti le kéne feküdniük egymással.
A sok izgalomra aztán hazatérve rágyújtanak egy spanglira, ami hatására Alice fontosnak tartja elmondani a férjének, hogy megkívánt egy másik férfit egyszer és akkor és ott úgy érezte, bármit hátrahagyna a kedvéért, de ugyebár nem történt semmi. Ez abszolút kiforgatja a sarkából William világát, és nagyjából ámokfutásba kezd, aminek egy része gondolom, bosszúhadjárat és önigazolás, a másik pedig a sors-szerencse-szerencsétlenség játéka.
Én egészen sokáig viszonylag kedveltem ezt a filmet (erre mindjárt visszatérek). Elég erős erotikus thriller vagy egzisztenciális-házassági dráma lehetne. De nekem a két szál kioltotta egymást. Semmilyen szinten nem tudtam azonosulni a főszereplővel/főszereplőkkel, így a másik szál még menthette volna számomra az élményt, de az nagyon hamar kifulladt mindenféle érdembeli eredmény vagy konklúzió nélkül. És bár a házaspár valamennyire megbeszéli a dolgokat, de a végszó…ótejóég…a Zack és Miriben legalább vicces volt. Illetve nekem itt is, de a szándék gondolom, nem ez.
Tom Cruise William Hartfordja majdnem szürreális jeleneteken keresztül próbálja kitalálni, hogy neki most mi is a viszonya a nőkkel, kinek és hol a helye az életében, találkozik fiatalabb és idősebb, nélkülöző és gazdag, másoktól különböző módon függő nőkkel, és tehetetlen módon lebeg, hatást csak szándéktalanul vagy nem közvetlenül a helyzetre adott reakciójával elérve. Gondolkodhatnék most azon, hogy ez mennyire szimbolizálja a feleségéhez való viszonyát, de csak oda lyukadok mindig ki, hogy ha egy mondatban kéne összefoglalnom a filmet, az jönne ki belőle: Kőgazdag orvos szexuális bosszúálló-hadjáratba kezd, mikor megtudja, hogy gyönyörű felesége megkívánt valaki mást mindenféle következmény nélkül, a város minden pontján szenved, de az utolsó pillanatban aztán mindig meggondolja magát.
Arra pedig, hogy Nicole Kidman miért úgy játszik, ahogy, borzasztó kíváncsi lennék.
Ha a könyv egyszer elém kerül, nem fogom félretolni. Látom, hogy ebben a történetben több van, mint amit én ki tudtam hámozni. Simán lehet az is, hogy velem van a baj, hiszen a Ragyogásra is felhúztam a szemöldököm – én a könyvet vártam. De én ezt a filmet másodszor látom kb. 20 év különbséggel, és még mindig nem.
De Thomas Gibsonnak mindig örülök :)

Más, mint amit eddig láttam Kubricktól, de nem is baj. Viszont az egyik legjobb is. A hűség-hűtlenség témáját feszegeti, hogy hol húzódnak meg a határok. A szexualitást pedig könnyedén ábrázolja. A két főszereplő együtt nagyon jó, lévén, hogy voltak is házasok. Nicole Kidman jó színésznő. Cruise viszont nekem nem szimpatikus. Ettől még jobb volt egy ilyen szerepben látni. A film zenéjét is mindenképpen kiemelném, már az első taktusoktól kezdve, Dmitri Shostakovich és Ligeti György munkái.

Hűű hát ez eléggé érdekes volt. Tetszett ahogy a rendező játszott a vörössel és a kékkel. A téma is tetszett. Bár a történet néha zavaros, és eléggé lassú, de aki szereti az elgondolkodtató filmeket annak szerintem tetszeni fog.

Szeretem Nicole Kidmant, Tom Cruise-t már kevésbé, ezt a filmet meg nagyon nem. Nekem valahogy nem működik ez a páros, nem csoda, hogy elváltak. Az alaptörténet jó lenne, érdekes, csak én többet vártam, valami nagyobb csavart vagy ilyesmi, így ez most elég gyenge volt számomra. Nem szeretném újra megnézni.

Noss, igen… Kubrick volt már jobb is.

20 évet vártam ennek a filmnek a megnézésével. Talán anno nem is esett volna le, hogy mi ez az egész. Most viszont nagyon is tetszett, nagyon érdekes felvetéseket hoz a házastársi hűség témakörében. Én valamivel bizarrabbra számítottam, de örültem neki, hogy annyira nem volt az és olyan zavaros sem, mint ahogy többektől hallottam. Ráadásul teljesen megállja a helyét 2019-ben néhány 90-es évekbeli alkotással ellentétben, amik visszatekintve elég korszerűtlennek tűnnek mára. Az Eyes Wide Shut viszont nem ilyen. Lekötött a sztori, tetszett a színészek játéka, szerintem mindkét főszereplő nagyon jól hozta a figuráját és jól is működtek együtt. Az operatőri munka, a zenék is nagyon pöpecül illettek a hangulathoz. Kitűnő munka.

Ez (is) teljesen szubjektív értékelés, elnézést. Szóval nem tehetek róla, Tom Cruise nem szimpi nekem, ez rányomja a bélyegét erre a filmre is. Nem kívánom őt semmiféle szexuális kontextusban látni. Pedig egyébként nem egy rossz film, érdekesek ezek a házastársi próbatételes alkotások.

Ez valami borzalmas volt. Nem is véletlenül nem bírtam egyben megnézni. Nagyon furcsa volt az egész, Will „próbatételeivel” meg visszaemlékezéseivel… Utóbbit még teljesen megértettem volna, illett is volna a filmhez, ha egy szimpla döglődő házastársi filmet, drámát kapunk, de a többi.. Nekem ez túl sok volt és zavaros.
A színészek is borzalmasak voltak, túljátszottak, mesterkéltek, ble. A zene is irritált, a hangos zongoraleütések. Huh.
Túlságosan elnyújtott és kb. semmitmondó az egész. Kárt volt rá időt pocsékolnom. De legalább anyu egyetért velem, hogy nem egy jó film, pedig aztán ő totál odáig van Cruise-ért.

Számomra mindenképpen egy pozitív film élmény volt.