Mad at the Moon (1992) 60% 1★

Á, ez a film csak elsőre üt. És akkor is csak akkor, ha az ember vevő a „hagyományos”, retrós ijesztgetésre, vagyis nem a jelen trancsírozós, mindentmegmutatós horrorjain szocializálódott, mert akkor viszont elalszik rajta. :D
Megpróbáltam most értő szemmel nézni ezt a filmet és nem csak bambulni, mint hajdanán. És rájöttem, hogy egyik karakter sem szimpatikus. (Kivéve a kis borbélyt, muhaha. :'D :P) Az anya egy önző disznó, a lány egy gyönge kis fruska, a „szívtipró” cowboy úgy, ahogy van, antipatikus plusz számomra fizikailag még taszító is, de ez már részletkérdés, és James… Na jó, talán még őt csípem a legjobban. Az elején tisztára szánalmas, de ahogy megismerjük, ezen kevéssé szimpatikus tulajdonságán tud változtatni. spoiler Na de hogy Jenny mit eszik azon a fickón?… Rejtély.
A befejezés: azt hiszem, inkább tetszik, mint nem. A sok rosszból talán a legkevésbé gázos utat választották, és ennek örültem. Meg annak is, hogy a végére már nem biggyesztették oda a borzasztó operás nyekergést a keretes szerkezet kedvéért. :P
Bevallom töredelmesen (még mindig) nem vagyok se vadnyugatos / westernes, sem pedig vérfarkas-filmrajongó, így talán nem meglepő, ha emiatt ez sem a szívem csücske.
Ami miatt – szerintem – ez a film érdekes lehet, az a karakterek személyes tragédiája, a szociális kiszolgáltatottság. Engem a mai napig borzasztanak az efféle kényszerházasságok. Ezerszer inkább lennék megrögzött szingli vagy virágról virágra szálló pillangócska, mint hogy odaláncoljam magam valakihez, akihez nem vonzódom, sőt, még taszít is. Brrr.
Ja igen, és még így a végére egy gonosz kis megjegyzés: még ijesztőbb is lehetne talán ez a film, hogyha spoiler. xD