Mary Shelley: Frankenstein (1994) 74% 96★

Először is játsszuk azt, hogy a film 1:37:00-től körülbelül 1:51:00-ig NEM TÖRTÉNT MEG! Egészen addig egy nagyon hosszú, nem tökéletes, ám nagyon is kedvelhető feldolgozás volt, amiben hatalmasat alakított a Szörny szerepében Robert De Niro és Elizabeth szerepében Helena Bonham Carter, de még a Victort alakító Kenneth Branagh ripacskodása is jól állt az általam gyűlölt szerepnek. Nagyon hosszú, de az eredetihez jól illeszkedő sztori lett. (Leszámítva az eltekerendő negyedórát.)

Osztállyal néztük, és a kissé kiforratlan színészválasztás ellenére meglepően jó volt. A legtöbb szereplő és az őket játszó művészek nem nyerték el a tetszésemet (pedig más filmekben szeretem ezeket a színészeket), viszont Robert de Niro briliáns volt!

Nagyon elgondolkodtató, szívszorító, helyenként brutális. A horrorisztikus történetek kedvelőinek kötelező darab!

Szeretem Kenneth Branagh-t minden ripacskodásával együtt.

Mindig nehéz könyvadaptációt értékelni, mert az ember bizonyos elvárásokkal rugaszkodik neki, megpróbálja összevetni a sorok által kialakult elképzelését a filmvászonra vitt verzióval. De ez az ember nem én vagyok. Nyilván a sznob irodalomtudománykodásom miatt különválasztom a szerző, a mű, az olvasó, a rendező, a színészek, és a többi tudattalanját, és a filmet filmként értékelem.

Nem volt rossz. Persze még bennem él De Niro Taxisofőrje, de ettől eltekintve egy nagyon mély, összetett karaktert sikerült elénk tennie, még így eltorzítva is szerettem az arcjátékát – istenem, a szemei mesélnek –, ügyesen brillírozik a hangjával is. Bonham Carter kiforrottabb Elizabethet ábrázol, emiatt könnyebben az ember szívéhez nő. Branagh teljesen elvesztette az eszét – szerencsére. A történethez nagyon szépen illeszkedik, imádtam a forgatókönyvi „Nem vagyok őrült!" kirobbanást, zseniális mozzanat. (Mert amúgy mi egyéb ez az ember, de tényleg.) Ami nem volt a regényben, az itt árnyalatot adott a történetnek, egyáltalán nem bántam, sőt, kifejezetten tetszett. Mindent összevetve jó, helyenként kaotikus, túljátszott, de nem kevés ügyes fogás köti le a néző figyelmét.

Húha, hát itt Branagh-mesternek azért nem igazán sikerült ez az adaptáció. Kb. minden elég mű és rossz volt benne, hogy ne tetsszen. A színészi átalakítások, a forgatókönyv, a történetvezetés, még a díszletek is műnek hatottak benne. De az a felhő, az nagyon fájt benne. :D
Pedig az alapanyag megérdemelne egy jobb adaptációt, mert többet és profibban is ki lehetne hozni belőle.