A kutya karmai közt (2021) 70% 205★

Elég nyomasztó hangulatú és lassú lefolyású kis történelmi életkép volt ez az I. világháborút követő időkből, aminek nem is egészen értettem a konkrét célját. (Abban a tévhitben éltem, hogy az itt látható vadnyugati jelleget Amerika már teljes mértékben ledobta magáról ekkorra.)
Amúgy nem gondoltam volna, hogy Benedict-et valaha ilyen undok szerepben látom majd, ugyanakkor az ő karakterét utáltam legkevésbé, és azt is kifejteném, hogy miért. Phil egyetlen igazán szemét húzása a szerencsétlen ló pofozgatása volt, de ezen kívül végülis mit csinált, amiért ezt a sorsot érdemelte? Egyszer beszólt a kor szelleméhez mérten valóban nyámnyilának látszó és nagyrészt úgy is viselkedő Pete-nek, talán két megjegyzést tett Rose-ra (Ez valahol érthető, hisz a tesódnak senki nem lehet elég jó.), ha épp találkoztak, majd cukkolta egyszer a zenei tudásával, ééés nagyjából ennyi. Volt más? Nekem nem rémlik, ráadásul a végére legalább Pete-tel szemben kedvesebbé vált, szóval nem volt teljesen reménytelen a pasas. Mindez már komolyan ok volt Rose-nak arra, hogy alkoholistává, míg Pete-nek arra, hogy egy spoiler váljon? Ha igen, akkor nekik inkább pszichiáterhez kellett volna fordulniuk, mert ennél még a mai magukat törékeny lelkűnek valló tinikben is több tartás van. Phil viszont valóban komoly problémával küzdött, hisz elméje az akkori férfiakkal szembeni kemény társadalmi elvárások fogja volt, nem beszélve arról, hogy frusztráltságát tovább növelte spoiler, ami főként a Henry Bronco-val kapcsolatos háttérsztorijából derül ki. Talán még irigy is volt Pete-re, amiért ő nyilvánosan is önmaga tudott lenni. Valószínűleg sok néző alapból gyűlöli majd Phil-t, aki viszont megérti a karakterének lényegét, az inkább csak sajnálja, hisz az ő esete a mai világban sem ritkaság.
Nem volt egyébként rossz, mint az a csillagozásomból is látszik, de összecsapottnak éreztem a végét, Rose és Pete pedig inkább csak irritált a logikátlan viselkedésével, hisz ezt a konfliktust mindkettőjüknek érettebben kellett volna kezelni, ha már George és Phil egyszerűen képtelen volt rá. A film másik bűne számomra az, hogy nevetségesen minimális szerepet adott Thomasin McKenzie-nek, ami a Jojo Nyuszi-ban és az Utolsó Éjszaka a Sohó-ban után nyújtott feledhetetlen alakítása után kb. megbocsáthatatlan. Többet érdemelt volna, de valószínűleg még az ő karakterének kibővítésével sem állt volna össze egy igazán maradandó és emlékezetes alkotássá. Mindezek ellenére ajánlott darab mindazoknak, akiket mindig is érdekelt az ábrázolt kor, vagy épp csak nagy rajongói BC munkásságának.

Ez a film sokkal összetettebb, mint amilyennek első olvasatra vagy nézésre tűnik. Kezdjük ott, hogy sosem néztem meg egy filmet kétszer egymás után, egészen mostanáig. Annyira váratlanul ért a befejezés, és annyira nem találtam okokat az okozatokra, hogy muszáj volt ismét elindítanom, hogy megtaláljam a válaszokat. Ha valaki felületesen nézi a filmet, az azt gondolhatja, hogy egy végtelenül egyszerű történetet mesél el, benne a kötelező hollywoodi motívumokkal, pedig nagyon nem erről van szó.
Annak ellenére, hogy egy 2 órás filmről beszélünk, mind a kétszer úgy tűnt el az a két óra, hogy észre sem vettem. Nem azt mondom, hogy ez életem filmje, de igen csak jól sikerült. Érdekes, mert első nézésre azt gondoltam, hogy mennyire elnagyolt, ugyanakkor, indokolatlanul eltúlzott jelenetekkel teli a film, majd rájöttem, hogy ezekben a logikátlan részletekben rejlik a megoldás mindenre. Minél többet beszélgettünk a filmről, annál több részlet került a helyére és végül még egy olyan verzió is eszünkbe jutott, amit már lehet, hogy csak mi képzeltünk bele. :D Mindenesetre biztos, ami tuti, vagy nézzétek meg legalább kétszer a filmet, vagy elsőre nagyon figyeljetek a részletekre.
A színészi alakítások kifogástalanok, Cumberbatch hitelesen hozza a spoiler farmert, aki két duzzogás között, annyira tökös, hogy majdhogynem a fogával heréli ki a bikákat, Kirsten Dunst kisujjból rázza ki a néhol magabiztos, máskor teljesen instabil özvegyet, Kodi Smit-McPhee pedig a lehető legjobb választás volt Peter szerepéhez, sikerült elérnie, hogy a néző még véletlenül se tudjon vele azonosulni és ne értse, hogy miért. A zene aláfestést, pedig sikerült annyira eltalálni, hogy számomra már induláskor éreztette, hogy ez a film más lesz, mint egy klasszikus western film.

Ez tetszett, pedig nagyon ritka, hogy westernes film tetsszen, de ez érdekes volt, bár nagyon lassú volt, és vontatott, de tetszett. A szereplők is szimpik voltak, főleg Benedict Cumberbatch karaktere tetszett a legjobban, sokkal hitelesebb volt, mint a többiek, de Kirsten Dunst is baromi jól játszott. :-D A lovak látványa is tök jó volt, meg a nyuszika. :-D spoiler De amúgy a film tetszett, csak kár, hogy ilyen lassú.

2021. szeptember 12.
Habár Benedict alakítása ismét csak lenyűgözött, több dolgot hiányoltam a filmből, szóval maximum csillagot nem tudok adni. Persze, ez még lehet a kezdeti sokk… Újranézés után jön a rendes értékelésem.

2022. április 23.
Hét hónap után sikerült újra néznem és azt kell mondjam; imádtam. Nem az a fajta imádás, mint egy-egy vígjátéknál, hogy bárhol, bármikor újra tudod nézni és bátran ajánlod bárkinek.. Hanem az a fajta imádás, amikor végig nézel egy filmet, hogy: Azta. Ez aztán hangulatot csinált, de csak bizonyos embereknek tudod ajánlani, különben mások halálra unják magukat. Vagy valami hasonló történik velük…

Viszont azt kell mondjam, iszonyú rossz a film média visszhangja és akarva, akaratlanul azt várod, amit olvastál és k-rvára de nem azt kapod. Vagyis hát persze, minimálisan igen… Elvétve találni dolgokat, amiket a cikkek hazudtak, de közel semmi köze nem volt hozzá.

Hogy bunkó-e Phil? Kétség kívül. Jogtalanul? Nem mindig… Sajnos a film nagyon-nagyon-nagyon sok mindent említ, nagyon-nagyon-nagyon sok mindenre utal, DE vagy nem fejti ki rendesen vagy egyáltalán nem beszél róluk. És ez nagyon, de nagyon, de nagyon rossz. Egy külső szemlélő csak annyit lát, hogy Phil egy hangos, bunkó, kissé idegbeteg vezető. De az nem tűnik fel neki – mert nincs normálisan elmesélve (!!!) –, hogy teljesen meg van rá az oka, hiszen láthatólag mindenki elfeljtette a volt vezetőjüket, akiknek olyan sok mindent köszönhetnek és ez nyilván azért fáj neki, mert ő volt a szerelme – ezt is nagyon bánom, hogy nem lehetett normálisan kifejteni. Nyílván, nem egy komplett melegpornót vár az ember és nem is igazi ömlengést, de egy-két flashback igazán beleférhetett volna, ha már beszélni nem beszélünk róla.

És itt jön a második pont. A kommunikáció teljeskörű hiánya. Már-már banális az, hogy tényleg mennyi konfliktus elkerülhető lett volna, ha a karakterek normálisan beszélnének egymással. Phil bunkó? Kötekszik? Persze. De miért is ne tenné, ha a saját tesója sz-rik a fejére? Ha soha, senkivel nem tud semmit megbeszélni? Ha bármit mond, senki nem hallgatja meg?

Tehát konklúzió: Nem is olyan gonosz ő valójában. Talán egy kicsit egy dühös gyereknek mondanám, de olyannak, akinek teljesen meg van rá az oka. Lehet, a Benedict iránt érzett elfogultságom mondatja velem – bár, próbálom ezt mindig félre tenni és szerintem eddig sikerült is –, de úgy érzem, ő az egyetlen normális és reális karakter a filmben. A bunkóságából kétség kívül visszább vehetett volna, gyerekesség helyett viselkedhetett volna felnőttebben… De hatalmas karakterfejlődésen megy keresztül és tényleg ő lesz a legnormálisabb karakter.

George egy vak, naiv idióta, akit kötélen rángat az alkoholista Rose, akinek az a legnagyobb baja, hogy a kicsi fia nem az ő seggében van folyton, hanem elkezdett beilleszkedni egy új közösségbe, ahova MIATTA került. Egy feltünési viszketegségben szenvedő kis csitri – és akkor még szépen fogalmaztam. Peter pedig… Az elején nagyon utáltam – és az sem tisztázott, hogy a végén utáltam-e xd – de a film alatt őt is sikerült megkedvelnem. Bírtam azért, hogy bár folyton csak negatív hatások érték, mégis mindig felállt és megpróbált beilleszkedni az új közegbe, ahova az anyja belerángatta.

Továbbá nagyon hiányolom a filmből, hogy spoiler és nagyon sajnálom, hogy nem derült ki a végén spoiler És oké, lehet a könyvből kiderül vagy ha lesz folytatása a filmnek, abban kiderül… De ez szerintem nagy hibája a filmnek, hogy nem itt és nem most derült ki. Vagy csak nekem volt egyértelmű?

Egy szó mint száz: A film elég lassú, sok az idegesítő karakter, viszont nagyon érdekes a film története, jó a felépítése. Vannak benne szubjektív hiányosságok – de melyik filmben nincsenek? Nem egy ezerszer újranézős film, viszont biztos, hogy évente/félévente újra fogom nézni. A színészi alakítások mind nagyon jók.

Zárásként egy tipp: MINDENT felejts el, amit más oldalakon olvastál a filmről, mert kábé semmi sem igaz, Phil nem olyan kegyetlen, a többi karakter pedig nem olyan ártatlan, mint beharangozták.

Végig összeszorult a gyomrom,sőt után is.
Tele volt kimondott és kimondatlan feszültséggel. Kemény film. Dehát Jane Championtól ezt vártam.

Hű hát nem teljesen erre számítottam, de kifejezetten kellemeset csalódtam, főleg Benedict Cumberbatch alakításában. Határozottan jól állt neki ez a maszkulin degec szerep, ilyenben szívesen látnám még. A film kifejezetten lassan építkező volt, amolyan semmise történik mégis sok mindent mond, és ez tetszett. A kimenetel sejthető volt, de nem vett el az értékéből semmit. Érdemes megnézni.

A film az elszigeteltség teljes megtestesülését tárja a néző elé. Az életvitel elszigetelt. A szereplők elszigeteltek a világtól és egymástól. A nyomasztó lassúság is ezt tükrözi.
A csodálatos (újzélandi) kopár táj, az egyhangú szürkeség (zöldes sárgaság) nagyon jól jellemzi a szereplőket. Végül sötét, néma, indokolatlanul túl arisztokratizált házban minden szereplőt kirívó.
Szóval röviden, minden szereplő szenved a saját kis belső nyomorában, bezárkózik és nem nyílnak meg egymásnak sem, egy percre sem.
És itt jön a főszereplő, Phil, aki csak a maga által választott utat járja megkeserdeve a saját gyötrő titkaival. Hiába lehetne valaki, inkább marad a farmon. Én egyáltalán nem éreztem őt negatív, zsarnokoskodó figurának. Csupán egy mindenkit elutasító, a gazdaságért küzdő, a magányt választó személy, akit nyomasztanak a saját titkai, amiket senkire nem bízhat.
Peter pedig az a fiatal, akit megbántanak, és keresi a visszavágás lehetőségét.

Szóval több van ebben a filmben, mint jó és rossz, erő és bosszú, magány és kiútkeresés. Aki megnézi és aztán veszi a fáradtságot, hogy elemezze a figurák egyéniségét és nyomorúságát, rájön, hogy azok a kis fájó érzések mindenkiben (önmagunkban is) ott vannak. Most hogy írom az értékelést, rá kell jönnöm, mennyire jól vannak felépítve és bemutatva a szereplők, mennyire harmóniában vannak a díszlettel, a ruhákkal, a hangokkal és a zenével.

Szóval kedves érdeklődő, ha megnézed a filmet, utána gondolkozz el az egyes figurákon. Akkor egy élményteli filmet kapsz.

Mindenki legalább egyszer keveredik olyan helyzetbe, hogy tanúja lesz egy jelenetnek, ami nem rá tartozik, nem is akarja látni, hallani, mégis kénytelen, mert nem mer, vagy nem tud távozni. Na pont ilyen kínos feszengést éreztem végig, miközben a filmet néztem. Kellemetlen volt, ahogy Phil kipécézi a gyengébbeket, tuskó megjegyzéseket tesz, és tipikus bully-ként viselkedik. Sajnáltam őt, mert egyértelműen átjött, milyen magányos, és mennyire mélyen gyászolja Bronco Henry-t spoiler, de nem kedveltem. Egyáltalán nem. Ki nem állhatom azokat, akiket a gyengék kínzása szórakoztat. Pl. amikor szegény nyúl bemenekül a farakás alá, Phil meg „játékból” elkezdi elbontani a rönköket, hogy vajon a láthatóan rettegő állat mikor menekül ki. Vagy amikor dühében megveri a lovát. Lehet, hogy Bronco halála miatt lett ilyen keserű, de a kegyetlensége a személyisége része. Ennek ellenére sajnáltam az öccse miatt is, mert Phil a maga – többnyire tuskó – módján mindig próbált valami kapcsolatot kezdeményezni, de George-ról sütött, mennyire kellemetlennek találja a bátyját. Na meg talán volt ott némi féltékenység is, hiszen eléggé úgy tűnt, mindenkit (a szüleiket, meg a kormányzót és feleségét is, akiknél George annyira próbál bevágódni) jobban érdekel Phil, mint George. Mondjuk nem csoda, George elég… semmilyen. Pont, mint Rose, aki az idegeimre is ment a szánalmas vergődésével. Férjhez megy, és beköltözik George és Phil mellé, akik nem könnyítik meg a beilleszkedését az amúgy is rideg környezetbe, az tuti. Phil féltékenységből, George pedig mert olyan vak, hogy észre sem veszi a problémákat. A film felében Rose félrészegen, hálóingben rohangál, és hisztérikusan viselkedik, én pedig nagyon szerettem volna pofon vágni, és megrázni, hogy szedje már össze magát. Könnyű mindent Phil-re kenni, aki észrevette, és kihasználta Rose gyenge pontjait. Ettől függetlenül ez a nő egy rakás szerencsétlenség, minden tartás nélkül. A fiát eleinte szintén sajnáltam, de aztán gyorsan szemet szúrt, hogy Pete bizony nem kicsit spoiler Phil, annak ellenére, hogy nem bírtam, mégsem ezt érdemelte. Ahogy George és Rose sem érdemelte meg spoiler

Szóval a remek színészi alakítások ellenére ( vagy épp azok miatt…) nem volt túl jó érzés ezt a filmet nézni. Nyomasztó volt, kellemetlen, és feszengős. Talán ha újra megnézném, több olyan utalást, és apróságot is észrevennék, ami most elkerülte a figyelmem, de őszintén szólva ez nem az a film, amit másodszor is látni akarnék.

Első gondolatom a film megnézése után az volt: hát ez meg mi volt?… Valahogy sehogysem állt össze bennem a kép.
De lassanként emésztgetem, és azért nem olyan forrón eszik a kását – ha ülepszik, lehet ebből még valami. Annyi biztos: egy kis tempó nem ártott volna meg az összhatásnak.
Cumberbatch mindenesetre zseniális a faragatlan viselkedésű tahó szerepében…nem is gondoltam volna. Többnyire eddig finomlelkű és érzékeny figurákat láttam tőle.
A lógyepáláson viszont nagyon kiakadtam!
Azt hiszem meg kell néznem mégegyszer, hogy teljes legyen a képem.

Kár, hogy rögtön a film után nem tudtam értékelni. Mostanra nem sokra emlékszem belőle. De arra igen, hogy mennyire bosszantott, hogy nem éreztem a film alatt, hogy a fsz. fickó tényleg állandóan az állatok közt van, állja a tűző napot, izzad, koszolódik, nem fürdik, büdös… sőt! Egyik jelenetben olyan patyolat tiszta volt (pedig akkor még a titkos fürdőzés előtt volt), mint valami királyfi. X,D Nekem csak csirkéim vannak, mint kisebb állatállomány, de megvan az a feeling így is, hogy a forró nyári napokon ott vagy köztük, teszel-veszel, közben érzed, ahogy csorog végig lassan a hátadon az izzadság, takarítás közben meg nyeled a port, ha meg már fáradsz, de még sehol a dolgok vége csak állsz a napon, hagyod, had égessen, fősz a saját levedben, de nem érdekel, mert közben annyira jól esik az egész~♥
Ahh, tök jól meg lehetett volna ezt csinálni. Jobban együtt tudtam volna érezni a fickóval. Viszont a végén… hát én agyvérzést szoktam ilyen esetekben kapni… már akkor is, ha csak hozzányúlnak a cuccaimhoz, vagy bármi olyan dologhoz, amire kifejezetten mondom, hogy NE NYÚÚÚÚÚLJ HOZ-ZZZÁÁÁÁ…. úgyhogy ohh… ott rohadtul sajnáltam szerencsétlen flótást. X(

A krimi része nem lett volna rossz, de amúgy elég unalmas volt maga a film. A csaj végtelenül idegesített, meg ahogy ugráltunk a fejezetek vagy mik közt, sokszor nem vágtam, hogy most mi van, meg hol a csaj férje.
Ja meg olvastam itt régebben, hogy Benedict direkt próbált bunkó lenni egész idő alatt. Ohh, kis szívem… apámtól kellett volna leckéket vennie, hogy kell provokálni, idegesíteni, a vérét színi a másiknak. Szóval ez a része se volt nekem valami hihető…

Viszont a hullahopp karikázáson jót röhögtem. X,D

Ui.: ja igen! A lóverés. Na az se illett nekem a képbe. Én a dührohamaim elsősorban tárgyakon szoktam levezetni, nem a szerencsétlen jószágokon. Persze kivétel mindig akad…
Itt viszont simán szétcsaphatta volna az istállót, max a ló szeme láttára. Aztán még oda is keveredhetett volna a Bronco szentélyhez, ahol kínjában jól összeomolhatott volna vagy ilyesmi. Esetleg hallhatták volna kintről az emberek, ahogy odabenn tombol… annak idején, mikor társasházban laktam, voltak dührohamaim és rémlik egy olyan, hogy mikor mentem lefele a lépcsőházban és szedtem elő a fülhallgatóm, kiesett a kezemből és pont ráléptem… és a szomszéd néni meg otthon volt, de nyitva volt az ablaka, és mintha hallottam volna, hogy megijed odabenn és mondta volna, hogy „ajaj”. Mintha tudta volna, hogy most lesz itt égzengés és földindulás… X,) De valahogy virágos jókedvem volt (vagy csak imponált a tudat, hogy félelmet keltek a környezetemben…), bár ez kívülről nem látszott spoiler, úgyhogy csak felvettem a fülhallgatót, megfújkáltam, megtörölgettem és mentem a dolgomra.
Meg egyszer úgy belöktem az íróasztal billentyűzettartóját, hogy apám, aki amúgy bikaerős, alig bírta kiegyenesíteni a vasat és kérdezte, hogy hogy csináltam. Igazából én sem értem, hogy hoztam azt össze…
Meg suliban is tartottak valami titokzatos oknál fogva tőlem…
Szóval valószínű ezek miatt jobban tetszett volna nekem, ha láttunk volna itt is valami ilyesmiket. Mert így nekem csak lógott a levegőben, hogy miért Phil volt a góré. Vagyis… övéké volt a farm, a többi meg csak alkalmazott volt? + Bronco hírnevének farvizén evezett? Egyszer nekem is volt, hogy életemben először és utoljára játszottam egy online játékkal és valahogy összehaverkodtam valakivel, aki amúgy nagykutya volt a játékban és rohadt jó érzés volt, hogy ott vagyok a „tűz közelében” és eldobtam az agyam, mikor nem érdekelte, hogy spoiler Viszont aztán 1x csak eltűnt és a mai napig nem tudom, mi lett vele és nagyon sokáig annyira hiányzott. Volt egy csajszi is, akinek csaj karaktere volt és amúgy ő is nagykutya volt, utána még vele lógtam kicsit, de már nem volt ugyanaz a játék… úgyhogy valahol értem Phil gyászát, magányát… még évekkel később is bennem volt az az űr, pedig akkor már rég nem is játszottam azzal a játékkal… Sőt, igazából mai napig szomorúsággal tölt el rá gondolnom… =(