Jojo Nyuszi (2019) 85% 628★

Hűha. A második világháború még mindig az a téma számomra, amihez kapcsolódó filmeket csak nagy rákészüléssel vagyok hajlandó megnézni, mert kevés ennyire undorító és megrázó szakasza van a történelemnek. A groteszket viszont mindig kedveltem, így mikor először láttam a Jojo Nyuszi trailerét, tudtam, hogy moziban fogom megtekinteni.
És annak ellenére, hogy rengeteget nevettem, összességében egy nagyon sötét filmnek tartom. Mert a humorát az adja, hogy az egészet egy kisfiú szemén keresztül látjuk, aki számára a háború még nem szörnyűség, hanem dicsőséges harc, Hitler nem egy iszonyú cselekedeteket elkövető és elrendelő diktátor, hanem körülrajongott hős, a zsidók nem kiszolgáltatott emberek, hanem mesebeli szörnyek. És éppen ezért szépen bemutatja azt is, hogy mi a fanatizálás alapja, hogy lehet egy kisgyereket meggyőzni, hogy éljenezzen olyasmihez, amitől minden józan ember iszonyodna.
Ami könnyebben feldolgozhatóvá teszi, persze, hogy Jojo számára nagyon hamar megtörik a lánc, Elsa, az anyukája, Klenzendorf, ki nyíltan, ki csak egy-egy cselekedetével, de mind abba az irányba vezetik, hogy ez nem a helyes szemlélet és út, a világ és ő maga is más, mint amit belé akarnak sulykolni. Egyben pedig a groteszk arra is rámutat, hogy milyen abszurd módon kegyetlen dolgokra vagyunk képesek mi emberek, mennyire ki tudunk vetkőzni magunkból – hogy a háború valójában egy rossz vicc. Vannak sötét, és reménytelennek tűnő pillanatok is, mikor már a poénokon is inkább sírna és szörnyülködne az ember, de mindig, újra és újra meglátjuk a fényt az alagút végén.
A személyes kedvenceim az anyuka és Klenzendorf voltak, Scarlett Johansson szerintem egyik legjobb alakítását nyújtotta itt – szurkolok majd a mellékszereplő Oscarért. A gyerekszínészek is kiválóan játszottak, úgy általában, az egész film remekül lett összerakva – de azt hiszem, pont emiatt, humor ide vagy oda, nem fogom sokszor újranézni.

Nem én vagyok a megfelelő ember arra, hogy kielemezzem ezt a filmet. Elképesztően nagy hatással volt rám, össze sem tudom szedni a gondolataimat. Taika Waititi zseniálisat alkotott.

Huu nem gondoltam volna hogy ennyire tetszeni fog, az elején egy vicces történetre számítottam mármint azon kívül hogy a második világháborúban játszódik. Az eleje még az is volt, igaz hogy zajlik a második világháború de mégis abban kis faluban még olyan nyugodt volt minden, de utána már egyáltalán nem volt vicces, sőt megmutatta film hogy milyen is volt a háború persze nem úgy mint egy tényleges háborús filmben de mégis érezni lehetett hogy semmi sincs rendben. Az utolsó mondjuk 20 perc elégé megviselt, végi bőgtem így mondva. De közben örültem is hogy spoiler. Bár nagyon fájt a szívem mind spoiler.
A karakterek fejlődése nagyon tetszett, Jojo-t nagyon szépen bemutatták hogy az elején még mennyire fanatikus volt a végére pedig meglátta az igazat.
Hitler egy kicsit fura volt mármint az ábrázolási módja de mondjuk csak az elején volt számomra zavaró.
A soundtrack pedig kiváló, nagyon jól illetek egyes pillanatokhoz. https://www.youtube.com/watch…
A szereplők fantasztikusak, mind a gyerek színészek, mind a felnőttek, Kedvencem Sam Rockwell volt de Scarlett Johansson is remek volt.
Biztos hogy máskor is megnézem, de nem mostanában.
https://filmvibes.files.wordpress.com/2019/10/tumblr_pv…
https://media.giphy.com/media/kZobRf81PkoljOwkwy/giphy.gif
https://media.giphy.com/media/TjSrYk3s2yyPN6IDfV/giphy.gif

Amikor a rettentően fontos karantén projektjeim egyike, a Rockwell plecsni megszerzésén ügyködve bejelölgettem magamnak, hogy milyen filmeken kell átrágnom magam, Jojo nyuszit hátra soroltam, mert nem volt kedvem egy húsvéti nyuszis meséhez. Ékes példa arra, hogy 'don't judge a book by its cover' meg filmet a címéről… köszönettel tartozom @Honey_Fly nak amiért várólistázta a filmet és észrevettem, hogy nincs is nyuszi a plakáton, meg úgy általában a Húsvéthoz sincs köze.
Aztán az első egy perc után berendezkedtem, hogy ez egy nagyon elmebeteg film lesz, ahol szégyellem majd hogy röhögök, de ahogy haladt előre a történet…
10 csillagos. Tökéletes. Annyi mondanivalóval, hogy az egy életre is elég lenne.

Nekem tetszett, szórakoztató volt, habár eléggé groteszk és abszurd, de azért vicces is volt. Bírtam ezt a fekete humort. Hey Hitele. XD Az alapaztori jó volt, nagyon kegyetlen, morbid, gusztustalan, undi ez a második világháború, meg ami akkor történt… Jojo-t nagyon bírtam aranyos, cuki kissrác csak kicsit talán beteges és morbid az elképzelései és gondolkodás módja, eltorzult világnézetei. De azért nagyon jópofa volt, a végén meg amikor kimondja, hogy ba..meg Hitler az nagyon frankó volt. :-D Rosie, vagyis Scarlett Johanson irtó jó női mellékszereplő volt, nagyon tetszett az alakítása, és nagyon kedvelem is a színésznőt. :-) Elsát is bírtam, jó kis ellentéte volt Jojonak. Bírtam a szóváltásaikat, és a közös jeleneteiket. :-) Sam Rockwell is hihetetlenül jól alakított, és Rebel Wilson is. Bírom őket, és a humorukat. Taika Waititi is jó Hitler volt, olykor egész vicces volt a Jojoval közös jelenetben. :-D Szórakoztatóak voltak. :-D

Két szó: német juhász!

Úgy tűnik, hogy Taika Waititi egyénisége számomra csupán Marvel filmként elviselhetetlen, míg a Hétköznapi Vámpírok, a Mandalorian általa jegyzet része, és különös módon ez is elnyerte a tetszésem.
Ugyan először furcsának találtam eme véresen komoly téma keresztezését, az ő elborult humorával, végül mégis sikerült az ellensúlyozni azt a gyönyörűen adagolt és megfelelő mennyiségű drámával, ami talán át is lendítette a mérleget. Elsa, Jojo, Rosie és Klenzendorf karakterét is megkedveltem a történet során, ami egyaránt köszönhető az íróknak és az őket alakító, hibátlanul játszó színészeknek. (Scarlett pl. már zsinórban másodszor nyűgöz le a Házassági Történet-ben nyújtott teljesítménye után.) Emellett konkrétan két ponton is sokkolt a film, pedig valahol számítani lehetett ezekre a fordulatokra. Ami Taika képzelt Hitlerét illeti, nos… egyszerre beteg és zseniális. Valószínűleg ez a film sokakat megoszt majd, valaki szeretni, valaki pedig egyenesen gyűlölni fogja, de a Világítótoronyhoz hasonlóan talán pont ez teszi olyan kiemelkedővé, hisz van szíve és lelke, mégis mer kockáztani és különc lenni.
Csak ajánlani tudom, miközben én is kételkedve kezdtem bele, szóval Heil Snittler! :D

Alig kezdődött el 2020, de máris erős élmezőnyt tudhat magáénak az idei év és az Oscar gálán jelöltek hiszen az indulók közül a Jojo Nyuszi csak egy a sok közül, de már 6 jelöléssel vághat neki a vörös szőnyegre érkezésének. A maga egyedi, nem hétköznapi humorával szórakoztató, szerethető stílusával igyekszik könnyedebbé, élvezetesebbé tenni az inkább nehezen emészthető valóság ábrázolását. Ugyanakkor elgondolkodtató a mondanivalója, aminek a különlegessége talán éppen az egyszerűségében rejlik, ahogy az embernek is keresnie kell az élet apró örömeit a mindennapokban. A filmet idén január 23-ától kezdik vetíteni a hazai mozik. Részletesebben az oldalunkon olvashatjátok a teljes beszámolót. : http://filmdoboz.hol.es/…

Először is nem azt kaptam, amit vártam. Én egy sokkal abszurdabb, humorosabb filmet vártam tőle, mint amilyen kb az első tíz perc volt. De minőségben abszolút nem ért csalódás, még ha itt egy sokkal mélyebb filmről van szó, mint egy sima fekete komédia. A humor megmarad benne végig, de annyi rétege van a filmnek, hogy elismerem, hogy nem is biztos, hogy mindegyiket értettem elsőre. Számomra olyan volt a film, hogy képtelen voltam felállni mellőle, pedig éjjel néztem és a végén azt éreztem, hogy felemelő filmet láttam, még ha nem is tudnám igazán megmagyarázni miért. Egyszerre vicces, abszurd, szomorú, megható és cuki. Többször nézős film, hogy megértsem minden mondandóját és az összetett karaktereket, de talán pont ettől lett ennyire jó, mert nem hétköznapi és nem szájbarágós.
Mindezek mellett a színészek választása is hibátlan. Davis-ről simán hallhatunk a közeljövőben még, Waititi mag a megtestesült paródia, Rockwell zseni, mint mindig, Johansson szépen hozza a visszafogott, titkokkal teli anyukát, Yorki pedig zabálnivaló minden másodpercében.
Nagyon érdekes film, ami nálam elsőre célba talált, még akkor is, ha nem is tudom pontosan miért.

Ez szörnyű volt. Unalmas, nem az én műfajom.