Milos a német megszállás idején lép először szolgálatba a kis vidéki vasútállomásán. A hallgatag fiatalember megismerkedik az állomásfőnökkel, aki ideje nagy részét legszívesebben galambjai körében tölti. Kollégája még Hubická forgalmista, aki roppant sikeres nőcsábász. Milos Tapicka forgalmista… [tovább]
Szigorúan ellenőrzött vonatok (1966) 87★
89' · csehszlovák · dráma, romantikus, vígjáték, háborús, szatíra 12 !
Szereposztás
Kedvencelte 16
Várólistára tette 69
Kiemelt értékelések
„Igen jól tudjuk, hogy az élet kegyetlen és szomorú dolog. Haszontalan lenne ezt megmutatni még egy filmben. Inkább bátorságunkat kívánjuk megmutatni, azzal téve róla bizonyságot, hogy képesek vagyunk gúnyolódni felette. De ebben a nevetésben nem cinizmust kell keresni, hanem a megbékélést.” – vallotta Menzel. Ezt a filmet valahogy az „időtlenség” uralja, ebben az álmodozó légkörben próbálnak megküzdeni mindennapi, olykor aprónak tűnő (de mégis oly jelentős) problémáikkal ezek a szerethetőbbnél szerethetőbb emberek. Közben a pajkos, túlfűtött jelenetekkel átszőtt hangulat megadja a filmnek a pikantéria feszültségét (mégis megmarad bájosnak és szeretetreméltónak). Sikerült Menzelnek megfogalmaznia valami elmondhatatlanul áthatót az élet teljességéről a háború abszurditásával szemben. „Pátosz humorba fojtva, hősiesség köznapokba rejtve, szentség szentségtörésbe áztatva”. Kortól, tértől és időtől függetlenül mindenki számára megragadó élmény lehet. Az a kissé kesernyés hangulat, amivel a film szemléli az életet, képes illúziók nélkül látni a valóság könyörtelenségét, de ugyanakkor kiemelve örömteliségét. Igenis létezik szépség, jóság a világban, és képesek vagyunk mi is meglátni, csak egy kicsit próbálkozni kell. Ne feledjük, hogy a humor mindig remek eszközként szolgálhat.
Idejét sem tudom, mikor néztem utoljára cseh filmet. Ezzel viszont már tartoztam, mert vitathatatlanul klasszikus, ráadásul a könyvet nagyon szerettem.
Milos annyira kis szerencsétlen, de közben meg tudnám zabálni. Szegénykém…:D
Amúgy az egész banda annyira beteg. Némelyik jeleneten hangosan nevettem. Van néhány legendás pillanat, mint a híres pecsételős jelenet, de a kedvencem, amikor azt ecsetelik, hogy a németek visszavonulása csak taktikai lépés, és majd Törökország felől megkerülik az oroszokat.
Azért néha fárasztóan humoros felszín alatt elgondolkodtam azon mennyire tragikus is ez a történet.
Két dolog biztos:
1. Megint meg kell nézzem mielőbb a Sörgyári Capriccio-t
2. Újra olvasnom kéne Hrabal könyveket. Megjött hozzájuk a hangulatom. :)
Másodszor néztem meg, jól visszaadja a könyv hangulatát, édes, keserű, humoros, fárasztó. Szeretem.
Népszerű idézetek
Úgy kell tekinteni a nemi életet, mint valami teljesen természetes, köznapi dolgot. Vagyis kellő józansággal, majdhogynem közömbösen.
[…]
Közben pedig egyáltalában ne gondoljon arra… Próbáljon valami egészen másra gondolni. A futballra, mondjuk.
De a legfontosabb talán, hogy a szerelembe, azaz a technikájába egy idősebb, tapasztaltabb nő avassa be.
– Talán a felesége..
– Meg ne próbáld! Még csak az kéne!
– Nem, nem, én csak úgy gondoltam, hogy tanácsot adna nekem.
– Hogyne, aztán bélyegzés lesz a vége!
– Nem félsz?
– Nem. Életemben nem voltam ilyen nyugodt, mint ma. Mintha elvágtam volna a múltamat. Így ni.