Házassági történet (2019) 83% 333★

„Kylo Ren: egy házassági történet”
Láttam már egy pár filmben Adam Driver-t, de pár megnyilvánulása és az apjával szembeni utálata teljesen Kylo-t juttatta eszembe, ráadásul a vége / közepe táján volt egy hasonló vágás is, mint az Utolsó Jedik-ben, mikor kapocs képződik Rey és közte…
Természetesen a párhuzamok ellenére is sikerült elvonatkoztatnom, de ezáltal kellőkép lelombozott a film. Mostanában amúgy is elég pocsék az alaphangulatom, de ez most tett róla, hogy a szokottnál is jobban magamba zuhanjak. (Persze vigasztalt a tény, hogy ilyen velem valószínűleg sosem fog megtörténni, de vissza a filmhez!)
Adam Driver és Scarlett Johansson egyszerűen zseniálisak a szerepükben, hisz minden érzelmük erőteljesen valódinak hatott. (Nem is értem, ilyen tehetségek miért pazarolták a Disney tömeggyártott moslékával az idejüket… Mondom ezt én, akik végignézte az összeset, de azt senki sem tagadhatja, hogy a Star Wars és Marvel filmek karakterei ennek az érzelmi skálának töredékét sem mutatják.) Látszott, hogy mindkét fél szenved. Még szeretik egymást, mégsem bírnak már úgy együtt élni, ahogyan a házasságuk csúcspontján. Mindkettő a saját igénye szerint formálná az életét, eközben pedig elnyomja a másikat, ami rövid távon is, hosszabb ideig pedig végképp nem egészséges egy kapcsolatban. Persze az ördög a részletekben rejlik. Szerintem eleve ott a probléma, hogy együtt dolgoztak. Nem véletlenül nem kezdünk munkatárssal. Otthon szeretne az ember kikapcsolni a családdal, megpihenni egy fárasztó nap után, de egy kollégával lényegében hazaviszed a munkád és képtelen vagy lazítani, hisz a közös témáitok nagy százalékát egyértelműen a melóval kapcsolatos problémák fogják kitenni. Szerencsére maga a film sem választ térfelet. Egyik oldalt sem hibáztatja jobban a másiknál. Néha úgy tűnhet, mégis többnyire döntetlen marad a dolog, ami okos húzás. A valóságban is, egy ideálisabb körülmények közt történő válás esetén, valószínűleg nem lehet egyoldalúan állást foglalni. Gyönyörűen lett levezetve ez az egész.
Mellékesen megjegyezném, hogy Scarlett-nek nagyon jól állt ez a haj, pedig nem vonz az ilyen rövid fazon, plusz Laura Dern szinte jobban néz ki, mint a lassan 30 éves Jurassic Park-ban, ami nevetséges. Wow! Alig hittem a szememnek.
Összegzés: Szívszorítóan hús-vér darab, amire nem árt fölkészülni lelkiekben, de a rá fordított 2 óra mindenképp kifizetődő azoknak, akik szeretik az ilyen jellegű / témájú alkotásokat. Csak ajánlani tudom!

Nagyon nehéz bármit írni a filmről. Az egész egy hatalmas érzelemgombóc; torokszorító és fájdalmas. Én eddig nem kedveltem különösebben Scarlett Johanssont, de ebben a filmben abszolút bizonyított; nem is értem, miért vállal el jövedelmezőbb, de semmitmondóbb szerepeket. Adam Driver pedig már rég megmutatta számomra, hogy mennyire kiváló drámai színész. Olyan volt ez a film, mintha nem egy forgatókönyv szerint történő sztorit láttam volna, hanem a valóságot. A karakterek éltek, gyakorlatilag maguk a színészek voltak azok. Egyáltalán nem volt vidám élmény, cserébe viszont meghatározó.

Jaj. A végén sírtam, mint egy kisbaba. Miért kell így szétszaggatni az ember szívét…?

Sokáig nem csíptem Johanssont, mert ő volt a megtestesítője a tipikus amerikai szépségnek, és túl szőke és túl gyönyörű volt ahhoz, hogy a kis különc formámmal megkedvelhessem. Aztán egyszer valami átfordult bennem, és ezzel a filmmel végképp elérte nálam, hogy a nagyon is komolyan vehető színésznők közé kerüljön.
Adam Drivert a Girls-ben ismertem meg, és egyből belezúgtam ebbe a furcsán jóképű hatalmas emberbe. Majd világhírű lett Kylo Renként, és remélem ezzel az alakításával Oscar-díjas is lesz (pedig Isten a tanúm, hogy fájni fog, ha nem Phoenix nyeri meg – de az is, ha nem Driver….).

Elképesztő alakításokat láthatunk ebben a filmben spoiler, megható, erős sztori, életszerű szituációk és egy nagyon-nagyon elgondolkodtató végkifejlet.

Netflix, neked meg köszi, hogy nem kell minden egyes filmért moziba mennem, ami érdekel, hanem egy hosszú nap után otthon, az ágyamban is megnézhetem a legújabb alkotásokat.

Abszolút indokolatlan a hossza, és leginkább azon izgultam, hogy sok van-e még belőle hátra. Számomra azt mutatta meg ez a film, hogy mennyivel egyszerűbb lenne ügyvédek nélkül elválni, mert ezek a keselyűk képesek rávenni az embert, hogy olyan eseményekre gondoljon rossz emlékként, amit egyébként pozitívan élt meg, és olyan érzéseket tudnak táplálni az emberbe, amit addig soha nem éreztek és az ügyvéd nélküli további életben valószínűleg soha többé nem is fognak.

Kellemetlen és nyomasztó volt nézni ezt a filmet, mintha valakinek a magánéletében turkálna az ember. És szerintem találóbb cím lenne rá inkább az, hogy válási történet.

Gyönyörű, nehéz és annyira valós történet. A színészek csodásan játszanak benne, az érzelmek elképesztően bemutatásra kerülnek, nagyon tetszett.

Remek kis dráma, jó színészi alakítással Scarlett Johanssontól és Adam Drivertől, de több más mellékesebb karakterre sincsen panasz.
Szépen bemutatta, hogy mindkettőnek megvolt a maga igaza és így mindkettő hibázott valamennyire a házasságukban. (és azt is, hogy ez az egész hercehurca rohadt drága és kegyetlen tud lenni)
Így negatívumként említeném, hogy időnként talán elnyújtott volt, ám ezzel szemben a vége pedig túl hirtelen jött. Némelyik karakternél meg nem tudtam eldönteni, hogy vagy a színész játszik rosszul vagy egyszerűen unszimpatikusnak kell lennie alapból.(gondolok itt a fiukra vagy a végén a nőre aki meglátogatta Charliet)

Összességében remek film, megér megnézni.

*sóhaj* Az van, hogy 7 pont szerintem túl sok lenne, 6 meg kevés, úgyhogy legyen 6,5.
Látom, miért áradoznak róla, miért jelölik díjakra, de őszintén szólva ez a film semmi újat nem mutatott be. Még a képi, rendezési megoldásai is olyanok, amiket már láttam… öö, hol is? Ja, a tíz évvel ezelőtti 500 days of summerben. Igaz, nem voltak benne (akkor annak számító) híres-neves színészek, nem volt annyira drámai, és „csak” egy szakításról szólt, de szerintem egy (a maga nemében) korszakalkotó film volt. Valami újat mutatott az operatőri megoldásokkal, az alternatív, párhuzamos jelenetével, a nem-lineáris cselekményszálával. Talán sokaknak nem nagy durranás az a film, de nekem meg ez nem volt az, és talán furcsának tűnhet, hogy ehhez hasonlítom, de nekem egyből ez ugrott be.
Bravúros színészi játék, tényleg. Hosszú, kitartott jelenetek, amik nem lesznek kínosak, érdekes történetvezetés, bravó, de valahol szerintem ez nagyon elcsúszott. Néha dráma, néha romantikus (a zene is erre hajaz), olykor meg vicces (vagy szürreális?) próbál lenni, mondhatnám is, sőt védtem is magamban a filmet, hogy csak az életről szól, az élet is ilyen, hogy olykor vérző kézzel fekszel a padlón, és ha a gyerek megkérdezi, mi a szitu, csak annyit felelsz, hogy apa fáradt. Ok. De amíg a másik filmben ez a zsáneregyveleg olyan szinten jól működik, hogy azzal egy új zsánert hozott létre, addig itt csak üresség maradt bennem. Mi volt ez? Miért írták meg?
Ott is elcsúszott nálam, hogy nem arányosan adagolta a felek felfogását. Először Nicole meséli, mit érez, hogyan történtet a dolgok, aztán átugrunk Charlie-ra, és ott is maradunk, így lesz a férfiből a szegény hős, akinek mindent fel kellett áldoznia, hogy a gyermekével lehessen. Sajnáltam magam is, de aztán mérges lettem, hogy a fene egye meg, már megint egy ilyen film…
Nem is értem a címet se, ez nem egy házasságról szól, nem ismerjük azt meg, csak a szubjektív levelekből kapunk ezt-azt. Ez egy válás története volt, a cápa módjára támadó ügyvédek izgalmasabb kedd és szerda délutánja.
Úgyhogy sajnos én nem értem a hype-ot körülötte. Egynek elment, de ennyi.

Nagyon jól dolgozta fel a történetet. Mindkét fél érzelmei és sérelmei nagyon jól kijöttek.
Bár kicsit még messze van tőlem a téma, mégis nagyon jól belevont a történet a maga kis világába.
Érthető Nicole kötődése és tettei, hiszen számára a legfontosabb ebben az eseménysorozatban a fia volt; de közben mégis előjönnek a saját érzelmei, amit a kapcsolatuk végén érzett.
Charlie pedig kicsit talán későn ébred rá, mennyire eltávolodott a családjától, és sok hirtelen gyors lépést tesz annak érdekében, hogy a saját magának megálmodott válás utáni életet egy szinten biztosítani tudja.

Nagyon tanulságos volt szerintem a film, megismerni mindkét felet egy ilyen feszült szituációban, mindenképpen érdemes rá több időt szánni, hogy ténylegesen megértsük a tetteket és a mögötte lévő érzéseket.

A filmben Baumbach nagyon élethűen ábrázolja a válás folyamatát és ha jól láttam, akkor ezt a filmet a saját válása ihlette: egyrészt az emberi részét, ahogy a kezdeti jóhiszeműség a másik iránt érzett haragba megy át, majd elvész minden gátlás, és a felek már a gyűlölködve vágnak egymás fejéhez mindent, amit csak nem szégyellnek, olyan dolgokat, amiket talán nem is gondolnak komolyan spoiler . Másrészt a válások ocsmány oldalát a válóperes ügyvédek taktikáival, aljas játszmáival és hazugságaikkal.
Szívszaggató volt ez a több, mint két óra. Végig abban reménykedtem, hogy a “civakodás” során újra egymásra találnak, rájönnek, hogy talán mégis csak egymás mellett kéne maradniuk úgy, hogy mindkét fél alkalmazkodik egymás vágyaihoz.
Nem bánom, hogy időt szakítottam rá, de nem lesz újranézős.