A könyvtolvaj (2013) 85% 394★

If my eyes could speak:
Átadta a jelentőségteljes jeleneteket, a vidám pillanatokat, a szereplők karakterét, valamennyire az egész hangulatot, egyszóval, szerintem remek könyvadaptáció lett. A könyvben érzett komolyság (ami megilleti az ilyenfajta filmet) érződött, de nem éreztem azt, amit az olvasásnál. Nem tudom, hiba ez a filmrendezőtől, vagy adottság az író részéről, de nem is ez a lényeg. Jó volt, vannak jó gondolatok benne. :)

Egy ideje már halogattam ennek a filmnek a megnézését mert biztos voltam benne, hogy sírni fogok rajta. Öhh hát így is lett, konkrétan az utolsó fél órát végig bőgtem.

A háborús filmek amúgy sem vidámak, de Liesel és a csodás kis befogadott családja képesek voltak az ilyen rémes időkbe is egy kis boldogságot csempészni. A hóemberes jelenetnél nagyon mosolyogtam.
Jó lenne úgy tekinteni erre a filmre, hogy ez is csak egy fikció, de sajnos nem az.

Papát nagyon de nagyon imádtam, már az elejétől fogva. Az én imádott nagypapámra hasonlít szóval nem volt nehéz megkedvelnem. Mama meg csak ugat de nem harap.:)

Liesel és Max barátsága pedig gyönyörű volt.

Őszintén nem is tudom mit írjak, annyira a film hatása alatt vagyok még. Izgultam értük, örültem és sírtam velük.
A könyv nagyon érdekel szóval szerintem mindenképpen el fogom olvasni.

Pont úgy jártam vele, mint a könyvvel.
Eleinte semmilyen, aztán elkezdett érdekelni, aztán egészen jó sült ki belőle.
És itt sem szerettem meg igazán Lieselt. Nem utáltam, nem haragudtam, de olyan semleges maradt. (Ellenben bosszantott, hogy a szinkronja időnként olyan élettelenül felolvasott szöveg volt, hogy azt hittem, falnak megyek.) Viszont ugyanannyira megszerettem papát, mamát, Rudyt és Maxot. Illetve plusz pont a polgármester feleségének, aki kedvelhetőbb, mint a könyvben. Nem emlékszem az olvasásra, hogy lágyítottak a szerepén vagy a színésznő tette barátságosabbá.
Ha már szinkron, még egy dolog spoiler
Képileg szépen fényképezett, hangyányit hatásvadász, de ez is olyan, mint a könyv ilyen szempontból. Ha akarom, akkor utálható, ha akarom, akkor működik. Én akartam, hogy működjön.

Kissé félve indultam neki a történetnek, nem szeretem a német, háborús filmeket. Szerencsére magával húzott a cselekmény, így örülök, hogy végre megnéztem.
Nagyon szomorú, melankólikus , bús végig a történet, emiatt még a szeretet és a remény ellenére is a csontig hatolt a búbánat érzése.
Liesel volt tán a film legnagyobb reménysége, ugyanakkor talán a legelveszettebb lélek is. De nagyon szimpatikus lett, sajnáltam szegény kislányt .
Hihetetlen egyébként, mennyire megtud meg mindig lépni a zsidók ellen való embertelen, kegyetlen fellépés.

Előbb a könyvet olvastam, és ilyenkor általában kritikus szemmel figyelem az eseményeket a filmben, mit hagytak ki, mit változtattak a történeten, stb. A fő cselekményszál megmaradt, a hangulatot is jól sikerült átadniuk, a szereplőket pedig – és higgyétek el, ezen én lepődtem meg a legjobban – még jobban is megszerettem, mint a könyvben, ami főleg a csodás színészeknek köszönhető. Persze kimaradt jó pár jelenet, de lehetetlenség lett volna belesűríteni egy filmbe azt a 600 oldalt, így ezt nem is vártam el igazán…
Azért komolyan vissza kellett fognom magam, hogy ne bőgjek a végén. Gyönyörű ez a film/könyv, minden kegyetlenségével és igazságtalanságával együtt.

Nem olvastam még a könyvet, de nekem a film nagyon tetszett. :D Nagyon bírtam a papát, és Rudyt meg Lieselt, és Maxot, meg még Rosa-t is néha. Tök szerethetőek voltak, és a sztori meg a cselekmény is teljesen megvett magának engemet. Jól fel lett építve, és a szereplők is kidolgozottak, szerethetőek, a párbeszédek is nagyon jók. :) Alig várom, hogy olvashassam ezt a könyvet is, nagyon kíváncsi vagyok már rá. :) Rudy és a papa voltak a legaranyosabbak, Liesel-el együtt, nagyon megkedveltem őket már az elejétől kezdve. Imádtam, ahogy a papa bánt, Liesel-el, olyan kis cuki volt, meg amikor harmonikázott, Rosa annak ellenére, hogy egy hárpia, házisárkány volt, még ő is szerethető volt. Bár nem csodálom, hogy ilyen kemény asszonnyá vált. spoiler A Halál karaktere is tetszett nekem, jó kis narrátor volt. :D A náci német II. világháborús hangulata is megvolt, meg a feszültség is, a dráma, meg a komor pillanatok is. Szerintem újranézős lesz majd nekem ez is, tetszett. Hangulatos volt, és nagyon bírtam a könyvtolvajt, és a haverját. :D

Nem olvastam a könyvet, de a film tetszett. A téma egy gyerek szemszögéből érdekesebb, színesebb és meghatóbb.

Szerettem. De nem vagyok hajlandó beismerni hogy valami könnyszerű megjelent a szemem sarkában.

Elfogult vagyok, mivel nekem a könyv is nagy kedvencem, illetve a 30-as, 40-es évekkel nekem szinte bármit el lehet adni. Külön szerettem ebben a történetben, hogy a háborút a németek oldaláról közelíti meg, hogy az egyszerű emberek mennyire szenvedtek a náci elnyomástól és mennyire nem volt választási lehetőségük. Szerintem egy csodálatosra sikerült adaptáció, ahol a könyv adta hangulatot is sikerült megragadni, nálam legalábbis mindenképpen működött.

„Mindig ez volt. Izgatottan készültek a háborúra. Rengetek fiatallal találkoztam az évek során, akik azt hitték, hogy az ellenséggel küzdenek meg. De valójában hozzám rohantak.” (A Halál monológja)

Gyönyörű film, a könyvet nem olvastam… így nincs hiányérzetem. Nagyon tetszett, örülök, hogy rátaláltam erre a szívmelengető filmre.