A könyvtolvaj (2013) 259

The Book Thief · Die Bücherdiebin
131' · amerikai, német · dráma, háborús 12

0 díj · 3 jelölés

A második világháborús Németországban nevelőszülőkhöz kerül az élénk fantáziájú kislány. Liesel most ismerkedik a betűkkel, a könyvek egy új világot nyitnak meg előtte. Ugyanakkor az élet egyre félelmetesebbé válik. Különösen, hogy a család egy titkos vendéget rejteget a lépcső alatt. Liesel és… [tovább]

magyar
angol

Képek 8

Szereposztás

Roger AllamHalál (narrátor)
Sophie NélisseLiesel Meminger
Geoffrey RushHans Hubermann
Emily WatsonRosa Hubermann
Nico LierschRudy Steiner
Ben SchnetzerMax Vandenburg
Carina N. WieseBarbara Steiner
Hildegard SchroedterFrau Becker
Barbara AuerIlsa Hermann
Hirdetés

Kedvencelte 90

Várólistára tette 238


Kiemelt értékelések

Theana 

If my eyes could speak:
Átadta a jelentőségteljes jeleneteket, a vidám pillanatokat, a szereplők karakterét, valamennyire az egész hangulatot, egyszóval, szerintem remek könyvadaptáció lett. A könyvben érzett komolyság (ami megilleti az ilyenfajta filmet) érződött, de nem éreztem azt, amit az olvasásnál. Nem tudom, hiba ez a filmrendezőtől, vagy adottság az író részéről, de nem is ez a lényeg. Jó volt, vannak jó gondolatok benne. :)

Lili98 

Egy ideje már halogattam ennek a filmnek a megnézését mert biztos voltam benne, hogy sírni fogok rajta. Öhh hát így is lett, konkrétan az utolsó fél órát végig bőgtem.

A háborús filmek amúgy sem vidámak, de Liesel és a csodás kis befogadott családja képesek voltak az ilyen rémes időkbe is egy kis boldogságot csempészni. A hóemberes jelenetnél nagyon mosolyogtam.
Jó lenne úgy tekinteni erre a filmre, hogy ez is csak egy fikció, de sajnos nem az.

Papát nagyon de nagyon imádtam, már az elejétől fogva. Az én imádott nagypapámra hasonlít szóval nem volt nehéz megkedvelnem. Mama meg csak ugat de nem harap.:)

Liesel és Max barátsága pedig gyönyörű volt.

Őszintén nem is tudom mit írjak, annyira a film hatása alatt vagyok még. Izgultam értük, örültem és sírtam velük.
A könyv nagyon érdekel szóval szerintem mindenképpen el fogom olvasni.

9 hozzászólás
bonnie9 

Pont úgy jártam vele, mint a könyvvel.
Eleinte semmilyen, aztán elkezdett érdekelni, aztán egészen jó sült ki belőle.
És itt sem szerettem meg igazán Lieselt. Nem utáltam, nem haragudtam, de olyan semleges maradt. (Ellenben bosszantott, hogy a szinkronja időnként olyan élettelenül felolvasott szöveg volt, hogy azt hittem, falnak megyek.) Viszont ugyanannyira megszerettem papát, mamát, Rudyt és Maxot. Illetve plusz pont a polgármester feleségének, aki kedvelhetőbb, mint a könyvben. Nem emlékszem az olvasásra, hogy lágyítottak a szerepén vagy a színésznő tette barátságosabbá.
Ha már szinkron, még egy dolog spoiler
Képileg szépen fényképezett, hangyányit hatásvadász, de ez is olyan, mint a könyv ilyen szempontból. Ha akarom, akkor utálható, ha akarom, akkor működik. Én akartam, hogy működjön.

1 hozzászólás
molly_

Előbb a könyvet olvastam, és ilyenkor általában kritikus szemmel figyelem az eseményeket a filmben, mit hagytak ki, mit változtattak a történeten, stb. A fő cselekményszál megmaradt, a hangulatot is jól sikerült átadniuk, a szereplőket pedig – és higgyétek el, ezen én lepődtem meg a legjobban – még jobban is megszerettem, mint a könyvben, ami főleg a csodás színészeknek köszönhető. Persze kimaradt jó pár jelenet, de lehetetlenség lett volna belesűríteni egy filmbe azt a 600 oldalt, így ezt nem is vártam el igazán…
Azért komolyan vissza kellett fognom magam, hogy ne bőgjek a végén. Gyönyörű ez a film/könyv, minden kegyetlenségével és igazságtalanságával együtt.

sipiarpi 

Nem olvastam a könyvet, de a film tetszett. A téma egy gyerek szemszögéből érdekesebb, színesebb és meghatóbb.

Lady_Hope

Szerettem. De nem vagyok hajlandó beismerni hogy valami könnyszerű megjelent a szemem sarkában.

mazsolafa

Elfogult vagyok, mivel nekem a könyv is nagy kedvencem, illetve a 30-as, 40-es évekkel nekem szinte bármit el lehet adni. Külön szerettem ebben a történetben, hogy a háborút a németek oldaláról közelíti meg, hogy az egyszerű emberek mennyire szenvedtek a náci elnyomástól és mennyire nem volt választási lehetőségük. Szerintem egy csodálatosra sikerült adaptáció, ahol a könyv adta hangulatot is sikerült megragadni, nálam legalábbis mindenképpen működött.

„Mindig ez volt. Izgatottan készültek a háborúra. Rengetek fiatallal találkoztam az évek során, akik azt hitték, hogy az ellenséggel küzdenek meg. De valójában hozzám rohantak.” (A Halál monológja)

szymba23 

Gyönyörű film, a könyvet nem olvastam… így nincs hiányérzetem. Nagyon tetszett, örülök, hogy rátaláltam erre a szívmelengető filmre.

duracell 

Sokáig gondolkodtam, vajon önálló filmként, vagy könyvadaptációként értékeljem-e Brian Percival tavaly év elején bemutatott rendezését. Végül úgy döntöttem, összemosom a kettőt, s majd meglátjuk, mi sül ki a dologból. A könyvről írt értékelésemben a szerző egyik nagy újításaként emeltem ki a narrátor személyét, aki nem más, mint a Halál. Kíváncsi voltam, hogy oldják majd meg a filmen, de sajnos csalódnom kellett: útitársunk szinte csak a film elején és végén jelenik meg, talán egy-két pontosan idézett gondolata van útközben, és a könyvnél is kevesebbet tudunk meg róla. Ezt tulajdonképpen csak azért sajnálom, mert ma már számos módszere van a filmekben a narrátor megfelelő használatának, és úgy érzem, itt is megoldható lett volna ez a probléma.

Szereplőkből szokás szerint kevesebbet kapunk, mint a könyvben, őket viszont kiváló minőségben: Sophie Nélisse remekül hozza Liesel figuráját, mintha csak ráírták volna a szerepet – az ember már-már azt is elnézi, hogy a könyvben leírtak helyett kék szemmel pislog ránk. Ezt az apróságot csak azért fájlaltam, mert a könyvben kiemelt szerepe volt Liesel veszélyesen barna szemének – ez is egy olyan dolog volt, ami kissé kívülállóvá tette (és Maxhoz kötötte). Geoffrey Rush és Emily Watson (mindketten nagy kedvenceim) tökéletesen hozták a Papa és a Mama figuráját, örültem, hogy viszontláthatom őket a képernyőn. Kiemelendő Nico Liersch Rudy szerepében (nagyon édes :)) és Ben Schnetzer Maxként, aki a vártnál is jóképűbben gubbasztott a pincében.

Bizakodásra adott okot a több, mint két órás játékidő, de sajnos csalatkoznom kellett: rengeteg jelenetet hagytak ki a filmből (és olyan szereplőket, mint a Mama és a Papa gyerekei), a megmaradt anyagot viszont sokszor elnyújtottnak, vontatottnak éreztem. Ha a könyvnél nem éreztem a háborús hangulatot, itt még úgysem: néha említésre került a kevés étel, voltak durvaságok, és persze felülről láthattuk a bombázást, de Liesel és Rudy egyszer sem lopott élelmet, sőt, más tekintetben is alacsonyra redukálódott a közös jeleneteik száma. Liesel sokkal kedvesebb volt könyvbeli önmagánál (az Ilsával való viszonyára gondolok), de a könyvlopások nem fokozatosan zajlottak, csak kaptunk néhány bevágást, ahogy az ablakon közlekedik könyvvel a kezében.

A könyv időbeli ugrásait itt nem követjük, ahogy a Halál sem lövi le a végkimenetelt (kis szerepéből következően), és a könyvvel ellentétben csak kétszer látogatja meg a könyvtolvajt. Kisebb logikai bukfenccel is találkozunk: spoiler A német szavakat ügyesen használták, viszont a két nyelv keverése teljesen felesleges, sokszor inkább zavaró volt. A film elején Liesel édesanyja németül beszél a lányához, a történetben többször is hallható német beszéd vagy dal, de az idő legnagyobb részében angolul, német akcentussal társalognak a szereplők. Ez nem lett volna baj, ha egységes: néha úgy tűnt, Geoffrey Rush fütyül az akcentusra, és míg Liesel a Maxot először németesen Maxnak [Max] mondta, a film végére ez angolosan távozott, és simán Max [Mex] lett belőle.

A leginkább fájó pont a film vége volt, amit már a könyvben is kissé kidolgozatlannak éreztem, ez viszont itt még inkább felerősödött. Ahogy beindult a végkifejlet, lepörögtek az események, és hopp, vége is volt a filmnek – én meg csak ültem lefagyva, és pislogtam, hogy mi történt az utolsó öt percben (ezt végül is az eseményekre is foghatnánk, de tényleg így volt). Különösen az utolsó jelenet volt fájó, amit leginkább a „volt egyszer egy elszalasztott lehetőség” címszavakkal jellemeznék.

Őszintén szólva nehéz értékelni a filmet: könyvadaptációként sok pontban elvérzett, de szerencsénkre megmaradt a fő szál. Tisztában vagyok vele, hogy egy filmbe nem lehet mindent belesűríteni (és nem is kell), de egy összeszedettebb forgatókönyvvel többet lehetett volna kihozni az anyagból. Ezt leszámítva szép a filmzene, a képek és a vágások nagyjából rendben vannak – csak ne lenne az a fránya hiányérzetem a vége miatt. A könyv ismerete nélkül valószínűleg tartalmasabb szórakozást nyújt. Csak egyet tudok ajánlani: ha valaki választani szeretne, melyikkel kezdjen, akkor a filmre szavazok; ha viszont döntene a kettő között, akkor inkább a könyvet olvassa el, mert sokkal maradandóbb élményt kap majd kézhez.

http://konyvmechanika.blogspot.hu/2015/06/a-konyvtolvaj…

Pandalány

Először moziban láttam a filmet, most pedig olvasás után muszáj volt újranézni. És ugyanolyan fantasztikus élmény volt. Számomra az a fontos egy könyvből készült adaptáció megnézésekor, hogy ugyanazt a hangulatot érezzem a megnézése közben, mint amikor a könyvet olvastam. Szerencsére ennek a filmnek az esetében is így volt, nagyon tetszett és persze ismét nem bírtam végignézni könnyek nélkül.


Népszerű idézetek

Marcsi 

Az ember annyit ér, mint az adott szava.

Theana 

If your eyes could speak what would they say?

ltimi12

Nem állok készen. Szeretnék felnőni, mielőtt meghalok.

Bubu 

Az ember csak annyit ér, amennyit a szava (…)

Hádész

Liesel: Miért rossz amit tett?
Max: Mert emberként viselkedett.

mazsolafa

Mindig ez volt. Izgatottan készültek a háborúra. Rengetek fiatallal találkoztam az évek során, akik azt hitték, hogy az ellenséggel küzdenek meg. De valójában hozzám rohantak. (A Halál monológja)


Ha tetszett a film, nézd meg ezeket is


Hasonló filmek címkék alapján