A kegyelem (2018) 68% 25★

Voltam olyan szerencsés, hogy a hazai NEMforgalmazás ellenére moziban láthattam a filmet. Méghozzá premiervetítésen. No nem a londonin (sajnos), „csak” a horváton. A jegyeket elsők között – sőt – elsőként foglaltam le, s mint „Colin Firth egyik legnagyobb létező tisztelője”, még a film plakátját is megkaptam ajándékba. ♡
Sajnos nem csak nekem vetítették a filmet, de – majdnem. Rajtam kívül ugyanis egyetlen ötvenes úr tévedt be rá, pont, amikor kezdtem megörülni, hogy ez „most csak az én filmem lesz”.
Egyébként fel voltam / vagyok háborodva, mivel a filmnek 0 promóciója van. A mozi nem reklámozza az oldalain, helyben pedig egyetlen kósza plakát volt kitéve oldalt, amit egy pasi hamar – sietve – el is távolított, hogy kitegye az aktuális heti műsort. (Vérzett a szívem.) Mindenhol csak a Tomb Raider, meg – még – a Vörös veréb.
Na, de akkor a film: személyes okok miatt nem tudtam úgy élvezni, ahogy szerettem volna. Ennek dacára kifejezetten tetszett. Számomra az idei év legjobban várt filmje volt, és ahhoz képest jól teljesített.
Rachel Weisz csodásan hozta az aggódó feleséget, bár őszintén szólva nem is nagyon kellett megerőltetnie magát. Colinra szerintem egyáltalán nem művészet ilyen hatalmas bociszemekkel nézni, ez már csak amolyan reflex. :P
A gyerekek jók voltak, és nekem NANÁ, hogy a kicsaj lett a kedvencem, ő lett a legcukibb. :)
Simon McBurney kellemes meglepetést okozott, rá nem is emlékeztem a castból / nem számítottam rá. Chichester amúgy tényleg ilyen jó arc volt? Tök jó! :D Mark Gatiss pedig röhejesen festett, mint általában. :)))
És akkor Colin: kész-paff. Én szenvedtem vele. (Bár ezen a személyes okok sokat dobtak, asszem.) Nekem hiteles volt, és valahol újat is megcsillantott. Talán ez az „elesett harcos” imidzs annyira még nem volt meg tőle. Fájt neki is, nekem is, szakadozott a szívem, és ha nem lett volna amúgy is gombóc a gyomromban, spoiler. Az árbocos jelenetnél rettenetesen rosszul voltam, s bár azt hittem, nem vagyok alapvetően tengeri beteg…hát, lehet, hogy mégis? Amikor Don „megetette a halakat”, hááát… az én gyomrom is hullámzott A moziban nagyon működött ez a víz dolog, juj. (Csoda hát, ha utálom? xD) Egyszer-kétszer elkapott a gyomorgörcs.
Ami nem tetszett: az időbeliség. Zavartak a visszaugrálások, meg hogy minden „hipp-hopp” történt. Igazából csak Colin magányos snittjei voltak érdekesek, lehetett volna azokból több. (oké, a valóság mai napig rejtény, de… na)
Még levonás jár részemről a nyáladzásért. Mindig rosszul vagyok a tömjéntől, amikor asszonypajtás így, meg úgy gyönyörű, plusz megint eljött ez a nagyobbat-drágábbat mentalitás, amire szintén allergiás vagyok. És végül: még az a jelenet volt utálatos, amikor a három vitorlázós feleséget sztárolták / hájpolták. KI-NEM-SZ*RJ*-LE?, már bocsánat. Avagy mi közük hozzá, nekik miért kell mindenáron szerepelni?! -.-" Blah.
Utolsó – mellékes – megjegyzés: Colin lehet akármilyen ráncos / szőrmók / izzadt / szakadt jaj, imádtam a rongyos ruháit!!! :D , mit sem ront az összhatáson, sőt. *-* Élmény volt ekkora méretben is nyugtázni újra. :D
Donald Crowhurst életének nagy kalandjába ezzel a filmmel kaphattunk egy kis bepillantást. Én a magam részéről túl merész vállalkozásnak tituláltam neki – lévén, sok köze nem volt hozzá, ráadásul én már azt csodálom, hogy 7 hónapig egyáltalán bírta. Nem csoda, hogy spoiler, én már az elején simán feladtam volna; az a rengeteg kellemetlenség / kényelmetlenség! Ezekhez én gyönge harmat vagyok. Az elismerés viszont mindenképpen jár, hogy bele mert vágni. Csak hát tudni is kellett volna veszíteni. (És nem mindent kockára tenni.) SZÓ SZERINT mindent. :(
A fényképezésnek jár a pirospont. Ahogy már említettem, durván hatásos ez a víz-dolog. (És bár fura lesz ezt pont tőlem hallani, de ez még 3D-ben is érdekelne. Lehet, hogy telerókáznám az ölemet, de érdekelne. xD)
A retrós dolgokat imádtam. Viccesek voltak a fürdőruhás nőszemélyek. Amikor a film elején a vigyori vízisíelő nénit mutatták, felkuncogtam. :) És a reklámok! ÁÁÁÁ! Tisztára poén, remélem felkerülnek majd jóminőségű képek róluk / belőlük. A kanalazós Colin a kedvencem. xD
Már megint sikerült alkotnom egy csapongós, se füle-se farka értékelést, úgyhogy be is fejezem. :)))
Utólag még annyi megjegyzés, hogy azt hiszem, innentől kezdve nem csak a V-nap lesz „különleges” nekem, hanem – végre, valamiért – a március 15. is. :D

Ez egy közepes film. Vannak benne nagyon erős, kiválóan sikerült dolgok, de vannak amik nem igen mozgattak meg bennem semmit. Ki kell emelni a színészi játékot. Bár ez azt hiszem elvárható volt mind Colin Firthtől, mind Rachel Weisztől. Hozták is, amit kellett. Ami még nekem nagyon tetszett, az a kihajózás kezdeti része. Az a rész olyannyira hatásosra sikerült, hogy komolyan úgy éreztem, én is a hajón vagyok. Mikor az árbocra felmászott, komolyan mondom, nekem is előjött a tériszonyom.
És mit tanulhattunk meg a filmből? Egyrészt bármire képesek vagyunk, csak elszántnak kell lenni. Szerintem nem volt kudarc az út, attól eltekintve hogy nem ment körbe, hiszem tapasztalatlan hajósként nagyon jól helytállt, csak jó hajóval kellett volna elindulnia. Másrészt a hazugságok a fejünkre nőnek, csak halmozódnak halmozódnak. Nem szabad elkezdeni se.