Senna (2024–2024) 87% 29★

„Versenypilóta vagyok és egy pilóta mindig az idővel versenyez, sosem az idő ellen”.

A valaha volt egyik legjobb Forma-1-es versenyző életéről számos könyv született eddig, halálának harmincadik évfordulójára a Netflix egy sorozattal jelentkezett, ami eléggé felemásra sikeredett.

Az első négy rész még logikusan követi a pályafutását, az első rész a kezdeteket mutatja be, ahol kicsit túl erősnek éreztem azt, amikor egy alsóbb kategóriás futamon kiesik és az angol szurkolók úgy förmednek rá, mintha viking focihuligánok lennének. Más kérdés, hogy ez a monzai kiesésnél jobban illett a tifosik bemutatására részekkel később.
Nem maradhat ki a Toleman-nál a monacói bravúr és az első esős győzelem sem a Lotusszal, viszont volt egy befutó, amit minden idők egyik legszorosabbja volt Jerezben talán, ahol Mansell-lel fej-fej mellett futottak be és ezt is sikerült kihagyni, ahogy magát a brit versenyző is csak említésszinten szerepelt a sorozatban, mintha nem is lett volna nagy tényező a versenypályán.

A Prosttal való rivalizálást kiválóan ábrázolja, ez teszi ki a sorozat nagyobb részét, ott minden fontosabb esemény előkerül. Azért itt is van egy ferdítés, amikor az 1988-as évadban az a fontos, hogy 8 győzelmet elérje a versenyző és akkor lesz bajnok. Tudomásom szerint a valóságban ez úgy volt, hogy a legjobb nyolc eredményt vették figyelembe.

Az utolsó két rész szinte össze csapva, egybegyúrták szinte a 90-es évek elejét. Kinagyították a Prosttal való ütközést, amivel megnyerte a második világbajnoki címét és az első brazíliai győzelmet, de a Bergerrel való barátságáról szó sem esik.

Kutyafuttában se tudjuk meg mekkora szenvedés volt az számára, amikor semmi esélye se volt az űrautóvá váló Williamsek ellen, csak azt tudjuk meg hogy átigazol és szinte egyből Imolában vagyunk a fekete hétvégén. Ezt speciel Imolai Nagydíjnak nevezik, holott ennek a versenynek évtizedeken keresztül San Marinói Nagydíj volt az elnevezése. Azt kicsit hatásvadásznak éreztem, hogy beszélget Ratzenbergerrel is a halála előtt és azt is, ahogyan kibékül Prosttal a halála előtt pár pillanattal.

Érdekesek voltak a visszatérő elemek, amelyek az újságírónő és a szemüveges brazil kisgyerek ,ahogy nézi folyamatosan az eseményeket. Jó volt a zenei aláfestés. Mégis volt egy csomó hiányérzetem, mert ahogy szinte Mansellt kiradírozták, kihagyták az egyik legjelentősebb győzelmét is, az esős Donnington Parkot 1993-ból.

Jól indult, de nagyon hiányos és elsietett lett a vége. Aki olvasott már könyvet Sennáról, annak szerintem csalódás lesz ez a sorozat, ha teljes egészében nézi. Érdemes inkább a Hilton-könyveket elővenni, mert abban a két kötetben tényleg minden benne van.

Nem voltam soha egy nagy Forma-1 rajongó, de emlékszem rá gyermekkoromból, mint az egyik legjobb és leghíresebb pilóta. Ha a családban bárki nézte a tv-ben a közvetítést, neki drukkolt. Emlékszem az ominózus tragédiára is. Megdöbbentő és letaglózó volt. Ez a sorozat, bár nem volt minden ponton élethű, számomra mégis visszaadott valamit abból az időszakból és abból az emberből, aki mindenét a szenvedélyére, az álmaira tette föl. A főszereplő játéka, a sorozatban elhangzó dalok is nagyon tetszettek. Összességében nagyon sajnálom, hogy Senna sorsa úgy alakult, ahogy. Mindenesetre az emberek emlékezetében ennyi idő után is megmaradt, és ez már valami. Ahogyan mondani szokták, nem élt hiába.

11 éves voltam, mikor meghalt…
annyira sokkolt, amit akkor a tévében láttam.. Ő volt a kedvencem.. sokáig nem néztem utána F1-et…
és soha sehol nem néztem meg újra azt szörnyűséget…
ez idáig… kicsit másként volt.. vagy talán mondom azt, hogy nem arra fókuszált…
nem tudom, hogy mennyire tetszene ez neki…
kicsit hatásvadász… kicsit hézagos.. kicsit olyan… olyan.. szomorú…
világ legnagyobb F1- es pilotája…
.. tényleg nem tudom, hogy mit szólna ehhez.. végülis, mindig is azt akarta, hogy a legnagyobbak közt legyen és emlékezzenek rá…
és emlékeznek… emlékszünk..
.. és igen.. a végén kértem, hogy ne versenyezzen.. ne álljon rajthoz…
.. kósza gondolat… hátha másként dönt… bárcsak másként dönthetett volna… nagy dolgokra lett volna még képes..
.. talán egy másik életben..
☹️

1986 óta vagyok Senna rajongó. Ezen a halála és az azóta eltelt 30 év sem változtatott. Vártam a sorozatot és nagyon örültem neki, mégis hiányérzet maradt bennem. Pozitív, hogy betekintést enged Ayrton privát szférájába, amit amúgy nagyon féltett és óvott a sajtótól. Részletesen mutatják karrierje korai szakaszát, de alig esik szó azokról az évekről (1992-93), amikor gondok voltak a McLaren körül. Kimaradt a legendás Donnington parki futam. A Williamshez való átigazolás, és úgy egyáltalán nagyon negatív figuraként van beállítva Frank Williams, akihez tudtommal legendás barátság fűzte.
Azt hittem sikerül úgy felépíteni a sorozatot, hogy a halála egyfajta katarzis legyen… Fanatikus rajongóként ma is könnybe lábad a szemem, ha eszembe jut 1994. május 1., de a film ezen pillanatai semmit sem váltottak ki belőlem.
Kár, mert egy igazán jó sorozat is lehetett volna…