Vaskarom (2023) 70% 48★

A Vaskarom gyönyörűen megkomponált, szívszorító példázata annak, hogy a szigorú, katonás, eredményorientált nevelés sokszor nem, hogy nem célravezető, de kifejezetten káros is. Hogy a dolgok erőltetése legtöbbször épp az elérni kívánt cél abszolút ellentétét okozza. Hogy nem pusztán a gyerekeknek kell tisztelni a szülőt, de szülőnek is a gyereket. Ennek hiánya pedig iszonyú tragédiákhoz vezethet. Mert a szülő feladatan nem az, hogy diktatórikusan meghatározza a gyermeke célját, csupán segíteni neki megtalálni azt.

Bővebben: https://www.roboraptor.hu/2024/03/21/vaskarom-film-kritika/

and the father of the year award goes to…

A rendező nálam megcsinálta a nehezét, ugyanis irdatlan nagy ostobaságnak tartom magát a pankrációt, a film mégis elérte, hogy izguljak az összes scriptelt álküzdelmen. De a drámai rész, amiről azt gondoltam, annyira durva, hogy szinte elmeséli saját magát, meghaladta Durkin képességeit.
Nem sikerült szinte semmilyen mélységet adnia a karaktereknek. Nem jelentek meg gondolatok, érzelmek vagy kemény konfliktusok a vásznon, de még küzdelmes elfojtás se nagyon. Annyira ötlettelenül mondta el ezt a brutálisan megrázó történetet, hogy az utolsó harmadban az újabb és újabb tragédiák nem váltottak ki szinte semmilyen reakciót. A végére teljesen felszívódott az a nagyon halvány atmoszféra, amit addig megteremtett és megsemmisült az a hajszálvékony kapocs is, ami addig a nézőt és a szereplőket összekötötte. Mintha csak túl akart volna lenni rajta, érdektelenné vált az egész. (Egyébként a tanácstalanságról árulkodik az is, hogy az egyik öngyilkos testvért úgy ahogy van kihagyta a filmből a játékidőre hivatkozva.)
Addig nem merészkedem, hogy azt mondjam a filmre, rossz, inkább maradok a „nem jó”-nál. Nagyon erős alapanyagra épülve óriási kapufa.