Egy egyedülálló férfi (2009) 72

A Single Man
99' · amerikai · dráma, romantikus 17

2 díj · 4 jelölés

Az Egyesült Államok a múlt század ’60-as éveinek elején. A kubai rakétaválság árnyékában, Los Angelesben, egy személyes dráma zajlik. George Falconer, az 52 éves angol, homoszexuális professzor 8 hónappal ezelőtt elveszítette a partnerét. 16 esztendőn át élt Jimmel, a halála után nem találja a… [tovább]

angol

Képek 266

Szereposztás

Colin FirthGeorge Falconer
Matthew GoodeJim
Nicholas HoultKenny
Julianne MooreCharley
Jon KortajarenaCarlos
Lee PaceGrant
Keri Lynn Prattszőke titkárnő
Ginnifer GoodwinMrs. Strunk
Teddy SearsMr. Strunk
Ryan SimpkinsJennifer Strunk

További szereplők

Hirdetés

Kedvencelte 15

Várólistára tette 142


Kiemelt értékelések

desertangelable 

Ez a film sokkal őszintébb és reálisabb, mint arra számítottam. Annyi igazság hangzik el benne, amennyinek a felét sem akartam hallani. Ez nem egy romantikus film, illetve de…mondhatni egy Rómeó és Júlia történet, csak mi akkor kapcsolódunk be, amikor Rómeó már hallott, és Júlia, aki valójában George, megpróbálja túlélni a mindennapokat, több, kevesebb sikerrel.
Azért tetszett ez a film, mert teljesen természetesen kezeli a melegséget, és nem annak társadalmi megítélést taglalja, még csak nem is azt, hogy milyen egy meleg párkapcsolat, hanem azt, hogy milyen egy jelentősebb korkülönbségben élő ember hozzáállása az élethez miután elveszíti fiatalabb párját.
Egyet kell értsek @Londonna meglátásával, Colin Firth annyira játszi könnyedséggel hozza ezt a szerepet, hogy szinte meg sem kottyan neki. De mégis csak elgondolkoztam. Azért álljunk meg egy pillanatra, Colin Firth nem meleg legalábbis eddig úgy tudni akkor mégis hogy lehet neki ez a szerep ennyire könnyű?! Úgy, hogy nagyszerű színészről beszélünk, aki annyira magáévá tud tenni egy szerepet, hogy gondolkodás nélkül elhisszük neki. Nagyszerű alakítás volt, gratulálok. És ha már itt tartunk, Julianne Moore-t is szeretném megdicsérni, mert őt is imádtam a karaktere megformálójaként, viszont a filmet nem nézném meg mégegyszer, ahhoz túl nehéz a történet.

6 hozzászólás
szolykahajni

Ars moriendi

Másodjára is ragyogóan lehet rajta bőgni, ne aggódjatok!

1 hozzászólás
Remake

Csak kiszakad, csak félálom, csak megvárom,
csak alája, csak hárítom, vagy föléje,
csak futtában, csak éjszaka, vagy müzlivel,
csak temetőben, rendelőben, repülőn,
a térdemen, a hátulján, vagy fecniken,
vagy túl nagyot zihál, vagy túl kicsit,
vagy gépbe rögtön, félrenézve, kicsorog
a röstelkedő mondanivaló.
(Nádasdy Ádám:Csak kiszakad)

Két okból idézem Nádasdy versét. Egyrészt, mert éppen az új kötetét olvasom (Nyírj a hajamba), másrészt mert közben ő jutott az eszembe, Az ő visszafogott eleganciája, ahogy mesél, ahogy feltár, ahogy beenged a legbelsőbb lényébe. A vastag bőrű mimózában is arról tesz vallomást, hogy milyen küzdelem az élete, az érzelmei, a szeretete, a szerelme. Itt, a filmben 1962-tőt írunk, igaz, Amerikában vagyunk, de ez nem könnyíti meg egy tanár életét, egy olyan ember életét, akinek mély titkolnivalója van. Az ilyesmi nem a mindennapok rutinos szorongásával , hanem olyan, sokak által elítélt, félelemmel teli érzésekkel jár, amit csak az tud igazán, aki benne van.
Nem vagyok járatos az ilyen témájú filmekben, csak a Túl a barátságon-t láttam talán eddig, amit nagyon szerettem. Ez az egyedülálló férfi bátor, de mégis félénk, csupa szenvedély, erő és gyengeség. Nem érez mást, mint bármelyikőnk, ha szerelemről, vagy elvesztésről, magányról van szó. Csak ő nem mondhatja ki, ő nem üvöltheti a világba, hogy fáj. Szomorú ezt a történetet végignézni, nem könnyű Nádasdy verseit sem olvasni, az értékük, jelentőségük vitathatatlan.

Londonna 

Egyik kedvenc (Colin Firth-) filmem. Rengetegszer megnézős, ennél is feladtam már, hogy összeszámoljam, hányszor néztem már meg. Csodálatos a történet, csodálatos a képi világ, csodálatosak a színészek, csodálatos (mi több, gyönyörű!!!) Colin Firth. Ebben a filmben az is szerelmes lesz CF-be, aki eddig még nem tette. Szó szerint gyönyörű férfi itt, aki hiába vonzódik a történet szerint a saját neméhez, kortól/nemtől függetlenül mindenkit magába bolondít és összetöri a szívét…
Végtelenül megható történet az igaz szeretetről/szerelemről, arról, hogyan lehet egy hatalmas veszteséget túlélni, hogyan lehet(ne) újrakezdeni… Okos, örökérvényű gondolatok, folyamatos filozofálás és érzelmi vergődés, egyik végpontból a másikba. Amikor azt hiszed, felemelkedsz, földhöz vág, amikor pedig úgy érzed, hogy gyötrődsz, felemel egy aprócska boldog pillanat… Gyönyörű.
Colin Firth első Oscar-jelölését ezért az alakításáért kapta. Aki látta a filmet, rájön, hogy nem véletlenül. Mégsem nyert, csak A király beszédéért, ám én ezt mégsem bánom. Az a szerény véleményem ugyanis, hogy hiába nyújt fantasztikusat, maradandót és örököt ebben Colin, mégsem került akkora erőfeszítésébe eljátszani ezt a karaktert, mint VI. Györgyöt. Úgyhogy ha már Oscar, én is inkább utóbbiért adtam volna oda neki. De ez semmit nem von le az Egy egyedülálló férfi értékéből.
Julianne Moore is feltűnik itt és ő is remek alakítást nyújt. Csodásan hozza a kiégett, mégis szerelmre éhes nőt, Charlie-t, aki rajong az ő Vénemberéért. :)
Nicholas Hoult mellett sem tudok elmenni szó nélkül. Rendkívül jól játszik a srác, bár el kell ismernem, ettől függetlenül alapvetően ő nem tartozik a kedvenceim közé. Viszont itt mindenképpen hitelesen hozza a professzoráért őszintén rajongó hallgatót, a diákot, aki talán mélyebben és többet is érez…
Összességében tehát gyönyörű, szuggesztív film, amit minden jóérzésű embernek látnia kell legalább egyszer. spoiler

Zsófia

Túlságosan művészi akart lenni. Súlyos drámák bontakoznak ki (vagyis próbálnak), egy csomó megkeseredett élet egy idilli kisvárosban, ami már önmagában elég komoly tartalom, erre jönnek a folyamatos lassított snittek, a nonstop szívszaggató zene, a percekig tartó merev bámulások más, boldog emberek életébe, mint külső szemlélő, és ezek így együtt nekem túltolták a filmet. Annyira meg akart győzni róla, hogy a végén sírni fogok, hogy pont ezért nem sírtam, csak vártam, hogy jussunk már el a fordulópontra, törjön össze a szívem, hogy aztán mehessek mosogatni. A végkifejlet ebből a szempontból az első 15 perc után kitalálható. Ha mégis átrágjuk magunkat ezeken, azért ad filozofálni valót a film rendesen.

Tetszett a színekkel / a színek látásával való játék. Szép öltet volt, nagyon érzékeny gesztus a rendező részéről. A gondolat, hogy ez pusztán 24 óra történése, is izgi húzás, bár nem elég ahhoz, hogy igazán megszerethessem a szereplőket. Ettől függetlenül a színészek nagyon jót alakítottak. Így Colinra visszaemlékezve, ő még azt is elérte, hogy most utólag kicsit összeszoruljon a szívem.

Lunemorte

Majdnem elaludtam rajta, történet nulla, a hálózsákos jelenetnél már a hajamat téptem. Idegesített ez a film.

2 hozzászólás
barbikaunatkozik 

Nagyon szeretem Colin Firth-t. Meg van a maga visszahúzódó, kissé félénk stílusa, ami nekem bejön. Sokkal megközelíthetőbbnek tűnik így a legtöbb karaktere is, amit eljátszik. Így ebben a filmben is.
George elveszítette azt, akit szeretett, aki úgy szerette viszont, ahogy van. Hiába telt már el huzamosabb idő, még mindig nem tud túllépni rajta, sőt, utolsó napjáig nem is próbál. Egy apró momentum az, ami arra készteti, csak még egyszer engedje el magát és lássa meg az élet fényesebb oldalát. Ezeket a pillanatokat frappánsan oldották meg a filmben. Szinte minden pasztelszínű, míg ezek a jelenetek erős színkontraszttal operálnak, ami azt az érzést kelti, hogy a szereplő valami kiemelkedően fontosat vagy szívéhez közel álló dolgot/embert lát. Két, számára fonsot személy is van (természetesen Jim halála után): Charley és Kenny.
Charly fénykorában nagyszerű ember lehetett, de a saját tragédiája őt is felemésztette. Azzal külömbözik George-tól, hogy nem próbál meg öngyilkos lenni, csak halkan és mélyen gyászol, amit ivászattal próbál elnyomni magában. Valójában régóta tetszik neki a professzor, akit már jó ideje ismer, egy elejtett foszlány alapján még jártak is, de küllön váltak útjaik. Mégis mindketten megértik egymás fájdalmát, hiszen ez is közös bennük, elmélyíti barátságukat.
Érdekes, hogy az egyetlen személy, akit folymatosan színesben lát, az Kenny, aki már majdnem eléri a professzor szívét (micsoda irónia). A fiú kissé furcsa, de meglátja benne a lendületet, ami az ő életéből elveszett Jim halála óta. A visszaemlékezésekben kevésbé volt karót nyelt George viselkedése, mint a paszteles jelenetekben. A napjának igazi fénypontjai a fiúval való találkozások és amikor a végén elviszi az alvó fiútól a fegyvert…valóban irónikus és nagyon szívfájdító befejezést kapott a film.
Colin Firth rajongóknak kötelező darab. Nyomasztó légkörű és valószínűleg a téma sem hétköznapi, nem beszélve a végkifejletről, de akit ezek sem riasztanak vissza, annak nagyon fog tetszeni. Nem egy sablon szerelmi történet egy bárgyú, hollywood-i befejezéssel. Valóban kő kemény dráma, de meg vannak a maga szépségei.

darkfenriz

Értékelni is alig tudom, annyira nem tetszett. Az utolsó képkockák voltak a legjobbak, a mélypont talán a hálózsákos jelenet volt….

Lexy

Nem is tudom, annyira nem ragadott magával a történet. Mikor megláttam, hogy a két kedvenc angol színészem, Colin Firth és Nicholas Hoult közös filmben játszanak, rögtön letöltöttem, ez nem is volt kérdéses. :) Végül azonban felemás érzéseket hagyott bennem. Mindvégig nagyon komor a film hangulata, ami számomra elég kellemetlen volt, pedig tudtam, hogy egy drámával állok szemben. A befejezésről inkább nem is mondok semmit, az különösen kiábrándító volt. Azért nem volt annyira rossz, egyszer talán még újranézem, hátha más megvilágításba kerülnek a dolgok.

piciszusz 

Nekem ez nagyon nem is tudom, művészire sikerült. Nehéz lehet egy ilyet feldolgozni, már arra gondolok, hogy elveszíteni valakit akit ennyire szeretsz.


Népszerű idézetek

Londonna 

A tapasztalat nem az, ami az emberrel történik, hanem az, amihez kezd vele.

Londonna 

– Nézz csak körül, Grant. A diákjaink feléből jelentéktelen aktakukac lesz. Kólát vedelő, tévét bambuló kölykeik meg beszéd helyett reklámdalokat dúdolnak, és kalapáccsal verik szét, ami a kezükbe kerül.
– Tényleg ijesztő vagy ma reggel.
– Ne mondd, hogy te örömmel tanítod őket. A többségük csak bámul, mint borjú az új kapura, mintha hottentotta nyelven beszélnék. Az emberiség megérett a pusztulásra.

Londonna 

A félelem az igazi ellenségünk. A félelem uralja a világunkat. Ma a félelmet használják fel a társadalom manipulálására. Politikusok házalnak vele, ezzel sóznak ránk felesleges árucikkeket… Gondoljanak bele; félünk attól, hogy megtámadnak. Félünk, hogy mindenütt kommunisták leselkednek ránk. Félünk attól, ha egy kis karibi ország nem hisz az életformánkban, az fenyegetést jelent. Félünk, hogy a fekete kultúra túlsúlyba kerül, félünk Elvis Presley csípőjétől! Attól talán tényleg van félnivaló…

Londonna 

– Tanulhatnál a kutyáinktól. Ők nem… Ők nem aggódnak naphosszat, tudják, hogyan érjék el, hogy megkapjanak mindent, amit csak akarnak. Ha jobban belegondolsz, tökéletesen kifinomult paraziták.
– Tudod, a legbutább lények a legboldogabbak. Gondolj anyádra…

Londonna 

Tudod, én nem akarok olyan világban élni, ahol nincs helye az érzelgésnek.

Londonna 

– Miért vagy itt? Miért mentél be a tanszékre, és kérted el a titkárnőtől a címemet?
– Én csak látni akartam valahol az egyetemen kívül.
– Miért?
– Sokszor úgy érzem, őrült vagyok, mert mindent másképpen látok, mint a többiek. Meg akartam beszélni önnel.

Londonna 

A szeretők olyanok, mint a buszok. Csak várni kell egy kicsit, és jön a következő.

Londonna 

– Próbálta már a meszkalint?
– Nem a kedvencem. Amikor azt szedtem, leborotváltam a szemöldököm. Nem állt jól.
– Uram?
– A tükörbe néztem. Nagy hiba, ha belőtted magad. Úgy láttam, mintha a szemöldököm túl nagy lenne. És már le is borotváltam. Hat hétig ragtapasszal jártam, amíg vissza nem nőtt. Elég kínos volt.

Londonna 

– A fürdő a folyosó végén van, ha zuhanyozni szeretnél.
– Maga nem zuhanyozik, uram?
– Én jól vagyok. Angol vagyok. Mi szeretünk hűvösek és nedvesek lenni.

Londonna 

– Tehát a múlt nem érdekli, a jelen csak teher… Mi van a jövővel?
– Hmm… Milyen jövővel? Lehet, hogy Kuba támad.
– A halál a jövő.
– Nem akartam elvenni a kedvét, bocsánat.
– Nem vette el. Hisz ez az igazság. Talán nem az ön közvetlen jövője, de mindannyiunkra az vár. A halál a jövő.
– Azt hiszem, igaza van.
– De ha valaki nem szereti a jelent, nagy valószínűséggel a jövőt sem élvezi majd jobban.
– Ez már nekem is eszembe jutott. De… Akárhogyan is lesz, előre nem tudhatjuk. Vegyük a ma estét. Az a helyzet, hogy többnyire egyedül érzem magam.
– Valóban?
– Igen. Mindig is így voltam vele. Igen. Egyedül születünk és egyedül halunk meg. És mialatt e Földön élünk, tökéletesen és teljesen a testünk rabjai vagyunk. Rém ijesztő. A hideg is kiráz, ha belegondolok. Amivel megtapasztalhatjuk a körülöttünk lévő világot, az kizárólag a saját érzékelésünk. Hogy néz ki ön valójában? Én olyannak látom, amilyennek képzelem.
– Éppen olyan vagyok, amilyennek tűnök. Ha alaposabban megnéz. Az egyetlen, ami ennek az egésznek értelmet ad, az a néhány, ritka alkalom, amikor igazi kapcsolatot teremtünk.
– Sejtettem uram, hogy ön ilyen.
– Tényleg?
– Igen uram. Sejtettem, hogy igazi romantikus lélek.


Ha tetszett a film, nézd meg ezeket is


Hasonló filmek címkék alapján