Szólíts a neveden (2017) 80% 562★

Csak egyszer, csak egyetlen egyszer életemben szeretnék ilyen szerelmet.

Gyönyörű film, de számomra is nehézkesen indult. Nem is feltétlenül a tempója miatt, mert nyilván az ember nem az akciójelenetekért néz egy romantikus drámát, hanem érezhetően teli van „felesleges” jelenetekkel. Az első fél-egy órában folyamatosan csak számoltam magamban, hogy mit lehetett volna ebből még kivágni. Elio olvas, Elio mereng, Oliver úszkál a tóban, Elio zongorázgat… utána azon kezdtem gondolkozni, hogy jó, de ezek mikor is szerettek egymásba? Meg miért? Meg hol van a dráma? Mikor jönnek a habzószájú homofób helyiek, akik majd kiszúrják a biciklikerekeket, meg a konzervatív katolikus szülők, akik vasvillával zavarják vissza Olivert Amerikába?
Aztán egy idő után az emberben tudatosul, hogy pont ez ennek a filmnek a lényege. Az első szerelemről szól, a felnőtté válásról, semmi sallang, semmi fölös dráma. A biciklizős jelenetek pedig teljesen úgy néztek ki, mintha a gödi kerékpárút mellett forgatták volna. :D Full rámhozta a nosztalgiát.
A két főszereplő nagyon erős, Armie Hammernek meg esküszöm még a mellszőrét is valami reneszánsz festő formatervezte. :DD A karakterek is jól vannak megírva, és nagyon kijön, hogy a két srác – korukból adódóan – mennyire másképp kezeli az egész kapcsolatot. Megható, de tényleg minden nyál, dráma, giccs nélkül, csak úgy, a maga egyszerű valójában.
Utólag azt kell hogy mondjam, ez a film így volt kerek. A homoszexualitás ebben a filmben szinte mellékes, senki nem csinál belőle nagy ügyet, inkább az első szerelem megélése van előtérben. Hihetetlen bája van az egésznek, egyszerűen jó érzés nézni. Olyan mint egy nyári emlék, pillanatok sorozatát örökíti meg, és ez a fajta történetvezetés jól szolgálja a film egyik fontos mondanivalóját, hogy meg kell élni minden pillanatot, mert egyszer mindennek vége szakad.
Nagyon szerethető alkotás, én még biztos sokszor elő fogom venni. :)

A film megnézése után adtam rá olyan 8 csillagot… Azóta eltelt pár nap és folyamatosan ezen a filmen jár az agyam, egyszerűen képtelenség nem erre a filmre gondolni. Ezért visszatértem és megadtam neki azt a bizonyos 10 csillagot.
Tehát ez tipikusan azok közé tartozik, amiket megnézek és hagynom kell, hogy leülepedjenek egy kicsit.
El nem tudom mondani, hogy mennyire de mennyire gyönyörű ez a film. A képi világa, a zene, maga a történet, a szereplők, Elio és Oliver. Csodálatos.
Bevallom őszintén én az elején kicsit sokalottam, hogy 2 órás a film, úgy voltam vele, hogy ezt el lehetett volna rövidebben is mesélni. De nagyot tévedtem.
A színészek fantasztikusaaaaaaaaaak, Timothée pedig új kedvenc lett. ♥
Olyan szép szerelmi történetet kaptunk. Ez a film valóban nem arra „koncentrál”, hogy juj melegek vannak benne. Hanem úgy egészében az első szerelemről és magával a szeretettel foglalkozik, szerintem ez megint csak gyönyörű.
Szóval, aki tartózkodik a filmtől, mert júj nem egy fiúról és egy lányról szól hanem csak a melegekről, akkor azt el kell, hogy keserítsem ugyanis az csak egy plussz dolog a filmben. Csupán két ismeretlen ember egy nyár alatt egymásba szeret.
Abszolút megérdemelte az Oscart, nagyon örültem neki. ♥

barackra meg többé nem vagyok képes ártatlanul nézni lol

Úristen….wow…csak wow
Ez a film gyönyörű de tényleg nagyon nagyon nagyon szép. Olyan szívmelengető az a hangulat amit valahogy sikerült itt megfilmesíteni. Azt hiszem simán mondhatom, hogy az egyik legrealisztikusabb film arról, hogy milyen az amikor az ember szerelmes. Amúgy tényleg az első dolog talán amibe nagyon bele szerettem ebben a filmben az az, hogy tényleg nem az a lényege, hogy két fiú szeretik egymást. Nincsenek a filmben homofób apukák és mindent elfogadó anyukák. Az egész film a szerelemről szól. Az érzésről amikor valakinek a látványától is görcsbe rándul a has. Arról amikor két ember nagyon nehezen és külömböző módon tapasztalja azt meg/szokik hozzá, hogy szerelmes. Sőt az egyik szereplőnél magáról az első igazi szerelemről. Ja és természetesen az érzés elmúlásáról, arról, hogy a végén bizony sokszor olyan dolgokat kell elengednünk az életben amibe a szívünk szakad bele. Ha valaki átélte már ezeket az érzéseket és szituációkat annak szerintem befog jönni ez a film.
Persze most sokan forgathatják a szemüket és most olyat írok ami talán hihetetlenül hangzik de a film tényleg és esküszöm tényleg nem csap át nyálba. Sehol egy taknya-nyála összefolyik és üvölt a messzeségbe sírós jelenet például. Amikor neki ültem a filmnek annyira féltem, hogy ez is egyszerűen csak egy felhájpolt kaki lesz de ennél büszkébb már nem is lehetnék arra mekorrát csalódtam. Egyszerűen tényleg olyan érzéseket kelt az emberben amit azt hiszem nem sokszor él meg filmnézés közben. Kicsit néha olyan mintha te is ott lélegeznél a szereplőkkel az Olasz kisváros nyarában annyira ember közelik mind a karakterek mind a történetük és mind maga a környezet is. A film emelett pedig gyönyörű képekből áll össze és itt ezek mind annyira szépen épülnek bele a történet világába.
Timothée Chalamet iszonyatosan jó ha jósólhatok akkor nagyon erősen Oscar esélyes az alakítás amit lenyom. Armie Hammer pedig szintén olyan akit szerintem eddig nem sok filmben láttam (a Free Fire volt az egyetlen amire amúgy emlékszem) és itt nekem egy totális meglepetés volt, hogy milyen jól áll neki ez a szerep mintha rá írták volna. Azt kicsit sajnáltam, hogy Oliver karaktere nem lett annyira jól kibontva. Gondolom nem ő számított a központi szereplőnek de sokszor szívesebben megtudtam volna róla egy kicsit többet is.
Amúgy pedig kíváncsian várom az elméletben tervben lévő folytatást (igen ez pont az a film ahol marha hülyén hangzik, hogy folytatást kap.) Gondolom egy olyan Before Sunrise szerű dolgot kell elképzelni.
Összegezve mindenkinek ajánlós és nekem biztos, hogy ott lesz majd a nagy award season kedvencek között és drukkolok, hogy sok-sok kis szobrocskát kapjon :)

Ennek a filmnek a mondanivalója és a kivitelezése is nagyon szép. Emlékeztet a Lopott szépség című filmre, azt is nagyon szerettem.

Én nem vagyok szerelembe esős, romantikus fajta a valóságban, de nagyon könnyen tudok azonosulni a filmes/könyves szerelmesekhez. Az a bajom, hogy akkor tudok drukkolni egy kapcsolatnak, mitöbb, akkor tudom értékelni azt, ha minimum szinten, de kedvelem a karaktereket. Nos, itt a két főszereplőt nagyon nem sikerült megszeretnem. Elio mondjuk cuki volt, de ez alapvetően a színésznek köszönhető, nem a figurának. Kicsit sem tudtam megérteni őt. De ugyebár én racionálisabb vagyok/voltam világ életemben. A lényeg, hogy a szerelem nem jött át; semmilyen kémiát nem éreztem a szereplők között, és nem csak a szexuális vonzalomra gondolok.
Ugyanakkor örülök ennek a filmnek. Eléggé felkapott LMBT témájú alkotás és ez engem boldoggá tesz. Egyébként nagyon lassú, inkább a hangulatra épülő, ami sokaknak unalmas is lehet (bevallom, én szeretem a lassú dolgokat, de ez néhol sok volt). Úgy gondolom, nekem ez leírva jobban tetszett volna, szóval majd valamikor elolvasom a könyvet.
Sajnálom, hogy nem nyert meg magának és nem tudtam kellően értékelni, pedig nagy szeretettel fordultam a film felé. Egyszerűen csak Elio kegyetlenül távol áll tőlem. Oliver pedig végképp, őt nem is igazán tudtam értelmezni. Akit viszont nagyon kedveltem az Elio apja. Jár a puszi és a pacsi neki.

Ezmivót? Nem az én filmem, nagyon nem, annyi bizonyos.
Először is szögezzük le: az égvilágon semmi bajom a melegekkel. És azzal sem, ha róluk készül film, pláne olyan, ami bevállalósabb / megmutatósabb. Ezzel nem is volt bajom. De minden mással kb. igen.

1.) Borzalmas volt a szereplők közti kémia. Konkrétan 0. Korrekt iparosmunka, mindenki megcsinálta – látványra / külsőségileg – azt, amit kért tőle a rendező. Végig két színészt (!) láttam munka közben. Sőt, mintha „kép a képben” módon werkfilmet sasoltam volna, odaképzeltem a komplett stábot is köréjük. Bummal, fényvisszaverőkkel, kamerával, kis kempingszékekkel, kávéval. Intimitás zéró, nyista.

2.) Első szerelem. Erről szólt kellett volna szólnia a filmnek. Nekem valahogy ez sem jött át. TOTÁL KÉPTELEN voltam azonosulni a karakterrel / a helyzettel. Itt hüldeznek emberek, hogy jaj, micsoda szép szerelem, az első szerelem varázsa, „ilyen szerelmet akarok én is”, stb. ??! Hát, én nem. Már anno sem akartam ilyen „szerelmet”. Én ebben semmi szépet vagy meghatót nem látok, csupán tök felesleges, 1-2 körös futás a tkp. nagy semmiért. Igen, semmiért. Mert már az elején borítékolható / látszik, sikít a dologról, hogy spoiler, záros határidőn belül. (A felületes emberismeretről nem is szólva.) Jómagam eleve bele sem mentem ilyenekbe, többek között emiatt.
Ha mindettől eltekintek, s az átlagot veszem alapul, akikhez ez a film szólni akar (?), hát, akkor sem hat meg. Az átlagember átlagelsőszerelme – és most jöhetnek a kövek – szerintem nem szép. Ugyanolyan tucat, mint a legtöbbeké, túl van misztifikálva. Pedig vannak sokkal különlegesebb első szerelmek, vagyis, lehetnének, de hát a legtöbben beérik kevesebbel, gyorsan / hamar.

3.) Még mindig a szerelemnél maradva: én tényleg nem éreztem egyik szereplőnél sem, hogy szerelmes lenne.* Színtiszta megjátszás volt, arról nem is beszélve, hogy mindenki spoiler. Pfű, tényleg, ez ám a nagy szerelem, ja. Inkább szimpla hormontúltengés, érzelmekről itt nem volt szó. És akkor még a másik fél – többé-kevésbé – tudatos kihasználásáról nem is szóltam. Ettől nekem hasra kéne esni, vagy meg kéne hatódni?
Igen, tudom, tudom, itt jöhetne a képbe az, hogy hát az útkeresés / önmaga megismerése. Jaja. Csak az a bibi, hogy a színészi játékból e tekintetben az égegyadta világon semmi nem jött át / le. Nem éreztem egy másodpercig sem, hogy ez a fiú ne lenne tisztában önmagával, vagy azzal, amit érez. Nagyon is tiszta volt a tudata, jól tudta, miért csinálja, amit csinál, és számomra innentől gerinctelenül visszatetsző az egész.
* A film elején néztem is nagyokat, hogy ez a fiú tényleg bele fog szeretni ebbe a pasiba? Vagy már most tetszik neki? Abszolút nem vettem a lapot egyetlen rezdüléséből sem. Nem jött át a bizsergés, az izgalom, a mély vágyakozás… semmi.

4.) A karakterek – különösen Elio – túl szélsőségesek voltak. Egyszer gyáva nyúl, aztán meg már spoiler. ?! Az ún. évődéses jelenetek is inkább voltak agyzsibbasztóak és végtelenül gyerekesek, mint romantikusak vagy meghatóak. (Pedig lehet úgy is évődni gyermekien, hogy nem konkrétan nevetséges a végeredmény.) Ja, és Olivernél ugyanígy: abszolút nem jön le róla / érzékelteti felém, a néző felé, hogy bejönne neki ez a srác, vagy egyáltalán. Ugyanakkor az sem jött le vele kapcsolatban a film elején, hogy utálná a kiscsávót. (Legalábbis Elio ugye így érezte. És, én meg nem érte(tte)m, mire fel, mer' abszolút nem tapasztaltam semmi ilyet.)

5.) A barack. Jajnekem. Mennyire kínos, hogy az volt az első gondolatom, hogy spoiler :'D :'D :P Amúgy ennél a jelenetnél – amíg be nem jött a másik szereplő – kb. csak azon tudtam agyalni, hogy úristen, de igénytelen ez a KISgyerek, széthajigálja a szemetet / a kaját a szobájában, bemennek rá a bogarak / rovarok (pláne nyáron), és fujj, de gusztustalan, igénytelen. Avagy spoiler nem ám, hogy…

6.) Ez egyéni szocproblem, de engem fizikailag rettenetesen taszítottak a főszereplők. (És nem, vélelenül sem a nemazonosság miatt.) Voltak jelenetek, ahol emiatt konkrétan én éreztem szörnyen kínosan magam. Pláne, amikor Elio spoiler. Brrr.
De, hogy mondjak jót is: az apuka kifejezetten szemrevaló volt. *-* (Avagy, ha színre lépett, én inkább benne gyönyörködtem. :'D :P)

Aztán, mit írjak még?… A helyszín. Hasra kéne tőle esni? El kell menni „Mucsaröcsögére”, ott is van hasonló. De, ha éppen ott nem is, akkor valamelyik nagyobb faluban biztos. Ehhez egyáltalán nem kell a taljánokig utazni…

Ami a „tanulságot” illeti: didaktikus, közhelyes. Józan paraszti ésszel is tudja ezeket az ember, én legalábbis ennyi idősen már rég tudtam, sőt, még többet is.

Aztán. Próbáltak belecsempészni a filmbe egy kis filozófiát, meg művészetet, de… Sajnos rosszak voltak az arányok. Ha ezekre fektetnek nagyobb hangsúlyt, talán jobb lett volna. Heideggert például szívesen hallgattam volna tovább is.

Mindezek fényében adok eme csodás műalkotásra kemény 3 csillagot:

* az édesapának
* a filozófiai morzsáknak
* a klasszikus (!) zenének

Sajnálom, hogy frissen nem írtam értékelést róla, úgy lett volna az igazi. Viszont annyira megmozgatott érzelmileg, teljesen a hatása alá kerültem, szóval ennél értelmesebben akkor sem tudtam volna fogalmazni. :)
Különleges darab volt, nagyon emberi, minden értelemben. Szerintem a színészek nagyszerű munkát végeztek az érzelmek átadásával, sokszor azt is éreztem, hogy dolgozik bennem a gondolat, hogy akkor most mennyire is kedvelem az adott karaktert. Természetesen ez nem a szülőkre értendő, mert rájuk egy rossz szavam sem lehet. A végén pedig már annyira szorítasz a fiataloknak is, persze nem voltak hiú ábrándjaim… Azért a vége ütős lett, amin nagyot dob még pluszban a zene, és akkor marad a szánalom érzése, főképp Oliver miatt, mert Elionak ott van két bástyája, na de azért őt is sajnáltam.
Egyébként hozzá kell tennem, hogy az operatőri munka, a gyönyörűséges vidék, a zenék és a hangulat miatt szerintem mindenképp érdemes adni neki egy esélyt.

Nekem egészen tetszett a film volt pár jelenet ,ami kicsit furcsa volt, de összességében király :D Mondhatni ez egy nagyon érzelmi film, szóval az érzelmeimre azokra hatott rendesen. Eliot meg már a film végére spoiler A könyv hangulatát nekem átadta, talán még érzelmesebb is volt ❤

Azért ez az összkép: a fényképezés, a vágás, a zenék, a hely, amit találtak a forgatáshoz, szóval a fényképezés, a casting meg minden. Nagyon egyben van.