A Pulitzer- és Faulkner-díjas nagy amerikai író, Michael Cunningham első regénye alapján. Történelmi távlatokat átívelő, botrányos és sokkoló remekmű szerelemről és barátságról, homoszexualitásról és családról. Attól fogva, hogy kamaszként találkoznak, Jonathan és Bobby elválaszthatatlanok.… [tovább]
Kedvencelte 2
Várólistára tette 45
Kiemelt értékelések
duracell
Bevallom, alig vártam, hogy a könyv végére érve sort keríthessek a belőle készült filmre. Az már csak utólag derült ki, hogy kár volt ennyire várakoznom, mert nagyobbat már nem is koppanhattam volna. Bár a forgatókönyvet a szerző, Michael Cunningham jegyzi (és senki más nem nyúlt bele, legalábbis az IMDb szerint) olyan, mintha teljesen más karakterekből építkezne a kettő. A filmben leginkább a zenék tetszettek. Szereplőknél igazi sztárgárdát sikerült kifogni: Colin Farrell (Bobby), Dallas Roberts (Jonathan), Robin Wright (Clare) és Sissy Spacek (Alice) elevenítik meg könyves narrátorainkat. A baj azonban nem a szereposztásnál, hanem a szerepeknél van: Clare nem sokban hasonlít könyves önmagára, Jonathant sokkal jóképűbbnek képzeltem el, Alice pedig köszönőviszonyban sincs azzal a nővel, akinek belső monológjait korábban olvastam. Talán Bobby őrizte meg magából a legtöbbet, ami felfelé húzza az élményt, mert ő volt a kedvencem a könyvben. Belőle viszont sokkal inkább a homoszexuális, mint a biszexuális oldalt látjuk, ami felborítja a három főszereplő kapcsolatát.
A legnagyobb szívfájdalmam a kapcsolatok átalakulása volt: az ember valahogy még megbocsátja, ha az eseményeknek csak harmadát látja viszont, de ha egy jelenetben kicserélődnek a szereplők, és a könyv egyik fontos figurája meg sem jelenik, az már nem lesz ínyére. A könyvben egy olyan különleges szerelmi háromszöggel van dolgunk, amiben mindhárman egyformán szeretik egymást – itt egyikük viszont felesleges harmadiknak érezte magát.
Aki meg szeretne ismerkedni a történettel, az inkább a könyvet válassza, és olvasás után jó sokáig várjon a filmmel, egyéb esetben csalódás lesz a vége. A hangulat, az intimitás, a végkifejlet, de még a mondandó is teljesen új irányt vettek, cserébe csak a zene kárpótol. Sajnos viszont a zene ereje sem végtelen, ezért a film hibáit nem tudja orvosolni. Azt hiszem, el kéne végre néhány olyan rendező, aki nem fél a narrátor alkalmazásától, mert sokkal maradandóbb élmény lett volna a film, ha legalább egy (de inkább két) szereplő hangját is hallhattuk volna. Így csak apró teasütemény ahhoz a háromszintes tortához képest, amit a regény nyújt.
eve58
Úgy látom, én ki fogok itt lógni a sorból, mert nekem nagyon tetszett a film. Hozzáteszem, hogy a könyvet még nem olvastam – de majd ezután!
Egyébként is sokkal jobb szerintem előbb megnézni a filmet, mert így a könyv biztos nem okoz csalódást, fordított esetben viszont ritka az olyan könyv amit úgy tudnak átvinni a filmvászonra, hogy az eredeti művet ismerőknek ne legyen hiányérzete. Hiszen a fantázia a legjobb rendező =)
A film zenéje pedig *5-ös!!!
Demonshadow
Az elején nem igazán akartam elhinni, miért olyan rossz ez a film, hogy alig 62%-ot kapott. A kezdetekkor bár kissé abszurdnak tűnt a film valósághű ábrázolása, de inkább tudtam be a meghökkenésemet arra, hogy még mindig tudatlanként állok a témához, holott teljesen elfogadó vagyok a melegekkel szemben. Kifejezetten örültem neki, hogy a Szólíts a nevedenhez hasonlóan egy olyan filmbe botlottam, aki a lehető legobjektívebben ábrázolja majd a melegek helyzetét, problémáit, de sajnos ez a film feléhez közeledve egyre inkább eltűnt. Mondhatni a nagyvárosba költözéssel az addig szerintem jó irányba tartó történetvezetés 180 fokos fordulatot vett, és valami katyvasz, érthetetlen zagyvaság kerekedett ki belőle. Nem értettem, mit akar mondani, hová akar elvezetni, ezért még a közben felmerülő problémakörök és mondanivalók sem tudtak megérinteni. Végig az járt a fejemben, hogy ez mégis miért ment el egy teljesen más irányba, mint vártam, ezért a csalódottságon kívül ezt követően semmit nem éreztem, csak értetlenséget és legfőképp unalmat, amit végtelenül sajnáltam.
Összességében nem ajánlom a filmet, mert lehet, hogy a könyv önmagában szuper, élvezhető, de a képi megvalósítása borzalmas. És itt jegyezném meg, hogy Colin Farrell borzalmas volt azzal a hippi hajjal, egyszerűen fel se ismertem odáig, amíg rövid hajjal meg nem jelent a vásznon.
