Bunbury, avagy jó, ha Szilárd az ember (2002) 79% 94★

Annyira helyes ez az Oscar Wilde mű! Bajban is vagyok vele. Az a helyzet, hogy ahány verzió, annyi felé húz a szívem.
A könyvben Algernon és Gwendolen az abszolút kedvencem. Láttam színpadon is a darabot, ott szintén Algy és Gwen volt a befutó. (Meg persze Lady Bracknell, akit a fantasztikus David Suchet formált meg, és nekem máig örök élmény, hogy láthattam őt személyesen is. :))
A filmben pedig – vagyis konkrétan itt – Jack és Cecily a kedvencem. „Függetlenül” attól, hogy kik játsszák. Mármint Colin Firth tehetségének köszönheti a karakter, hogy itt speciel felé húz a szívem. Szóval tényleg elfogultság-mentesen állítom, amit állítok.
Algernon (Rupert) kissé tenyérbemászóra sikerült, Gwendolen (Frances) pedig túlságosan beképzelt. Oké, az eredeti szövegben is, de Frances O'Connor játéka nekem nem lopta be magát a szívembe. (Például a színpadi verzióban Emily Barber ZSENIÁLIS volt, hozzá képest Frances elég… béna.)
Reese Cecilyje irtó cuki, rettenetesen bolond, de még annyira, hogy szerethető keretek között tud maradni. A színésznő el tudta ezt érni nálam, amiért hálás vagyok neki. (mivel amúgy a karaktertől sokszor a „hajam tépem” :))
Colin Jackje meg egyszerűen briliáns. Nincs rá jobb szó. A(z általam látott) színpadi verziója (MB) vérszegény semmiség volt hozzá képest. Feltette jócskán a mércét, és sajnos ehhez képest Michael Benz eléggé alul teljesített. Colin alakítása máig az etalon Jack Worthing témában, szóval ez van. :D
Judi Denchet szeretem (itt is), főleg amikor megmutatja a kedélyesebb arcát a film vége felé, de azért David Suchet akkora élmény volt, meg annyira sajátos megoldás, hogy nekem egy darabig biztosan ő marad Lady Bracknell, még ha meglehetősen komikusan is hangzik ez a párosítás. :D
Jól esett most ez az újranézés, plusz el is felejtettem a tetoválószalonos jelenete(ke)t. :D

Nagyon jól esett ez a film. Kosztümös, vicces, fordulatos, egyszerűen bájos. Nem olvastam a könyvet, de már nagyon kíváncsi lettem rá. Szeretem az ilyen bármikor nézhető, hangulatjavító filmeket. spoiler :) Zseniális szövegek és karakterek vannak benne, szinte mindenki szerethető. Reese meglepetés volt, nem számítottam rá, hogy ő is játszik benne, de nagyon illett hozzá a szerep. Judi Denchnek is jól állnak az ilyen szerepek. A főszereplő férfiakról meg már ne is beszéljünk, szerintem ez így volt tökéletes.

Odáig vagyok ezekért a szándékosan túljátszott filmekért. Már az önmagában vicces, ahogy megelevenítik a szereplőket. Az első perctől imádtam.
Meg hát Oscar Wilde. :D

Oké. Összegezzük.
Javítsatok ki ha tévedek (kérlek, javítsatok ki!), de ez a film tulajdonképpen arról szól hogy adott Jack/John/akárkicsoda, aki Isten tudja miért (elmondta, de nonsense) álnéven ment el egy haverjához (se, de barát meg főleg nem) akivel közölte, hogy elveszi az unokatestvérét (aki eléggé hasonlít gyám lányára – nem beteg, kicsit sem, tényleg…)
Algy pedig bosszúból úgy döntött ugyanazt az álnevet használva elmegy, hogy megszerezze magának Jack gyámlányát (aki stílusban olyan mint az unokatestvérey deal).
Itt megjegyezném, hogy nem h-lyegyerekekről beszélünk hanem 35-37 (?) éves férfiakról…
Majd a csajok akik eddig gondolkodás nélkül készek voltak terpeszteni hirtelen azonnal hisztizve elfutnak és kéretni kezdik magukat CSAK azért mert kiderült nem úgy hívják az embert ahogy mondta….
Mi a jó büdös fitty-firitty????
És akkor a végét ne is említsem…
spoiler

MIVAAAN???

Valaki magyarázza el nekem.

Tévedni akarok. Mert ez így nagyon beteg.

Oh és akkor nem is említettem, hogy spoiler Oké ez már tényleg nem lényeges, de….DE AZ. Végülis nagyon is lényeges, mert jó lenne tudni hogy továbbra is egy hazug disznó marad vagy akkora varázsló hogy találomra olyan nevet talált ki aki valójában is?! :'D

Pazar tévedések, vagy inkább megtévesztések vígjátéka ez, remek szereposztásban.
A korabeli Anglia kosztümvilága már önmagában szórakoztató a higgadt, mégis szemtelen elvrendszereivel, a leplezetlen formabontásával, ahol normális, ha a presztizs értékeket nyíltan kimondják, elvárják és beismerik, de titkolandó a romantikus szerelem. (Tetszett ez a kifordítása a jenki értékrendnek, ami éppen a romantika beteljesülését hangoztatja, holott mindenki érdekelvűen viselkedik.)
Ezt a genetikus arisztokratikus érzést a film alaphangulatának zseniálisan megteremti Judi Dench és Colin Firth játéka. (Kedvenc jelenetem lett a lánykérés interjúja.) De ezzel egy kicsit sem csökkentem a színésztársak játékát. Reese naívája imádnivaló. Ha ezzel a szereppel ismerem meg, több év ellenérzést spóroltam volna meg magamnak, amíg a Doktor Szöszi után fanyalogva kerültem a filmjeit. Rupert Everett pedig mesterien hozza a komolyan vehetetlen, elkényeztetett, öntelt lordfiókát.
A vágás, a látványtervezés nagyon szép munka, ott éreztem magam a vidéki Angliában.
Összességében pedig teljes mértékben megkaptam a színházélményt. Sugárzott a vászonról, hogy minden színész játszik, és vígjátékban szerepel.
És még valami. Nagyon elegáns megoldásnak érzem, hogy a tetoválásról egy szó nem esik, ugyanakkor a képsorok határozott jelentőséggel adnak egy olyan pikáns helyzetkomikumot, ami – bár altesti – mégsem közönséges. Így kapunk egy poént, ami kizárólag a filmélmény része. Ügyes.

Szuper aranyos, vicces, romantikus. Olyan mintha színházban néznél egy komikus színdarabot.

Néhány éve olvastam, és akkor is nagyon tetszett, így örültem, hogy filmen is rátaláltam. Nem minden részletre emlékszem a könyvből, de szerintem jó adaptáció, szuper színészekkel. Látványos helyszínek, csodás kosztümök, jó humor, és persze mindenki ellovagol a naplementébe (kivéve szegény Bunburyt :) )…

Ebből írtam egy házi dolgozatomat Cardiffban a suliban :))))))))))))) Nagyon szeretem! Nagyon jó feldolgozás, a színészek zseniálisak.

Atyagatya, hát mi volt ez? Hogy nem láttam én ezt eddig? :'D
Bevallom, Oscar Wilde-tól eddig csak a Dorian Gray arcképé-t/képmásá-t láttam és olvastam. Azt nagyon szerettem, de az alapján eszembe nem jutott volna, hogy Wilde ilyen zseniális vígjátékokat tud írni.
Nem is tudom, mit emelhetnék ki, szinte mindennel százszázalékosan meg voltam elégedve. Tetszett maga a szójáték, amire a mű épült, a szereplők, a színészek, a dialógusok (FŐLEG A DIALÓGUSOK anyám, mekkora szövegek vannak itt elrejtve! Visítva nevettem. :D)
Egyedül a vége felé éreztem úgy, hogy egy kicsit leült a történet, de a happy end azért az én szívemet is megmelengette. :)
Szóval jelenleg azt érzem, hogy ezt muszáj lesz könyv formátumban is magamhoz vennem a – remélhetőleg minél közelebbi – jövőben, a film pedig mindenképp újranézős lesz. Sőt, ha barátibb áron játsszák valamelyik színházban, még ott is megkukkantanám. Egy szó mint száz, bátran ajánlom mindenkinek, aki jófajta angol kosztümös komédiára vágyik. :)