Will egy gyógyíthatatlanul menő, 38 éves londoni fickó. Gazdag, nőtlen, gyermektelen és egész nap semmi más dolga, mint hogy laza legyen, kerülje a felelősséget – és csajozzon. Egy egyedülálló anyával kialakított futó viszonya után rájön, hogy fektethető nők felhajtására remek terep a magányos… [tovább]
Kedvencelte 14
Várólistára tette 93
Kiemelt értékelések
Egynek elment, de nem volt túl nagy durranás. Csupa fura figura volt a szereplőgárda, és hiányérzetem is maradt a film végére, még úgy is, hogy jelentős személyiségfejlődésen mentek át a karakterek
Nem egy egyszerű és hétköznapi film, ami már megint ugyanazt a témát dolgozza fel. Ez egy barátságról szól méghozzá egy férfi és egy fiú között. Aranyos volt ahogy Hugh Grant elsőre hogy „szerencsétlenkedett”, de a végére mégis milyen jól kijött a sráccal. Amúgy nagy taps Nicholas Houltnak. Már gyerekként remekül tudott színészkedni.
Elképzeltem,hogy egy kedves kellemes happyend filmben lesz részem…
Azt hiszem most tévedtem.
Nekem annyira nem tetszett ez most. Erőltetett, vontatott, számomra uncsi
Egyébként a Fiú és a nagy Fiú jellemfejlődése ért valamit.
Talán még anyué is!
Egyszernézős!
Nagyon-nagyon sokáig halogattam a megnézését, végül azonban beadtam a derekam. És milyen jól tettem! Annyira egyedi hangulata van ennek a filmnek, hogy azon csodálkoznék, ha valakit nem ragasztana oda a képernyő elé. Hát, velem pontosan ez történt. Az a másfél óra nagyon, sőt, túlságosan is hamar elrepült. Igazán érdekes volt az 'álapa'-fiú szál, talán ezt tudtam leginkább értékelni az egész filmben. Ilyennel eddig még nem volt szerencsém találkozni, szóval tényleg nagyon tetszett. Hugh Granthez illett ez a szerep, Nicholas Houltot pedig különös volt (ismét) látni a Skins után. Senki sem okozott csalódást, csupa jókat tudok mondani a filmről.
Bármennyire is próbáltak mondanivalót belecsempészni a történetbe, annyira nem tudtam a semmirekellő férfi és az értelmileg elmaradott srác kapcsolatát pozitvan értelmezni. A film persze arról szólna, hogy van egy sérülékeny tinédzser, aki nem találja a helyét és a hantázó, cél nélküli pasiban találja meg az apa és testvérfigurát. A férfi pedig (aki valójában a főszereplőnk) rájön a fiú ragaszkodásán keresztül, hogy bizony fontosak az emberi kapcsolatok.
És akkor szivárványfelhő és unikornisok a végén.
De semmilyen tanulságot nem kapunk a végén, mivel a fickó marad ugaynaz a naplopó, a kiscsávó pedig ugyanaz a „hülyevagyoküssetek” gyerekes tini. És vége.
De milyen érdekes, hogy a nem igazán szép gyerekből manapság egy igazán sármos srác lett.
Népszerű idézetek
– Hé! Te dobálod bazinagy veknikkel a kacsákat?!
– Igen, ő volt, de… leállítottam. Tudja, a srácok már ilyenek.
– Ő ölte meg!
– Ó nem, nem, nem, nem! Elnézést, félreértette. A kacsa már halott volt, ő csak el akarta süllyeszteni a hullát, mert a kis Megant zavarta.
– Köszönj Willnek, Barnie!
– Pffff!
– Na tessék, itt az Antikrisztus. Szia Barnie, hogy vagy?
– Pffff!
– Elemében…
– Na és te, Will? Nem vágysz már saját családra?
– Inkább megeszem Barnie pelusát. Á, nem annyira. Jól elvagyok így is.
– Megöltem egy kacsát. Csak meg akartam etetni.
– De mi az, mi úszkál mellette? Csak nem anyád kenyere? Bedobtad az egész veknit?! Én is belehaltam volna!
Hívatlanul állít be minden egyes nap, és tudod, miért? Mert szanaszét alázzák a suliban, te meg tök nem vagy képben! Odaküldöd áldozati bárányként, és naponta cafatokra cincálják, te tökkelütött hippi!
– Bizonyára oka van, hogy belépett az életedbe. Nem zárhatod ki, nem zárhatod ki az életet, mert senki sem sziget!
[…]
– Vannak, akik szigetek. Én sziget vagyok, egy rohadt Ibiza!
– Talán nem nagyon voltál még gyerekekkel!
– De én is voltam francos gyerek, és jártam francos suliba! Meg tudok különböztetni egy visszahúzódó gyereket egy boldogtalantól. Csak nézz rá!