Will egy gyógyíthatatlanul menő 38 éves londoni fickó. Gazdag, nőtlen, gyermektelen, és egész nap semmi más dolga, mint hogy laza legyen, kerülje a felelősséget – és csajozzon. Egy egyedülálló anyával kialakított futó viszonya után rájön, hogy fektethető nők felhajtására remek terep a magányos… [tovább]
Kedvencelte 12
Várólistára tette 94
Kiemelt értékelések
farkas_niki
Egynek elment, de nem volt túl nagy durranás. Csupa fura figura volt a szereplőgárda, és hiányérzetem is maradt a film végére, még úgy is, hogy jelentős személyiségfejlődésen mentek át a karakterek
Betsy086
Elképzeltem,hogy egy kedves kellemes happyend filmben lesz részem…
Azt hiszem most tévedtem.
Nekem annyira nem tetszett ez most. Erőltetett, vontatott, számomra uncsi
Egyébként a Fiú és a nagy Fiú jellemfejlődése ért valamit.
Talán még anyué is!
Egyszernézős!
Lexy
Nagyon-nagyon sokáig halogattam a megnézését, végül azonban beadtam a derekam. És milyen jól tettem! Annyira egyedi hangulata van ennek a filmnek, hogy azon csodálkoznék, ha valakit nem ragasztana oda a képernyő elé. Hát, velem pontosan ez történt. Az a másfél óra nagyon, sőt, túlságosan is hamar elrepült. Igazán érdekes volt az 'álapa'-fiú szál, talán ezt tudtam leginkább értékelni az egész filmben. Ilyennel eddig még nem volt szerencsém találkozni, szóval tényleg nagyon tetszett. Hugh Granthez illett ez a szerep, Nicholas Houltot pedig különös volt (ismét) látni a Skins után. Senki sem okozott csalódást, csupa jókat tudok mondani a filmről.
lakatoszoltan01
Bármennyire is próbáltak mondanivalót belecsempészni a történetbe, annyira nem tudtam a semmirekellő férfi és az értelmileg elmaradott srác kapcsolatát pozitvan értelmezni. A film persze arról szólna, hogy van egy sérülékeny tinédzser, aki nem találja a helyét és a hantázó, cél nélküli pasiban találja meg az apa és testvérfigurát. A férfi pedig (aki valójában a főszereplőnk) rájön a fiú ragaszkodásán keresztül, hogy bizony fontosak az emberi kapcsolatok.
És akkor szivárványfelhő és unikornisok a végén.
De semmilyen tanulságot nem kapunk a végén, mivel a fickó marad ugaynaz a naplopó, a kiscsávó pedig ugyanaz a „hülyevagyoküssetek” gyerekes tini. És vége.
De milyen érdekes, hogy a nem igazán szép gyerekből manapság egy igazán sármos srác lett.
Népszerű idézetek
Londonna
– Hé! Te dobálod bazinagy veknikkel a kacsákat?!
– Igen, ő volt, de… leállítottam. Tudja, a srácok már ilyenek.
– Ő ölte meg!
– Ó nem, nem, nem, nem! Elnézést, félreértette. A kacsa már halott volt, ő csak el akarta süllyeszteni a hullát, mert a kis Megant zavarta.
Londonna
– Köszönj Willnek, Barnie!
– Pffff!
– Na tessék, itt az Antikrisztus. Szia Barnie, hogy vagy?
– Pffff!
– Elemében…
Londonna
– Na és te, Will? Nem vágysz már saját családra?
– Inkább megeszem Barnie pelusát. Á, nem annyira. Jól elvagyok így is.
Londonna
– Megöltem egy kacsát. Csak meg akartam etetni.
– De mi az, mi úszkál mellette? Csak nem anyád kenyere? Bedobtad az egész veknit?! Én is belehaltam volna!
Londonna
Hívatlanul állít be minden egyes nap, és tudod, miért? Mert szanaszét alázzák a suliban, te meg tök nem vagy képben! Odaküldöd áldozati bárányként, és naponta cafatokra cincálják, te tökkelütött hippi!
Londonna
– Bizonyára oka van, hogy belépett az életedbe. Nem zárhatod ki, nem zárhatod ki az életet, mert senki sem sziget!
[…]
– Vannak, akik szigetek. Én sziget vagyok, egy rohadt Ibiza!
Londonna
– Talán nem nagyon voltál még gyerekekkel!
– De én is voltam francos gyerek, és jártam francos suliba! Meg tudok különböztetni egy visszahúzódó gyereket egy boldogtalantól. Csak nézz rá!
