Paul szórakozott tanárember és óriási focirajongó. Mindenki tudja róla, hogy az Arsenal csapatáért képes lenne bármire. Azaz mégsem, hiszen megismerkedik új kolléganőjével, Sarah-val, de nem akarja lekötni magát. Az Arsenal bukdácsol a bajnokságban és a kupákban. Nem jó előjel, a romantika sem… [tovább]
Egy férfi, egy nő és egy focicsapat (1997) 23★
Képek 40
Szereposztás
Colin Firth | Paul Ashworth |
---|---|
Holly Aird | Jo |
Ruth Gemmell | Sarah Hughes |
Mark Strong | Steve |
Luke Aikman | Paul Ashworth (gyermek) |
Neil Pearson | Paul apja |
Bea Guard | Paul testvére |
Lorraine Ashbourne | Paul anyja |
Kedvencelte 1
Várólistára tette 48
Kiemelt értékelések
Egyik kedvencem. Colin Firth, Mark Strong és Nick Hornby. Ez így együtt mesterhármas – már megint. :) A film Nick Hornby Fociláz című könyvének adaptációja és szerény véleményem szerint nagyon jól sikerült, imádnivaló darab.
Colin egy meglehetősen laza, focidrukker angol tanárt alakít itt, nagy bongyor fürtökkel a fején, ami már eleve tuti siker. :) Zseniálisan hozza ezt a laza figurát, a kis túlzással, de focihuligánt. Esetlen, hétköznapi, sok-sok hibával, ami aztán kérdés, mennyire megbocsájtható. Vagy inkább mennyire tolerálható. Léteznek-e kompromisszumok? Colin itt a saját ruháiban forgatott és öröm nézni, ahogy tényleg egy teljesen hétköznapi fickó sétál fel, s alá a vásznon/képernyőn. Annyira emberi, annyira mai, annyira ismerős.
A Colin által hozott megszállottság/függőség is teljesen a helyén van, elhiszem neki, hogy bekattan, ha piros-fehéret lát, ha Woolwichban jár… Hogy tényleg szinte egyfolytában csak egy dolgon jár az esze. Maximálisan hitelesen hozza a megszállott, szemellenzős rajongót, aki egyszer csak koppan és kénytelen lesz jellemfejlődni, „felnőni”.
Mark Strong is hasonlót hoz, ő is nagyon jól, bár az ő szerepe nyilván nem olyan sok, meg jelentőségteljes, mint kollégájáé. Akárhogy is, imádom, amikor brahiból a focikapu mögött elkezd popót rázogatva táncikálni, nagyon cuki. :)
Régebben láttam már az amerikai verziót, de akkor nem tudtam még, hogy az remake. Csak az maradt meg, hogy Drew Barrymore játszott benne, viszonylag azért tetszett is, de nem tudom így összehasonlítani, meg kell néznem újra. Az biztos, hogy mind a kettőben idegesítő a pasi karakter, mármint én nem bírnám elviselni az biztos, így is elég könnyű kiakasztani. :D
Az Arsenal és alapból a csapatok iránti rajongás dolgot sajnos nem tudom átérezni, szóval elhiszem, hogy jól bemutatta. Könnyed romantikus film szempontjából elment, viszont a vége nekem egy kicsit gyors volt. A főszereplők meg imádnivalóak, a hajukkal együtt. :) Nézegetem, hogy Ruth Gemmel játszik-e még valamiben ilyen hajjal, mert engem már alapból megvesznek az így kinéző színésznők. Szomorú, hogy a plakáton nem filmes kinézettel szerepelnek..
Hornby könyvét imádtam és féltem tőle, hogy nem lehet egy ilyet filmre vinni. És nem is. De szerencsére a film nem erőlködött azon, hogy a könyvet egy az egyben átemelje a vászonra. A hangulat visszajött és ez a lényeg.
Nagyon szeretem az ilyen egyszerű, hétköznapi történeteket, mint amilyen ez is. Jó érzés egy kicsit kiragadni a rengeteg filmes álomvilágból és bepillantani a valós életbe, ahol bizony nem minden fenékig tejfel. :) Nagyon helyes film, amit teletűzdeltek életszagú helyzetekkel és érdekes karakterekkel. Nekem tetszett, és mivel barátnőm szintén egy Paulhoz hasonló fociőrült, így ezt az egészet még inkább át tudtam érezni. :D
Olvastam Hornby könyvét, és nagy hatással volt rám. A film sem rossz, nagyjából minden stimmel, viszont a pszichodokis rész kimaradt.
Oh well… Vagyunk így páran, akiknek augusztustól májusig tart egy év. A legnagyobb szívás az volt, amikor Gerendai nem tájékozódott előre és képes volt az első hét meccsei idejére olyan koncertet tenni, ami érdekelt. Szeretem ezt a filmet, tökéletesen hiteles.
Őszintén szólva egy óriási gyerek a pasi. Egyszerűen nem tudom elhinni, hogy lehet egy ilyen fociőrülttel együtt élni. A laskávásárlási résznél már teljesen kiakadtam. :D Azt hiszem le a kalppal Sarah előtt, amennyit tűr mellette…manapság kevés nő lenne képes erre! :) Azért kapott nálam 6 csillagot, mert kissé vontatottnak éreztem a cselekményét. Jó lett volna egy kis pörgés a filmbe. Na de Colin, tökéletesen alakított, mint mindig! ;)
Aranyos kis film volt, az elejét nagyon szerettem, mert aranyos volt, ahogy a csaj minden mániáját elnézte a gyerekesen fociőrült tanáranak. Aztán rájöttem, hogy én is átéltem már ezt és én is hasonlóan tettem, de bármennyire is szerettem a focit, nem tudtam volna egy ilyen mániákus ember partnere lenni a végletekig. A filmben pedig extrém esetről van szó: se a magasabb beosztás, se mások érzelmei/gondolatai nem érdekli eléggé őt, csak a futballal van elfoglalva. Éppen ezért számomra Colin karaktere nagyon idegesítő volt, de egyszerre szerethető is, hiszen olyan volt, mint egy gyerek. Talán a csajszi is ezt látta benne és ezáltal megértette őt, hogy egy ilyen régóta tartó rajongás valami iránt nem fog elmúlni. Mégis, én akkor sem tudtam megérteni a nőt, hogy mi alapján döntött, hiszen tényleg semmilyen más jellemzőt nem tudunk meg Paul-ról, csak az előbb említetteket.
Át tudtam érezni a film végén a meccsen a szurkolást, tudom milyen rossz érzés egy csapatért szurkolni évekig sikertelenül, majd milyen jó az, ha végre nyernek egy fontos meccsen. A végén a meccs végeredményén meg is hatódtam.
Aranyos film, szerencsére nem az a limonádé romantika. Viszont én Pault nem hiszem, hogy túl sokáig tudtam volna tolerálni. Sokkal hamarabb feladtam volna, mint Sarah… Le a kalappal előtte.
Népszerű idézetek
– Nem jellemző az Arsenalra.
– Mi?
– Két gól kell, erre lőnek egyet, hogy bepörögjünk.
– Mi? Azt akarod, hogy rögtön a másodikat lőjék be az első előtt?!
– Anyád hogy örülne…
– Egyedül nem enged el. Csak egy megbízható felnőttel mehetek.
– Na látod, erről van szó. Szombaton megszűnök megbízható lenni. Magadforma kölyök leszek, csak kevésbé értelmes.
– Olvastál valaha bármit Byrontól?
– Igen. Mint a farkas a nyájra, lezúdul a vad, asszír had arany-bíbor franc tudja alatt… S csillagzik a dárda…
– …az Arsenalról beszéltem Robert Parker anyjával.
– Jézus. Szakmát tévesztettem, inkább életet. Órákat készültem erre a fogadónapra, és két szó erejéig sem voltak kíváncsiak rám. Maga belibben, és… tátott szájjal lesik, hogy széthintse bölcsessége gyöngyeit arról, vajon esélyes-e a Wolves United.
– Igen. Csak Wolves. Nem United.
– Talán egy kicsit túl merev. Talán jobb, ha önmagát adja. Az a sok dosszié, meg anyjakínja…
– Olyankor adom önmagamat.
Átpártolok egy csapathoz, amelyik sohasem győz. Az Orienthez, vagy mit tudom én. Legalább tudnád, hol állsz, és nem esnél pofára az ilyen helyzetekben.
– Mi ez az izé rajtad?!
– Az Arsenalos boxeralsóm. A szebbek a szennyesben vannak.
– Elég ok, hogy mutatkozz benne egy embertársad előtt?