Együtt kezdtük (2022) 70% 123★

Életem első egyedüli moziélménye és annyira csodás volt, hogy minden várakozásomat felülmúlta. Bár mit vártam Mucsitól? A jelenléte határozottan garancia a jóra.

Olvasom a nagy lehúzásokat a filmről, de remélem lesz az értékelőmben annyi szufla, hogy legalább majd egy ember gondol arra is, hogy mennyire klassz is tud lenni a magyar filmipar. Jelen esetben is például! (Ha nem, az sem baj. Komfortosabb volt az üres moziban egyedül nézni a filmet, mint további másik 40 ember zörgését hallgatni.)

Minden vágyam volt mindig egy nagy baráti társaság, ami amúgy sosem adatott meg. Mai napig nagyon elvarázsol, hogy egy helyen többen beszélgetünk, mint 4 fő. Ennek van valami varázsa, amikor többen vannak. Olyan megállíthatatlannak érzem.
'Együtt kezdtük'.. mondja a cím és a film vége felé, amikor el is hangzik ez a mondat, akkor kicsit átértékelődik bennem maga a film. Van x ember, akivel valamit együtt kezdesz el. Jelen esetben az iskola, aztán hirtelen eltelik 10 év és találkozol a gyermekkori arcokkal, akik iránt néha ilyen, néha olyan érzéseid voltak. Most pedig az idő távlatából, akár egy osztálytalálkozó, azt sem tudod mit érezz. Visszajönnek a régi szerelmek, valaki megházasodik, egyetemre megy, 10/10-es munkahely.

Időutaztam, közben pedig próbáltam megfejteni, hogy kiben mi zajlik le ennyi idő elteltével. A film nagyon jól szemléltette a dolgot, valahogy így képzeltem el. Hiába telik el 10 év, ha egyszer voltak érzések, egy halvány láng mindig marad. A vicces, nevetős részek nagyon el lettek találva, nagyon tetszett, hogy nem próbálták meg mesterkéltnek előadni, ahol a jó magyar ember azt mondja, hogy a k*va anyád, akkor ott ez szépen ki is csúszott.

Pillanatok alatt váltottunk komolyból viccesbe, majd viccesből komolyba, ami engem duplán letaglózott. Általában elveszek a részletekben, még az előző részen ocsúdok, de már jön a másik. Viszont itt nagyon egyben volt, tetszett a sztori vezetése.

Jó volt a lezárása is, nagyon egyben volt az egész.
Ajánlom mindenkinek megnézésre, tényleg megéri megnézni.

(Ui.: 'Franciskát' azért egyszer én is megkóstolnám! Az a szál különösen tetszett.. :))

Második nézés: talán jobb volt, mint elsőre, továbbra is imádom és kedvencemmé avanzsáltam.

Rég láttam már magyar filmet ami tetszett volna,nyilván Balcsi miatt elfogult vagyok,kb imázs filmnek is elmenne. Gyönyörű felvételek.
Tuti újra nézem majd.

Micsoda beltenyészet!

Azt a bizonyos gimis / osztálytársak hangulatot amúgy nagyon hozza a film, és – többek között – ennek köszönheti, hogy nem tetszett. Bennem ugyanis az iskolás éveim egyáltalán nem keltenek nosztalgiát, mivel úgy összességében nem szerettem az osztályomat. Leginkább rosszindulatú, kétszínű egyének alkották, akik az első osztálytalálkozó alkalmával bebizonyították, hogy nem változtak semmit. Onnantól kezdve pedig én elhatároztam, hogy köszönöm szépen, ennyi elég is volt. Azóta nem járok ilyen összeröffenésekre. (Ráadásul a volt tanárainkat sem hívják, pedig ha valakikre, akkor én rájuk lennék kíváncsi. Őket alapvetően szerettem, hozzájuk kötődtem, nem a kortársaimhoz.)

Ahogy a valóságban, meg úgy általában, úgy itt is abban merül ki az emlékezés, hogy hol, mikor, mennyit ittak – pardon – vedeltek. Hű, de „buli”!… Már, akinek. Nekem nagyon nem, bocs. Én úgyis csak dögunalmas módon az érettségi után kezdtem el egyáltalán az alkoholfogyasztást, és akkor sem estem túlzásba. (Nyilván ki kellett tapasztalni, hogy nálam már a kevés is „hat”, szóval, tudom, hol vannak a határaim.)

Aztán. Roppant „életszerű”, hogy 11 évvel később csak a volt osztálytársak maradnak ott egy esküvő után, és izé, 0 új ember van a társaságban. De hát, a beltenyészet, ugye… (Tisztára, mint a Barátok közt!…)

Mint kiderült, az esküvő teljes költségét az apuka állta. Nos, itt is elállt kicsit a lélegzetem. Jaja, hát kell is nagyon a banzáj, pláne, ha más tejel. :S

Összességében véve a filmet nézve tulajdonképpen végig csak két szó járt a fejemben: „sok hülyegyerek”. Most komolyan… Engem ez már annak idején is fárasztott, nem véletlenül kerestem inkább a tanáraim társaságát, meg úgy egyáltalán olyanok társaságát, akik kb. egy generációval felettem vannak.

Nem, túl a filmen nekem egyáltalán nem hiányzik a kamaszkorom. Sőt, örülök, hogy ezeket, amik itt vannak, alapvetően meg tudtam úszni. Ma sem tennék másként. Ez nem az én világom, soha nem is volt az. Mélységesen idegen tőlem.

Franciska helyében amúgy én simán maradtam volna a 20 évvel idősebb fickóval, az az opció tűnt számomra a legszimpatikusabbnak. Bár, az angol srác nekem még mindig szimpibb volt, mint ez a másik… Jordán Tamás miatt meg picit szomorkodtam, azt hittem, többet fog szerepelni. :D

Az biztos, hogy nagyon sok kínos pillanata volt a filmnek, és ha nem jó időszakomban(/állapotomban/kedvemben) talál meg, biztos nem tetszett volna. De így és most… Majdnem megkönnyeztem a végét.

A középgagyi trailer és a nagyon gagyi plakát ellenére meggyőződésem volt már a moziba kerüléskor is, hogy ezt a filmet érdemes megnézni (csak nem mindig jutok el moziba jobb meggyőződésem ellenére sem…).
És tényleg.
Ez a dolog tökre jól van összerakva, és működik, és külön kiemelném azt a pillanatot, amikor 10 évvel az érettségi után, az amúgy már az életében kívül-belül rendben lévő egykori lúzer kettő pillanat alatt kerül vissza ugyanabba a szerepbe a volt osztálytársai között, mert ez tökre ilyen, mert a régi leosztott lapok működnek minden egyes osztálytalálkozón, bármit értél is el közben.
Szokás szerint nem értem, miért ilyen alacsony a csillagozása, élveztem, meghatott, örülök, hogy láttam, csak egy kérdésem maradt: 2011-ben tényleg VBK-t ittak az emberek? És VBK-nak hívták? Azt hittem, az 2001-ben volt… :D

Sokat vártam tőle, mert dicsérték, de szerintem nagyon gyenge. Életszerűtlen, erőltetett, kiszámítható, és sokszor rendkívül kínosan feszengős. Kár, mert az ötletből ki lehetett volna valami nagyon jót is hozni szerintem.

Megszerettem a magyar filmeket. Benne van napjaink aktualitása. Az eltitkolt/viszonzatlan szerelmek. A karriervágyak, a váratlan egészségügyi problémák…
Érdemes megnézni, van hangulata, főként hogy több rész is a Balatonnál játszódik :)

Meglepően jó kis film volt, pedig teljesen véletlen akadtam rá.

ontológiailag gonosz egy kis film

Persze bele lehetne kötni a filmbe, de minek. A film valóságszagú, életteli, őszinte, és a párbeszédek hihetők. Én nagyon élveztem.