The Importance of Being Earnest (2015) 100% 1★

Ezt az előadást volt szerencsém élőben, Londonban, színpadon látni. Már májusban megvettem a jegyem az októberi darabra, így mondanom sem kell, hatalmas volt a várakozás, lévén, óriási tisztelője vagyok Mr. Suchet-nek. :)

A nyitójelenetben végre találkozhattam Philip Cumbusszal élőben is, akit már „kiszúrtam magamnak”, amikor az előadásról nézelődtem a neten. Ő játszotta Algernont. Iszonyatosan tehetséges pasi, ahogy párom fogalmazott, volt benne egy kis Hugh Laurie. :) Nem volt kérdés, hogy kedvenc lett ő is, meg a karaktere is. (Pedig a könyvben Janit, illetve Jacket preferálom, ott ő a kedvencem, a filmről nem is beszélve. :D ) Dinamikus volt, vicces, maximálisan hiteles és nem éreztem egy pillanatig sem, hogy túlzó lenne mindaz, amit nyújt a színpadon. (Néha ugyanis a színpadon is képes műnek hatni egy-egy szereplő gesztusa, jelenléte, stb.)

Aztán megérkezett az is, akit annyira vártam: David Suchet! Óóóóóó… Hogy én milyen boldog lettem! El sem bírtam hinni hirtelen, hogy ő tényleg ott van, „karnyújtásnyira”, meg hogy én tényleg ott ülök, egy légtérben vele és látom őt, tényleg ŐT, David Suchet-et… Jesszus… :) Miután felocsúdtam az első sokk alól, jött a következő. David olyan zseniálisan hozta a női figurát (ő játszotta Lady Bracknellt), hogy csak lestem. Azt tudtam róla, hogy már játszott nőt, láttam is a filmet, meg is van DVD-n, de itt aztán tényleg odatette magát. Minden mimikája, mozdulata olyan volt, mint egy nőé, és akkor a hangja… Ó, a hangja… Ha nem láttam volna, hogy ő az, egészen biztosan nem ismertem volna fel. Végig nagyon magas hangon beszélt, ráadásul hadart is, meg kiabált, és végig azon aggódtam, hogy meg ne fulladjon, meg egyáltalán, hogy bírja szusszal??! Elképesztő… Teljesen eltűnt az a mély, férfias, zengzetes hang és orgánum, ami David sajátja, és amit hallgatni már önmagában gyönyörűség… Itt kérem szépen, tényleg egy NŐ beszélt. :)

Akit még mindenképpen szeretnék kiemelni a darabból, az a Gwendolen Fairfax-et megformáló Emily Barber. Nagyon csíptem a csajt, igazi, orrfennhordós, viktoriánus úrikisasszony volt, minden ehhez társuló, kissé sznob affektálással együtt. IMÁDTAM. Egyébként a többi színész is jó volt, senkire nem tudok igazán rosszat mondani. A Jacket (Janit) játszó Michael Benz nekem túl szürke volt Philip Algyjához képest, holott szerintem sokkal többet is ki lehetett volna hozni a figurából, úgy, ahogy azt pl. Colin Firth tette a filmváltozatban. Imogen Doel, aki Cecilyt játszotta, ő is jó volt, az már más kérdés, hogy kicsit idegesített az óvodáskislányszerű nyávogás, amit végig hozott az előadásban. :D Maga a darab egyébként három felvonásos volt, egy-egy felvonás negyven percig tartott, és a felvonások között 10-10 perc szünetet tartottak.

Az előadás közben némely jelenetnél erősebb taps kezdődött, például amikor David először színre lépett. Bizonyos humoros megnyilvánulásoknál szintén. Az előadás végén pedig a tapsrendnél Mr. Suchet nagyon aranyos volt, mindegyik meghajlásnál pukedlizett is egyet. Kecsesen! :) Szóval én a magam részéről teljesen oda voltam és vissza, hogy ott lehettem, láthattam őt élőben. ♡