Oscar (1991) 91% 744★

Egyszerűen megunhatatlan. :)

Számomra ez a film is a megunhatatlan kategória örök tagja.
Ezt is kívülről fújom már, de mindig úgy nevetek rajta, mintha először nézném. Egyszerűen zseniális. :D

Akármikor, akárhányadszorra, akárkivel képes vagyok megnézni. Jópofa kis idiótaság, haláli színészek játszanak haláli szerepeket… Gyerekkori kedvenc. <3

Ajánlásra néztem a filmet, önmagamtól soha sem szúrtam volna ki magamnak, mert éreztem, hogy nem az én világom. Utóbbi állítást a megnézés után is tartom, de szerencsére sokkal szórakoztatóbb volt a vártnál. Nagyon élveztem a sok keveredést, viszont a közepe tájékán ez a sok csűrés-kavarás kezdett sok lenni nekem. Összegészében nagyon jól szórakoztam, de számomra nem újranézős film.

Nagyon sokszor láttam, és nagyon szeretem, mindig halálra röhögöm magam.
„Persze, hogy tudtam! Csak nem sejtettem!” :D

Újranézés.
Gyereknek láttam már ezt a filmet, de sajnos az emlékek megkoptak és semmire sem emlékeztem belőle. Nem is baj, a történet és a poénok mind meglepetésként értek és remekül szórakoztam.

Sylvester Stallone számomra örök akcióhős, mégis erre a szerepre csillagos ötös választás volt. De ennél messzebb megyek. MINDEN EGYES SZEREPLŐ az utolsó statisztáig kiváló választás volt, főleg, de nem csak rájuk korlátozódva, a hűvös nagyhangú maffiózó feleség, az eszes lánykérő könyvelő, a hisztis álmodozó maffiózó lányka spoiler, a „lozsopédus” Tim Curry spoiler, a Finuccik, de nagy kedvencem az ajtó nyitogató kalapdobálózós maffiózó is, vagy a másik gyengeelméjű is, de tényleg még a rendőrkapitány is és a „fritz” inas is a másik maffiózó főnöktől.
Ezt tényleg csak kevés filmről tudom elmondani. Miért is voltak jók a karakterválasztások? Olyan fejeket tudtak vágni a szereplők, hogy azt öröm volt nézni. Annak ellenére, hogy Lisa volt a leghisztisebb mind közül, sőt műhisztis, egyáltalán nem volt irritáló, hanem jópofa fejeket tudott vágni durcizásai közepette, de ugyanakkor pofavágásokban senki sem marad le.

Az alaptörténet rendkívül csavaros, de tényleg, ráadásul ennyire eseménydús napja legyen szegény Provolone úrnak. Ez egy olyan nap volt, amikor minden megeshet. A film hangulata és a korválasztás is rengeteget adott hozzá, nem „csak úgy” el volt helyezve a térben és időben, mert ez olyan kötelező elem.

És itt jön be a vígjáték fogalma. Szerintem erről a filmről mintázták. A helyzet és karakter humort nagyon jól ötvözi, és mindenki számára jóízűen fogyasztható (nem blődségekről van szó). spoiler
A poénok olyan helyről jönnek, ahonnan nem is számítanék rá, éppen ezért olyan ütősek. spoiler
Persze vannak olyanok is, amik szépen lassan beleszövődnek a történetbe. spoiler

Abszolút szórakoztató, jó alap sztori, minden téren hozza a szintet, mindenki kiváló benne, és vicces.

Naaaaaaaaaa ez tetszett!
Még gimiben kezdtük el nézni de sohasem fejeztük be. Na de most megtörtént.:)
Ez nagyon jópofa volt, humoros volt eléggé.
Még szerintem jó sokszor megfogom nézni, mert ez tényleg tetszett! :)

Hogy én ezt hányszor, de hányszor megnéztem unalmas lógós óráimban.
Mr. Provolone és a Finucci fivérek nagyszerű párost alkotnak. Ezt a filmet látni kell!!!

Miért csak 10 csillagot lehet adni?? Ez megérdemelne sokkal többet. Imádom! Imádom! :) S nem értem, mostanában miért nem tudnak ilyen jó vígjátékot csinálni? Megunhatatlan, örök klasszikus.
Legkedvencebb Szalonna filmem :)

Gyerekként láttam először, amikor szokás szerint a babysitteremmel, azaz a TV-vel voltam, és napközben leadta az HBO. Kicsiként is teljesen élvezhető és szórakoztató volt, és azóta is bármikor szívesen nézem, ahogy a szerencsétlen – és rendkívül kedvelhető – gengszterek tesztelik a Főnök idegeit.