Elveszve New Yorkban (Reszkessetek, betörők! 2.) (1992) 80% 722★

Ezredszerre is. :))

És igen, ha az első részt megnéztem, akkor megnézem a másodikat is minden évben. De a többit már nem. Az első két rész az igazi, a többi csak utángyártás…
New York miatt szeretem nagyon ezt a második részt, meg persze a csodás zenék ismét és az a gyönyörű játékbolt!! Ott még én is ellennék, hiába nőttem már fel. :)

Ez a rész is nagy kedvenc. :)
Sokszor láttam már és még sokszor meg fogom nézni.
A többi részt viszont már nem vagyok hajlandó.

Az első rész még hagyján: századjára az is unalmas, ebből viszont feleannyi is bőven elegendőnek bizonyult.
Nem mondom, akadtak benne jó poénok, és vicces szituációk (a legjobb a Szennyes lelkű angyalok újrázása, Tim Curry közreműködésével – szegénykéért a szívem szakad meg manapság, annyira jó színész volt :((), de valahogy mégis feleslegesnek érzem. Tipikusan az az eset, amikor még egy bőrt le akarnak nyúzni valamiről, ami egyszer sikeresnek bizonyult, de végeredményben (némi módosítás dacára), ugyanazokat az eszközöket, csavarokat alkalmazzák, és nagyon hasonló poénokat sütnek el ismét.
Másfelől, azt azért szintúgy pozitívumnak könyvelem el, ahogy Kevin változott, és érettebb lett két év leforgása alatt, plusz, okult is az előző film eseményeiből: értem ez alatt azt, ahogy előbb ismét üvölt egy ikonikusat, amikor találkozik a madaras nővel, majd elrohan, de rá fél percre már vissza is fordul, és bocsánatot kér. Azaz, a megismerkedése és összebarátkozása a magányos, hólapátoló bácsival nem volt hiábavaló: megtanulta, attól, mert valaki első ránézésre elég ijesztőnek tűnik, még nem biztos, hogy rossz ember (sőt!). Ez a fordulat nekem nagyon tetszett :3
Másfelől, a családja továbbra is gyökerekből áll, akik, vele ellentétben, semmiből nem tanulnak (és még mindig Kevin a legértelmesebb, legtalpraesettebb személy az egész bagázsból).

A galambos néni :)

Igazából beilleszthetném az első részhez csatolt értékelésemet is. :D
Minden jó volt. A sztori szinte ugyan az, mint az elsőben. Legalább is az alapsztori. :)
A szinkronok maradtak, amiért azért valamilyen szinten hálás vagyok.
A nevetés garantált, szóval tökéletes esti program. De azért a karácsonyi időszakon kívül nem olyan jó nézni.
A kedvencem pedig még mindig a parkos, galambos hölgy és a vele lévő jelenetek. ^^ <3

– Kellemes karácsonyt, te mocskos állat… és boldog új évet!
Először azt hittem, hogy elcsépelt lesz és sokkal gyengébb az első részhez képest. Tévedtem. Ez a rész szinte már teljes egészében új volt számomra. Nálam nem überelte az első részt, de nem is maradt el tőle. Ismét humoros volt, jókat nevettem rajta, volt benne egy kis feszültég és izgalom is. A karácsony is kb. akkora szerepet játszott benne, mint az előző részben: nem az elsődleges témája a filmnek, mégis jelentős szerepe van. Na és persze szeretetben és megható részekben sem volt hiány. Kevin egy jóravaló, okos, jószívű, kedves gyerek egyébként, csak szereti feszegetni a határait. A játékboltos jelenet igazán szívmelengető volt.
A film realitása azért igen megkérdőjelezhető, de számomra ez teszi oly' különlegessé és meséssé, ezért mindezek felett könnyen el tudok suhanni. Az különösen tetszik, hogy mindig van egy gonosznak/ijesztőnek tűnő szereplő, akivel Kevin végül megbarátkozik, és a legjobbkor ered a fiú segítségére. Szerintem mindenki alakítása fantasztikus volt, a betörőktől kezdve, Kevinen át, az egész családig, de kedvencem akkor is a mérgelődő nagybácsi, na meg ezúttal a szállodai dolgozók sem voltak piskóták. :D
Szerintem karácsonyi kötelező, legalább az egyik része. Sajnálom, hogy sokaknak már a könyökükön jön ki. :(

Még mindig jó film. :) Imádom vicces és szórakoztató. :)

Újdonság nagyon nincs benne az elsőhöz képest, max annak a továbbfejlesztése.

Ugyanolyan szinten van nálam, mint az első rész. Ugyanúgy bírtam Kevint, és az új szomszéd bácsi madaras nénit is. Bár erre a filmre lett teljesen tiszta számomra, hogy a Kevin családjának talán az ünnepeket egy pszichiátrián kéne tölteniük. Ilyen borzalmas szülőfigurákat írni is művészet.