Emil és a detektívek (2001) 81% 21★

Emlékszem rá, kiskoromban mennyit néztem. Idősebb fejjel már látom, hogy vannak benne olyan jelenetek, amiknél fogom a fejemet, de elnézem neki. Annyira hangulatos az egész, megnézem egyszer és hirtelen boldog leszek tőle. Egyszerűen nem lehet rá haragudni.

Még gyerekként sem volt az én filmem, habár ajánlani biztosan tudom.
Egyszerűen csak érdektelen volt az egész cselekmény, valahogy nem volt meg a könyv varázsa, amely végett elkötött az olvasása. A szereplők annak ellenére, hogy gyerekek voltak, hát eléggé laposak és mondjuk rá zavaróak voltak.

Semmi ultraizgulás nincs benne, de mégis imádnivaló az egész, a hangulata, a film felépítettsége. Képtelen vagyok nem imádni.

Az újragondolt klasszikus,Erich Kästner méltán nagysikerű gyermekregényének filmadaptációja bakfis korom egyik – ha nem a – kedvenc filmje lett. Emberi témákat vázol fel,amiben megjelennek az aktuális problémák is,mint például a szülői konfliktusok háttérben történő ábrázolása (Poni családja az egyik jelenetben).

Azonban a fókusz a gyermek főhősökön van,akik példás módon igyekeznek megoldani a felmerülő csapást,amely Max Grundeis aljas tettében ölt testet. Az ezredfordulóra helyezett helyzetnek emgfelelően az akkori technológia is képviselteti magát,mint a gyerekek segítsége. Kis Kedd immár nem az otthoni készülék előtt várja haptákban a hívásokat,hanem mobiltelefonnal bonyolítja őket. Gustav is csatlakozik egy Windows 98-cal felvértezett laptoppal,hogy így vegyék fel a harcot az antihőssel.

A történetben történtek változtatások,azonban – véleményem szerint – ez mit sem von le az értékeiből. Továbbá napjainkban az arra fogékonyaknak igazi retrocsemege is lehet az ezredfordulós Berlin látképe miatt.