Genova (2008) 54% 18★

Ezt a filmet inkább nem szeretem, mint szeretem, pedig akár szerethetném is. Csak túl sok hibája van, ezért kénytelen voltam eszerint csillagozni. Nem is tudom, mivel kéne kezdenem: azzal, ami tetszett, vagy azzal, ami nem. Talán mivel előbbiből van kevesebb, ezért kezdeném talán a pozitívumokkal. Az első és legfontosabb pozítívuma a filmnek az alaptörténete. Remek, nagyon drámai, olyan jó filmet lehetett volna csinálni belőle, de végül nem az lett. Aztán. Jók a főbb karakterek is. Joe tüneményes fickó, bár néha már túlságosan is türelmes. Mary nagyon jól el lett találva, tetszett az anyjához való viszonya és az is, ami ezt kiváltotta nála. Elég durva. spoiler Aztán ott a nagyobbik lány, Kelly. Őt is meg tudom érteni, holott én például sosem voltam problémás kamasz, sőt, a hasonló viselkedés a kortársaim körében is kifejezetten idegesített. Ennek ellenére a történtek simán kiválthatták nála ezt a hirtelen lázadást. (Plusz az „alap” lázadós korszak is, nyilván, de itt most nem ezen volt a hangsúly.) Ami Kelly esetében viszont tényleg idegesített, az a fiúja. Ritka ocsmány csávót szedett össze, volt abban a baráti társaságban sokkal értelmesebbnek kinéző srác is… Én az ilyet még bottal se, nem ám hogy… Na mindegy. :P Az anyuka karaktere aranyos volt, szimpatikus. Akit viszont nem bírtam elviselni, az Barbara. Tényleg nagyon rátelepedett Joe-ra, ami elég visszatetsző volt számomra. spoiler Szerettem még a filmet azért is, mert Colin itt is tanárt játszik, pontosabban egyetemi oktatót. spoiler Nem tetszett – nagyon nem tetszett – hogy ott játszódott a sztori, ahol. Ezért marhára felesleges volt odautazni. Nem hogy nem lett szimpatikus a város, de egyenesen a hideg rázott tőle, meg az egész erőltetett olaszozástól. Játszódhatott volna ez bárhol máshol, akár Amerikán belül is egy teljesen másik városban, vagy akár az Egyesült Királyságban, azt legalább bírtam volna. Nekem ebből a filmből annyi jött le Genováról, hogy zsúfolt, pisiszagú, rosszarcokkal telelévő hely, ahol megenne az unalom meg a frász. Pfujj. És akkor az iskoláról még nem is szóltam. Hát én se jártam volna oda szívesen, az tuti. -.-" És megint pfujj. (Mondjuk igaz, hogy engem eleve soha nem is vonzott a mediterránium, ellenkezőleg.) Ha már mindenáron idegen nyelvterület, akkor ezerszer inkább Spanyolország vagy Franciaország. Vagy ha igazán egzotikumot akarnak, Horvátország. :P Igazi nyelvi csemege lett volna… Amúgy a filmben engem nem zavart a vontatottság, a leghétköznapibb mozdulatok és tevékenységek is lekötöttek, ezekkel nem volt bajom. (Ja, de, még az, hogy folyton tésztát zabáltak. Na ezért se rajongok különösebben az olasz gasztronómiáért. Akkor már inkább a franciák, ők legalább zöldséges kajákban jók és erősek – az egészségesebb is. :D) Nem tetszett még és csalódást okozott, hogy spoiler Szóval lehetett volna ebből egész jó film is. Rám kellett volna bízni a rendezést, akkor egészen biztosan merőben más lett volna a végeredmény. :D
Még annyit jegyeznék meg, – bár nem tartozik a tárgyhoz – hogy Colin Firth-t élmény nézegetni napozás közben. :)))) Az olcsó Ryanair reklám meg nagyon LOL. Mondjuk nem tudom, hogy fapados járat mióta jár a tengerentúlra. Ezek a gépek nem tudnak ekkora távolságot megtenni. Úgyhogy vagy átszálltak Chicagóból jövet valahol, vagy tényleg komolyan gondolták, hogy egy Ryanair elviheti az embert Amerikából Európába. Ha-ha-ha. Na persze. XD
A gépen Maryt amúgy teljesen meg tudtam érteni, pont ugyanezt éltem át én is a második repülésem alkalmával. Azt hittem sírva fakadok a fájdalomtól, borzalmas volt. :(

A szinte semmiről (ha valamiről mégis: családi gyász, testvérek viszálya, fiúzó kamaszlány és apucira ráhajtó nők), jobbára halálunalmasan (bármelyik turista útivideóiból érdekesebb – sőt, jobban bevilágított – filmet lehetne összevágni. Ez így csak úgy film, ahogy a bolti kolbász általában: műbélbe töltött nyesedék. Persze lehet, hogy valami újabb filmesztétitkai paradigma értetlen tanúi voltunk. És még Genovához is alig hozza meg a kedvet. (Mediterrán hasonlattal: mint egy pomeló – egy dinnyeméretű gyümölcsszerűségben másfél órás kaparászás után rálelsz egy éretlen narancsra :)

Mondhatni jónak indult, de aztán az ég egy adta világon semmi sem történt és mintha mondat közepén abba is hagyták volna az egészet, mert minek is folytatni… Kb. olyan pofát vághattam a stáblista megjelenésénél, mint aki citromba harapott. Most komolyan ez a vége? Se konklúzió, se tanulság, nem lett se jobb, se rosszabb, semmi…
Részemről negatívum, ha egy film Olaszországban játszódik (és nem olasz a film). Aztán beszorozták azzal, hogy egy szenvedő családot kellett nézni, akik úgy csináltak mintha minden oké lenne (közben meg nem). Untam az egészet és baromi zavaró volt, hogy 90 percből 80 tök sötétben játszódott. A 4 csillag azért jár, mert másnapra simán el lehet felejteni az egészet, így nem okoz maradandó károsodást.

Ebben a filmben sokkal több potenciál lett volna mint amennyit kihoztak belőle…

Érdekes volt igazából sok minden tetszett és sok minden nem. spoiler Kellyvel kicsit se tudtam együtt érezni pedig még az elején (az autóban) szimpatikus volt. Főleg amilyen bunkó volt a húgával. Nekem az tetszett hogy Olaszországban vannak de olyan sokat nem tett hozzá a sztorihoz. Meg a zene az tetszett benne a legjobban. De amúgy inkább felejthető film.

Nem tudom miért, nekem valahogy tetszett a film. Igaz, semmi egetrengető dolog nem történt benne, de láthattunk egy kis szeletett egy gyászoló család életéből, elég hitelesen. Az összeomló kisebbik lány, a nagylány, aki kicsapongással próbálja a fájdalmát csillapítani, és Joe, az apuka, aki a saját gyászát kénytelen a háttérbe szorítani, hogy a gyerekeinek segítsen, mind-mind hitelesen, nem túlzóan voltak ábrázolva.