Séta a múltba (2002) 84% 274★

Szerintem ez a film volt az első dráma, amit valaha láttam, és ahhoz képest, hogy nem vagyok oda a műfajért, ehhez a történethez mégis időnként visszatérek.
Jamie Sullivan volt a gyerekkorom egyik példaképe, s nem is feltétlenül a hite miatt – bár tény és való, hogy irigylem azokat az embereket, akiknek ilyen erős a hitük –, hanem azért, mert annyira végtelenül őszinte és valódi, kedves, de nem naív. Még arra is emlékszem, hogy én is próbáltam összehozni egy, az övéhez hasonló bakancslistát, de az enyém messze nem lett olyan menő, mint az övé, s azóta nem is próbálkoztam vele többet.
Nagyon, nagyon szeretem ezt a filmet. Ha rajtam múlik, akkor nem most láttam utoljára.

Talán szavakkal el sem tudom mondani, mennyire szeretem ezt a filmet. Milliószor láttam már, kívülről fújom az egészet, de még így is képes elvarázsolni, megmosolyogtatni és minden egyes alkalommal megsiratni.
Az egyik kedvenc Nicholas Sparks könyvadaptációm.

Kedvenc filmjeim egyike, elmondhatatlanul szeretem a történetét. Rengetegszer láttam már.
Megnézem
– ha sírni van kedvem
– ha nevetni van kedvem
– ha egyszerre mindkettőt akarom érezni
– ha egy kis Sparks érzésre van szükségem
– és ha Mandy Moore gyönyörű hangját szeretném hallani éneklés közben :)

Az egyik legkedvesebb könyvadaptációm. Nagyon szeretem a Séta a múltban című filmet, mert midnen meg van benne: iskolai klikkek, szemétkedés, barátság, szerelem, betegség és még sorolhatnám.
Jamie és Landon szerelme mesébe illő lenne, ha nem végződne úgy ahogy. De szerintem ez teszi érdekesebbé magát a filmet. Nem volt olyan karakter, akit ne szerettem volna. Mindegyiknek meg volt a maga szerepe. Bár Landon barátai közül szeritem Ericet bírtam a legjobban. Kicsit szemét volt mindenkivel, de ott volt Landon mellett, ha kellett. Sőt, ő volt az első, aki bocsánatot kért Jamie miatt.
A film hiába dráma – amikért nem rajongok – mégis szeretem. Szerintem a jövőben elég gyakran fogom megnézni, mert elgondolkodtató és romantikus is. :)

Az ember sosem tudhatja, hogy jól döntött-e. Én is így voltam vele, amikor elkezdtem megnézni a filmet, és akkor is, amikor a végén 10 csillagot adtam rá.
Aztán aludtam rá egyet, és bebizonyosodott, hogy nem döntöttem rosszul egyáltalán. Ébredés után az érzések, amik a hatalmukba kerítettek, amikor a filmre gondoltam, talán még erősebbek voltak, mint amikor megnéztem.
Ahogy @Lex értékelésében olvastam, valóban ma már lerágott csontnak számít a film, mégis, én is ugyanúgy gondolom, hogy ez a film akkor is megér egy misét, mert hiába láttunk már több ehhez hasonló filmet, az nem jelenti azt, hogy ezt is láttuk. Hiszen minden film tud valami újat mutatni és tanítani nekünk, egyszerűen csak elég nyitottnak kell rá lennünk. És én azt gondolom, hogy nem csak most, hanem a későbbiekben is elég nyitott leszek rá, mert ahogy ma reggel felébredtem, rájöttem, hogy nekem igenis sokkal jobban tetszett, mint ahogy azt elsőre gondoltam.

Sokáig ez a film volt a No. 1 nálam, aztán persze tágítottam a látóköröm, de ez nem az ő hibája. Ettől független még mindig nagyon szeretem.

A történet, ha úgy vesszük, már lerágott csont, bár hogy ez 2002-ben mennyire volt igaz, azt nem tudom. Ma már számtalan hasonló story kering az éterben, mégis úgy gondolom, érdemes ez is a megnézésre. Nagyon szép történet, tiszta és ártatlan, és nosztalgikus.

Engem nagyon megfogott annak idején; nagyon szerettem magát a történetet, a két szereplő szerelmének kibontakozását, ahogy küzdöttek a nehézségekkel, és természetesen a zenéket is imádtam.

Shane West nekem nagyon tetszett ebben a szerepben, eszméletlen jól állt neki mind a macsó Landon, mind a szerelmes Landon szerep. Mandy Moore-nál tökéletesebb Jamie-t pedig nem is találhattak volna. Ahogy írtam az elején, tiszta és ártatlan a történet, és ez főként Jamie-nek köszönhető, tehát Mandy váltja ki ezt az érzést az emberből.

Olvastam a könyvet is, ami elég nagy csalódás volt sajnos, úgyhogy ha rám hallgattok, csak a filmet nézitek meg. A forgatókönyvírónak meg hatalmas gratuláció jár.

Nagyon tetszett nekem. Egy-két dolog kiszámítható volt, de nagyon kedves és megható film. A főszereplők hitelesek, jól játszottak. Shane West-et eddig még csak a Vészhelyzetből ismertem, de jó volt őt más szerepben is látni. Szerintem megnézem még pár filmjét, hogy jobban megismerjem.
Mandy Moore jól hozta az ártatlan lány figurát, de csodás volt a film színpadi jelenetében is.

Szép volt, gyönyörű helyeken játszódott, jó hangulat és egy taps a fordulatért. Igaz, néha kicsit unalmasnak gondoltam, de ez még a határon belül van. Viszont! A szinkronok borzalmasak voltak. Hogy lehet így megválasztani? Nem veszik észre hogy az 'apja' szó helyett azt mondja a színész, hogy 'apája'? Szörnyű ez a része.

Csodálatos film! Gyönyörű történet. Egy újabb kedvenc film a listámon. A színészek hitelesek, nagyon lehet szeretni őket.
Landon változása felér egy csodával. Amit Jamie-ért tett az az igaz szeretet egy csodás példája.
Bárcsak az életben is lennének ilyen csodák.
Meg fogom még nézni, mert hihetetlenül megható… Egy fil, egy történet, amit könnyek nélkül lehetetlen végig nézni!!!!!

Az egyik legszebb, legszívfájditóbb film, amit valaha láttam. Tökéletes szereposztás, gyönyörű dalok, és a végén csak úgy fogynak a zsepik.