Abigél (1978–1978) 93% 432★

A könyv a szívem egyik csücske, de a film is remek, és benne Szerencsi Éva csodálatos!

Mindig csak részleteket kaptam el az Abigélből, szóval ideje volt már megnéznem elejétől a végéig. Talán azért nem mertem eddig, mert gyerekkoromban nagyon nagy hatással volt rám a könyv, amit kismilliószor olvastam. Szerencsére kicsit sem csalódtam; ennél jobb adaptációt álmodni sem lehetett volna. Kiválóak, szerethetőek voltak a szereplők, remekül választották ki a színészeket. Bájosak voltak a lányok, Szerencsi Éva pedig csodálatosan szép és tüneményes volt Vitay Georginaként.

Az Abigél egyik epizódját néhány hónappal ezelőtt kaptam el véletlenül a TV-ben, és egyből rabul ejtett, elsősorban a főszereplő Szerencsi Éva hihetetlen szépsége, továbbá az egész történetből áradó sajátságos, megkapó hangulat miatt. Azóta számát sem tudom, hányszor néztem végig, a film egyenesen a legfőbb kedvenceim közé lőtte magát (mivel terjedelmét és jellegét tekintve sokkal inkább tekintem filmnek, mint sorozatnak).
A karakterekhez egytől egyig sikerült megtalálni az alkatilag legtökéletesebb színészt, akiknek a játéka is kivétel nélkül zseniális. Egyetlen olyan színészi játék sincsen az egész alkotásban, ami ne lenne tökéletes és hibátlan.
Van egy elképesztően gyönyörű és bájos lány a főszerepben (bár tudom, ez elég szubjektív, de nálam a top 5-ben biztosan benne van), spoiler
A lányok egyszerre imádni valóak és ijesztőek spoiler
Básti Lajos zseniális a vaskalapos, félelmetes, de a lelke mélyén nagyon is jóságos és becsületes igazgató szerepében, akinek a puszta láttán megfagy a lélek a diákokban.
Versényi Ida (akit azelőtt csak a Tanúban láttam, mint Gogolák elvtársnőt, a hanyatló nyugat ópiumaként ismert szexualitás hazai bálványát) a féktelen rikácsolásával gyakorlatilag visszarepít a kamaszkoromba, amikor egyes végtelenül eltévedt tanáraink tűpontosan ugyanígy tudtak kiborulni a Nagybetűs Semmin, és mindenféle utolsó aljas hitvány gazembernek elmondani valakit olyan súlyú rémtettekért, mint hogy 3 méterrel arrébb sétál a folyosón, mint ahol kellene, horribile dictu még beszélget is!! spoiler
Garas Dezső játékához nincs is mit hozzáfűzni, a színészet magasiskoláját mutatja be elejétől a végéig.
Piros Ildikó pedig egyszerre a példás szigor és a megnyugtató anyai szeretet megtestesítője, és csak azért nem tűnik ki elragadó, természetes szépségével a mezőnyből, mert ott van a főszerepben Szerencsi Éva.

A könyv ezek után természetesen beszerzés alatt – alig várom, hogy belemerülhessek, s remélem, az Ajtó után a második találkozásom Szabó Magdával sokkal szerencsésebben alakul…

Imádom :3 Hányszor láttuk ezt anyukámmal kettecskén, de hányszor…
Ez már anyukámmal az örök „csak ketten nézzük meg” marad :)) Emlékszem, 9 éves voltam, amikor először láttam – kezdetben anya nézte egyedül. Arra figyeltem fel, mikor az első részben a lányok azt a dalt énekelték, amit mi is akkor tanultunk az iskolában. Aztán elgondolkodtam, miért néz anya ilyen apácákat? (Nem vagyunk vallásosak, sőt.) Aztán ott ragadtam, és a részek befejezte után a könyvet is elővettem. Sokszor elolvastam, ahogy a filmet is egyre többször láttam – egy időben ez volt anyával a karácsonyi filmezésünk :)) Minden alkalommal egyre többet megértettem, ahogy egyre idősebb lettem, most pedig ismét többet fogtam fel belőle, így ezredjére is nagy élmény volt. Ahogy a könyvnél is mondtam (csak itt a filmre vonatkoztatva): ilyen a jó film. Mindig ad valami pluszt :))
A színészek tökéletesek – mintha a könyvből léptek volna elő. A musical, bár tetszett az is, ezért volt talán kevésbé nagy élmény. Nekem Szerencsi Éva (Isten nyugosztalja szegényt – olyan szép volt, még abban a rusnya egyenruhában is!) Vitay Georgina, Garas Dezső Kőnig és így tovább. Időnként jókat lehet rajta nevetni is, máskor meg meghat.
A zene valami eszméletlen. A hideg futkos tőle a hátamon – jó értelemben persze.
A helyszín ismételten tökéletes – nem is tudnám máshogy elképzelni a Matulát.
A lezárás pedig ismételten (sokadjára is) hideg rázós.
Csak azt sajnálom, hogy nekem nem volt/nincs olyan tanárom, mint akiről Szabó Magda Kőniget mintázta (a francia tanára a debreceni gimnáziumból). Én sajnos a legtöbbjüket ki nem állhatom…
Csakis ajánlani tudom. Ez egy gyöngyszem :))

Átadta a könyv hangulatát, nagyon szerettem. Ugyanannyi bajom van vele csak, mint a könyvvel: a vége nekem hiányos, nem bántam volna, ha megtudunk néhány dolgot az azutánról. De ezen kívül dúl a láv.

Nagyon szeretem!!!

Az utolsó időpontot vittem fel, de rengetegszer láttam, és még akárhányszor meg tudnám nézni. Abszolút kedvenc, mint ahogy a könyv is.

Szerintem minden évben látom legalább egyszer. Igazi magyar remekmű, egyszerre izgalmas és nagyon nyomasztó, nem utolsósorban az iskola szigorú szabályainak köszönhetően (ami főleg azért erős, mert a főszereplő Vitayhoz hasonlóan a mai néző is valószínűleg úgy érzi, teljesen idegen világba került). A színészi játék elsőosztályú, a diákok és a tanárok is gyakorlatilag hibátlan alakítást mutatnak be, de Szerencsi Éva, Garas Dezső és Básti Lajos még így is kiemelendő.

Tökéletes minden formájában.

Nem igazán vagyok jó viszonyba Szabó Magda munkásságával, de meg kell vallanom, hogy ez a műve hihetetlenül jól sikerült, de azért megvallom, hogy ha nincs a film, eszembe se jut kezembe venni a könyvet.
A karakterek egytől egyik tökéletesek lettek, és a legjobb színészeket válogatták a szerepekre. Nagyon megszerettem a cserfes, életrevaló Vitay Georginát, és annyira reméltem hogy jó sorsa lesz. És a többiek is annyira jól játszottak, egy kis hibát se látni sehol. Mind az aláfestő zenék, mind a helyszínek tökéletesek.
Mondjuk nem most láttam először, s nem is utoljára, ez biztos.