Magyar vándor (2004) 75% 440★

Nagyon szívem csücske ez a film. Egyrészt tömény önkritika – vígjáték, de mégis annyi őszinteség, annyi cinizmus van benne, amit szerintem a nagy nemzeti öntudat sokszor nem vállal be. Apró jelenetekben mutatja meg Mátyás uralkodásának szánalmas sötét oldalát, emberként kezeli a tatárokat, a törököket, az egyéb ellenségeket, akiket előszeretettel démonizálnak a komolyabb történelmi filmek, olyan szóvicceket, szófordulatokat, betétdalokat alkalmaz, amivel még az is megtanulja a fontosabb események neveit, helyszíneit, esetleg évszámait, aki egyébként nincs oda a történelemért.
A hét vezér nagyon jópofák, mindegyik karakteres, mindegyiknek megvannak a maga kis szófordulatai és őrültségei (nekem a személyes kedvencem azért Kond, az egyetlen normális, aki csak fáradtan kommentálja az eseményeket, mindig először szúrja ki a veszélyt, de soha senki nem hallgat rá – és még a nevét is összekeverik), és nagyon szerethető a dinamikájuk… plusz nekem egyfajta headcanon erre a filmre, hogy Árpádot ugyan nem ismertük meg, de hatalmas figura lehetett, ahogy ott hagyta a buli után a részeg apját, és lelépett a néppel.
És persze annak ellenére, hogy cinikus, humoros, és önkritikus az egész, azért árad belőle egyfajta szeretet is – hogy persze, vannak problémái és őrültségei a magyaroknak, amit a történelmünk is példáz, de azért mégsem rossz hely ez, és mégiscsak van mire büszkének lenni. Ez pedig egy rendkívül pozitív zárógondolat.

A film, amit még a kedvenc történelemtanárom is utált és nagyjából mindenki, akit ismerek, így valószínűleg bennem van a hiba, mert én szeretem. Nem kell komolyan venni emberek! Ez egy vígjáték, nevettetésre, szórakoztatásra készült, nem pedig a hazánk múltjának kicsúfolására, akármennyire is úgy tűnik. Ha úgy tetszik, ez a magyar „Gyalog Galopp”. Aranyos humorral, remek szereposztással, az aktuális korokhoz hű jelmezekkel, hangulatos zenékkel. Ez a film viccesen végigvezet bennünket a történelmünk kritikus pontjain, illetve megmutatja hova jutottunk a hosszú utunk végén…

Fel nem tudom fogni, hogy miért utálja rengeteg ember ezt a filmet. Ez nem a magyar történelem meggyalázása, ez egy jó poénokkal, vicces helyzetekkel és szerethető színészgárdával működő vígjáték, méghozzá szerintem a kifejezetten humoros fajtából. Vannak benne olyan beszólások, amik sokadjára is megnevettetnek, sőt, még idézni is szoktunk belőle. Nem a legjobb film, amit valaha láttam, de az biztos, hogy a kedvenc magyar vígjátékom. Nagyon szeretem.

Én lehetek az a kivétel, akit történészként nem idegesít és botránkoztat meg ez a film :) Én nem látom ebben nemzetünk meggúnyolását, inkább örülök, hogy nemcsak a dokumentumfilm műfajában jut el a történelem az emberekhez, mert bizony ez a szép tudomány eléggé a népszerűségi sor hátulján kullog – sajnos.
No, de! Ismerek olyan fiatalt, aki emiatt kezdett el érdeklődni egy adott korszak iránt, mert megtetszett neki, és most komolyabban foglalkozik vele, egyelőre hobbi szinten, de a továbbtanulást történelem szakon képzeli el.
Nem kell mindenben a rosszat látni :)

Én ezen mindig jókat röhögök. :D

Az egyik olyan magyar film amit annak ellenére szeretek, hogy nem a legjobb.
Ritkán nézek tévét, de ha valamelyik csatornán ez megy tuti előtte ragadok.
És ebből kifolyólag jó pár dialógust tudok kívülről. :D

Ja és a hét vezérünk neveit is minden probléma nélkül fel tudom 2004 óta sorolni.
De jól jött volna ez a film általános iskolában történelem órára. :D

Soha nem fogom elfelejteni, hogy legelőször középiskolai ünnepség gyanánt láttam a Belvárosi Moziba.
Valószínűleg 2004-ben a március 15-i ünnepségünk volt.

Nagyon sokat nevettünk rajta anyával. Bár megértem, hogy néhányan nem szeretik, de régész és történelem szakosként nekem tetszik és bármikor megnézem.

Imádom mikor a magyarok azt mondják, hogy mi magyarok csak szar filmet tudunk csinálni.
Nos ennél a filmnél ezt kikérem magamnak. Szerintem az egyik legjobb magyar vígjáték. Kellően humoros, és egész jól foglalja össze a magyar történelmet. Mondjuk a Cool tv-nek köszönhetően már kívülről tudom az egészet, de én akkor is az értékelhető magyar filmek közé rakom.

Kiskoromban ez volt a kedvenc filmem. Annyira imádtam, hogy naponta megnéztük apával. Mai napig nagyon szeretem és bármikor megnézem.

Történelmi magyar vígjáték. Külön-külön is nehezen nézek filmeket ilyen kategóriában, nemhogy egyszerre a háromban. Herendi Gábor munkássága mellett mégsem akartam szó nélkül elmenni, ezért rávettem magam. Pozitívan csalódtam, de nem a történet miatt, hanem mert meg sem próbáltam komolyan venni. Vannak benne fáradt poénok, sok híres színész, és pár emlékezetes mondat. Volt benne zenés rész is, nekünk az mindig kell. Olyan szódával elmegy kategória. Legalább nem pakolták tele fingással, büfögéssel, én már ezt is értékelem. Egy dologért pedig még hálás is vagyok és ez Az otthon itt van című Roy és Ádám dal. Kevés olyan főcímdal készül, aminek ennyire jó a szövege.