Élet a birtokon (1999) 70% 21★

Igazság szerint ez egy család története szép köntösben. A történtenek fő mondanivalója nincs. Van egy apa, aki eléggé nagy gyerek még és próbálja az ő világában nevelni a gyerekeit. Frezor egy imádnivaló kis figura. Az ő beszólásai és cselekedetei teszik humorossá a filmet. Egy délutáni filmnek tökéletes. :)

Unalmas volt, és fárasztó. Főleg Fraser idegesített. Pedig a színészek jók – néhány jelenetben kifejezetten ragyogtak…. de néhány jelenet nem elég egy film megmentéséhez. Kár.

Számomra ez roppant unalmas és vontatott volt. Nulla történettel. Egyedül Fraser jelentett valamit a filmben, de ennél több csillagot ő sem érdemel.

Ez a film is lehetne jó, de nem az.
Például azon kevés művek egyike, amik ambivalens érzéseket váltanak ki belőlem Colin Firth karakterét illetően. Egyszerre szeretem és utálom. Igen, tudom utálni itt is, úgyhogy újabb pirospont neki, hogy képes erre – még egy olyan „elfogult” némberrel is, mint én. :)
Edward agyilag való tudományos és infantilis elborultsága bevallom, mindig megérint és imádom, hogy olyan lökött és aranyos. De amúgy ezt leszámítva sajnos nyámnyila, gyáva és – szerintem – nem férfi. Lehetne belőle az, de nem lesz… Plusz sokszor egy szemét disznó is. Bizony.
Moirát ki nem állhatom. Nem szeretem ezeket a szép, „tökéletes”, mártír női karaktereket, akik annyira nagylelkűek és gyönyörűek, hogy spoiler Amúgy nem tudom, mit vannak úgy hasraesve, hogy „gyönyörű”, mert szerintem nem az, höhh. Ja igen, és ő is úgy potyogtatja a kölyköket, meg teljesen feladja magát meg a saját dolgait a pasiért. És akkor ezért nézzünk fel rá… Kac-kac-kac. Na persze.
Héloise detto ez az utálatos kategória számomra. Legelőször is gyárilag nem bírom a színésznőt, de ettől most tekintsünk el. XD A karaktere az mondjuk jó is lehetne, ha nem csinálna furcsa és érthetetlen dolgokat. Az alapszituáció szerintem szuper: fiatal külföldi lány, akibe beleszeret egy idősebb – és amúgy normális – kb. 2x annyi idős férfi. Eljegyzik és szeretik egymást. Hurrá. Eddig oké. De ami ottan a moháknál történik… Nem értem, hogy lesz ez így életszerű. spoiler Pedig nekem drukkolnom kéne, meg egyetérteni, meg izé, hiszen Colin Edward, na! Ha a testvérek között nem lenne ekkora a korkülönbség (?), akkor bevallom, valamennyire még drukkoltam is volna a helyzetnek, de így csak húzogattam a számat, hogy ne mááár…
A kis Fraser nagyon aranyos, kb. ő viszi a filmet a hátán, meg a beszólásai. Mindig mókás egy gyerek szemüvegén keresztül nézni a felnőttek dolgait, főleg azokat, amiket igyekeznek titokban tartani előttük. :) Annyi, hogy nekem talán jobban tetszett volna inkább egy kislány, mert abba a helyzetbe jobban bele tudtam volna élni magam. Ez a fordított szituáció nekem a mai napig „talány”. Elfogadom, de ennyi.
És ha már (kis)lány… Imádom, hogy Kelly MacDonald játssza Colin lányát. XD Mióta láttam / ismerem ezt a filmet, és olykor megnézem a Nanny McPhee-t, akkor a film végén, amikor a pap azt mondja, amit, akkor duplán vigyorgok. :D

Ennek se eleje, se vége… persze már a címében is benne volt (mármint az eredetiben).
Igaz történet (hellyel-közzel), de ez sem mentette meg a túlzott meseszerű karakterektől. Ennyire flúgos/bogaras/különc nem lehet mindenki. Tulajdonképpen egy emberi jellem se volt köztük… talán csak Elspeth. Oké, ő még racionálisan viselkedett úgy-ahogy.
A színészek jók voltak, aláírom (mindig öröm, ha Colint üvölteni is halljuk), de hát nem ártott volna értelmet is rázni azokba a fránya karakterekbe.

Hirtelen ötlettől vezérelve kezdtem el nézni ezt a filmet, és szerencsére nem kellett csalódnom a választásomban. A csodálatos skót táj tökéletes hátteret biztosított a főszereplő kisfiú családjának és a mindennapjaiknak megismerésére. Személy szerint nekem nagyon tetszettek azok a jelenetek, amikben valamilyen közösségi tevékenységet (Halloween ünneplése, curlingezés, stb.) mutattak be, de a korszak társadalmi berendezkedéséről is megtudhattunk ezt-azt. Fraser narrációját, ami az esetenkénti gyermeki naivitás ellenére nagy igazságokat hordozott, fantasztikus volt hallgatni, és a nagypapa titokzatos könyvei között végzett kutatásain is rendszerint nagyokat derültem. A nyugodt vidéki életet alaposan felkavarta a nagyvilágból érkező francia lány; a vele kapcsolatos bonyodalom, valamint a nyomában járó feszültség szépen építkezett a cselekményen belül, és feltartóztathatatlanul száguldott a robbanáspont felé. Alapvetően érdekes volt Fraser szemszögén keresztül követni az eseményeket, engem mégis zavart, hogy némelyik történetszál befejezetlen, lezáratlan maradt. Tudom, tudom, használjam a nézői fantáziámat, és találjam ki, kivel mi lett később, én viszont kíváncsi lettem volna a filmkészítők verziójára. Ettől függetlenül egy remek színészgárdát, lenyűgöző tájakat, helyszíneket, vidám vagy épp megható pillanatokat felvonultató film lett a végeredmény, ami minden ízében brit volt, és talán épp ezért tetszett annyira.

Colin Firth-re, tökéletesen illett a szerep úgy gondolom, kissé habókos, feltaláló apuka. Bár gyermekeivel nem igazán tudott mit kezdeni. Egyedül Fraser volt az, akivel érdemben lehetett beszélgetni. Minden érdekelte, mindennek utánaolvasott és korából adódóan, erősen foglalkoztatta a szexualitás :) Olyan vicces megnyilvánulásai voltak :D
A nagymama szigorú volt, de imádta az unokáját. Igazából a kisfiú mesélte a történetet, az ő narrációjára épül a film. Élmény volt.