A két pápa (2019) 165

The Two Popes
125' · amerikai, angol, olasz · dráma, vígjáték, életrajzi 12

0 díj · 10 jelölés · Snitt-díj-jelölt 2020

A Vatikán falai mögött a hagyománytisztelő XVI. Benedek pápának és a leendő pápának, a reformista Ferencnek közös platformot kell találnia a katolikus egyház új útja megteremtéséhez. A történetet valós esemény, Benedek pápa lemondása inspirálta, amely nem csupán a katolikusokat, de az egész… [tovább]

angol
angol

Szereposztás

Jonathan PryceFerenc pápa
Anthony HopkinsBenedek pápa
Juan Minujína fiatal Ferenc pápa
Sidney ColeTurkson bíboros
Thomas D Williamsamerikai újságíró
Federico TorreJorge Medina Estevez bíboros
Pablo Trimarchikatona
Cristina BanegasLisabetta
Luis GneccoHummes bíboros
Achille BrugniniMartini bíboros

További szereplők

Hirdetés

Kedvencelte 17

Várólistára tette 154


Kiemelt értékelések

TLD

Egy konzervatív sith lord izgalmas és feszült szópárbaja a progresszív jedi mesterrel, amelynek során több oldaláról is megismerjük az Erőt, s az is kiderül, hogy a jedi lovag spoiler Ez utóbbi fordulat nagyon jót tesz a filmnek és előkészíti a terepet a központi (kereszténységen alapuló) üzenet számára spoiler.

A film viszont túl feelgood, jópofa, pc, vicceskedő, cuki ahhoz, hogy a felvetett aktuális problémák súlyát érzékeltetni tudja.

2 hozzászólás
Lali 

Jó film, mindenkinek ajánlom a megnézését.

Szeretem az olyan filmeket, amelyek forgatókönyve kapcsán elsőre azt lehet gondolni: – De egyszerű ötlet, ezt én is meg tudnám (más is meg tudta volna) írni! –, de aztán egy picit is belegondolva azonnal rájövünk, hogy hiába a látszólagos egyszerűség, így bizony nagyon nem tudnánk – és talán más sem – megírni ezt a történetet.
Mert ugye egy olyan filmet, ami arról szól, hogy két öregember beszélget, még az időnkénti emlékek, külső történések sem feltétlenül tudnak vonzóvá tenni, pláne, ha egyházfiakról van szó.

És ez a film mégis megteszi azt, hogy végignézeti magát, gondolkodtat, nevettet, részvétet, megértést kelt, miközben egyértelműen élvezzük a filmet.
A történeti hűsége – mármint, hogy tényleg így zajlott-e a két pápa kapcsolata – nem különösebben érdekelt, de – már amennyire az általános tájékozottságom engedi – alapvetően rendben lévőnek láttam a történéseket.

A két színésznek persze hatalmas jutalomjáték volt ez.
Anthony Hopkins a tőle megszokott nagyon erős karakterformálást tökéletesen hozza, Jonathan Pryce-nak meg hát eléggé hálás szerep Ferencé, s ezt maradéktalanul ki is aknázza.
Igazi élmény a kettőjük játéka.

Jó film, nézzétek meg! :-)

P.s.: Azért az, hogy a végén a német-argentin VB döntőt újra végiszenvedteti a pápa argentin híveivel, nem túl etikus dolog! :-)

Remake

A film egyetlen bánata (nekem), hogy Messi nem lehetett világbajnok…
Szép film, igazi karácsonyi áhítat. Anthony Hopkins és Jonathan Pryce jutalomjátéka és eddig semmi újat nem mondtam, mert ezt írták mások is. Meg azt is írták, hogy hangulatos képeket kapunk Buenos Aires és Róma utcáiról. Nem is akarok én semmi újat mondani róla, jól esett nézni, jól esett a jósága, az egymásra figyelése, az Isten embereinek embersége, az, hogy a „mindenki egyenlő” sehol és semmi másban nem lehetséges igazán csak az Égiek szemén keresztül. Szóval, a film megnézendő, csak úgy, semmit nem várva, elvárva, csak figyelve és tanulva a másik elfogadásáról, odafigyeléséről, megértéséről. Az első mondathoz: ha egy Argentin és egy Német pápa vb döntőt néz 2014-ben… :)

1 hozzászólás
Orsolya_Tikászné_Gárdos

Reformátusként azt kell mondanom nem az inkvizíció, a keresztes háborúk, a máglyák miatt marad fenn a Krisztusi tanítás már 2000 éve, hanem a Fülöp atyák (Legyetek jók ha tudtok) és Ferencek miatt.
Ez a film valóban karácsonyi hangulatba hoz.

Little_Monster 

Nem állnak hozzám közel a vallási témájú filmek, viszont aktualitása miatt nagyon érdekelt, hogy egy ilyen friss történetet hogyan lehet érdekesen és jól bemutatni. A két főszereplő karaktere önmagában ellentmondásos és a legjobb színészeket találták meg a feladatra. Mindketten csodálatosan játszanak, a közös jeleneteik odaszegezik a tekintetet a képernyőre. Viszont hogy ezeket megkapjuk, kell sok átvezető szál, amik számomra teljesen érdektelenek maradtak. Az egyik visszaemlékezős részt el is tekertem, mert számomra semmit nem adott a történethez, csak töltelék volt. A játékidő miatt kellenek ezek a kiegészítő képek, mert a jelenben úgy tűnik nem történt elég érdekes dolog ahhoz, hogy csak erről szóljon, illetve a karaktert sem tudták enélkül eléggé bemutatni. Engem csak untattak és bántam, hogy enélkül nem volt elég alapanyag egy jó filmhez.

Rémálom 

– Eszméletlen jó rendezés, a vágások, a jelenetek összerakása mesteri.
– Nincs nagy történet, „csak” párbeszéd és egy-két visszaemlékezés, de annyira élvezetes, így kell jó dialógust írni!
– Az emberi pillanatok haláliak.
– Hiába szól a vallásról/hitről, nem szájbarágós, és inkább személyekre koncentrál, mint nagy belpolitikai dolgokba. (Utóbbitól viszont egy kicsit így sántít, hogy csak névlegesen megemlítenek komoly dolgokat, majd békén is hagyjuk őket.)

Novecento

Nem véletlenül írják sok helyen, hogy a két főszereplő jutalomjátéka. Jonathan Pryce hasonlósága Ferenc pápához már a Trónok harca idején is poénok tárgya volt, de ebben a filmben kiderült, hogy nemcsak kinézetre passzol, de a tökéletes játéka is nagyszerűen visszaadja az egyházfő személyiségét. Nagyon élvezetes nézni az egész filmet, igazi feel good movie, ami talán furcsa, figyelembe véve a témát. Számomra mégis nagyon összeállt, szerintem ez a könnyed humor kell ahhoz, hogy befogadható legyen a széles közönség számára is. Ajánlom mindenkinek, egy élmény végignézni.

Wolly

Jó, igen, kicsit habos babos, de őszintén szólva nem is szerettem volna sem sírni, sem bosszankodni, és nem vártam mást. Mert mégis Isten szolgálói.
Igen, nem megy bele nagyon a mélységekbe, de szerintem tök felesleges álláspontra juttatni minket, elég ha elgondolkodtat. Szerintem egyáltalán nem fekete-fehér a dolog, mind a két oldalon hallottam igen jó érveket, és alátámasztásokat is, ha több lenne, akkor én örülnék, de valószínűleg akinek nem sok köze van a Római Katolikus egyházhoz meg csak unná/jó kötözködési alap lenne, bár szerintem az ilyen emberek mindenbe bele tudnának kötni.
De, azért adtam 10 csillagot, mert kiváló volt a szerepjátékok, a rendezés, a képek, a zene, az elgonolás, és nem utolsósorban, nagyszerű volt ahogy bemutatta az argentín történelem egy szeletét. Szerintem már az a rész megérne magában egy külön filmet. A szinkron is jó volt, pláne a végén. Engem nem zavart a spanyol, jó, hát #beszélem# értem a nyelvet, szóval felirat nélkül is tudom a filmet nézni, illetve az olasz meg hasonlít, szóval az is még ment.
Igazán örülök, hogy valakinek úgy sikerült hozzányúlni ehhez a témához, hogy nem akart állástfoglalni, nem akart senkit sem megítélni, csak szimplán megmutatni.

2 hozzászólás
knockingword

Azzal a feltételezéssel ültem le a filmhez, hogy egy érdekes ütköztetése lesz a két pápa nézeteinek. Látni fogom, miben értenek egyet, miben különböznek és hogy ennek ellenére kölcsönösen tisztelik egymást, ahogy azt láttam egymás felé tett gesztusaikban. Bíztam abban, hogy a film majd rám bízza, mit gondoljak.

Nem ezt kaptam: hanem egy szappanoperákat megszégyenítő egydimenziós leképezését két karakternek, aki a kezdetektől vagy abszolút jó, vagy abszolút rossz, nincs középút. A rendezőnek teljesen természetes, hogy Benedek kedvence egy olyan színésznő, akiről a történelemnek még nem sikerült eldöntenie, hogy a náci propagandagépezet ékköveként, vagy esetleg szovjet kémként emlékezzen rá. Eközben Ferenc ABBÁt fütyül és imádja a Beatles-t. (Ami a rendezőt illeti, az ő kedvence a Bella Ciao kell, hogy legyen, mert nem érezte kínosnak a partizándalt 10 percen keresztül vonszolni jelenetről jelenetre.)

Ebben a filmben konzervatív egyenlő maradi. Ez a leképezés nálam elvette a film hitelességét, mégha voltak is benne a kereszténységből kölcsönvett magvas gondolatok, kedélyes pillanatok, kikacsintások. A film legszebb részeit az élet írta, és nem a rendező.
Tényleg zavar, hogy ez a film ábrázolhatott volna egy kétoldalú mély gyökerekre visszanyúló ősi dialógust is, haladó és konzervatív állandó harcát, és az életvégi megbékést, hogy valahol a két alternatíva között bújik a megoldás.

happybeboop 

Nagyszerű színészi játékok, ez amit elsősorban megjegyeznék. Ezen kívül egy könnyed filmbe belecsempész komoly témákat. Ezért a forgatókönyvírónak egy külön dicséret jár.
Bármennyire is fiktív ez a film, de szerintem már így is közelebb hozza ezeket a megfoghatatlan vallási vezetőket. Ez kifejezetten tetszik benne.


Népszerű idézetek

Almost_Zed 

– Tudja hogy lesz öngyilkos egy argentin?
– Nem.
– Felmászik az egója tetejére és leugrik.

Chiara

Bergoglio érsek és XVI. Benedek:

– Semmi sem állandó a természetben, vagy az Univerzumban. Még Isten sem.
– Isten nem változik.
– De, változik. A mi irányunkba mozdul.
– „Én vagyok az Út, az Igazság s az Élet”… Hogy találjuk meg, ha mozog?
– Hmm.. Útközben.

Chiara

– Amikor legutóbb találkoztunk, latinul társalogtunk.
– Rövid találkozó volt. Én nem voltam olyan szorgos diák, mint maga, Szentatyám. Kérem, ne latinul!
– Ahha (nevet) Igen, a latin hasznos – különösen, ha rossz hírt kell közöljek a bíborosokkal. Alig húsz százalékuk lesz bosszús, mert alig húsz százalékuk érti, hogy mit mondtam.
(nevetnek)

Chiara

– Dedededede… Két pápa?!
– Ezerkilencszáz….
– Nnnemnem. Ez elképzelhetetlen.
– 1978-ban három is volt.
– Jójójó, de nem egyszerre!
– Csak viccelni próbáltam.
– Ez vicc volt?
– Német vicc, annak nem kell humorosnak lenni.
– Hah.

EsztA 

Bergoglio érsek: A gyónás a bűnös lelkét tisztítja meg, az áldozaton nem segít. A bűn, a bűn egy seb, nem egy koszfolt. Gyógyítani kell. Kezelni kell. A megbocsátás nem elég.

Almost_Zed 

[…] az igazság bár lényeges, szeretet nélkül elviselhetetlen.

Pikachu 

Ferenc pápa: Amikor senki sem hibás, akkor mindenki hibás.

Chiara

XVI Benedek gyón Bergoglio bíborosnak:

– Azt hiszem, hogy ez egy informális gyónás lesz.
– Mit mondjak most?
– Nem tudom, mit szokott mondani?
– Ööööö… Mikor gyóntál utoljára?
– Nyolc, hét? Nyolc napja.
– És sokat vétkeztél azóta, hogy… Bocsánat! Nem akartam arra célozni, hogy Ön…
– (nevet) Hát persze, hogy vétkeztem. Elkövettem számos bocsánatos bűnt. És… Már kezdek olyan vén és feledékeny lenni, hogy nem emlékszem rájuk. (nevet)
– Ilyet lehet mondani? Nem-nem tudtam, hogy lehet ilyet mondani. De ez hasznos.

Chiara

– Bocsásson meg, de…
– De?
– Krisztus sem szállt le a keresztről.
– Önnek Isten mindig szájába adja a szavakat.
– Nem nem nem nem nem. Egy pápa tartson ki mindvégig! Legyen a keresztre-feszített Krisztus megtestesülése! Ha ezt megteszi, örök sebet ejt a pápaságon.
– És ha… Ha maradok, azzal milyen kárt okozok?


Ha tetszett a film, nézd meg ezeket is


Hasonló filmek címkék alapján