A két pápa (2019) 81% 335★

Egy konzervatív sith lord izgalmas és feszült szópárbaja a progresszív jedi mesterrel, amelynek során több oldaláról is megismerjük az Erőt, s az is kiderül, hogy a jedi lovag spoiler Ez utóbbi fordulat nagyon jót tesz a filmnek és előkészíti a terepet a központi (kereszténységen alapuló) üzenet számára spoiler.

A film viszont túl feelgood, jópofa, pc, vicceskedő, cuki ahhoz, hogy a felvetett aktuális problémák súlyát érzékeltetni tudja.

Reformátusként azt kell mondanom nem az inkvizíció, a keresztes háborúk, a máglyák miatt marad fenn a Krisztusi tanítás már 2000 éve, hanem a Fülöp atyák (Legyetek jók ha tudtok) és Ferencek miatt.
Ez a film valóban karácsonyi hangulatba hoz.

Jó film, mindenkinek ajánlom a megnézését.

Szeretem az olyan filmeket, amelyek forgatókönyve kapcsán elsőre azt lehet gondolni: – De egyszerű ötlet, ezt én is meg tudnám (más is meg tudta volna) írni! –, de aztán egy picit is belegondolva azonnal rájövünk, hogy hiába a látszólagos egyszerűség, így bizony nagyon nem tudnánk – és talán más sem – megírni ezt a történetet.
Mert ugye egy olyan filmet, ami arról szól, hogy két öregember beszélget, még az időnkénti emlékek, külső történések sem feltétlenül tudnak vonzóvá tenni, pláne, ha egyházfiakról van szó.

És ez a film mégis megteszi azt, hogy végignézeti magát, gondolkodtat, nevettet, részvétet, megértést kelt, miközben egyértelműen élvezzük a filmet.
A történeti hűsége – mármint, hogy tényleg így zajlott-e a két pápa kapcsolata – nem különösebben érdekelt, de – már amennyire az általános tájékozottságom engedi – alapvetően rendben lévőnek láttam a történéseket.

A két színésznek persze hatalmas jutalomjáték volt ez.
Anthony Hopkins a tőle megszokott nagyon erős karakterformálást tökéletesen hozza, Jonathan Pryce-nak meg hát eléggé hálás szerep Ferencé, s ezt maradéktalanul ki is aknázza.
Igazi élmény a kettőjük játéka.

Jó film, nézzétek meg! :-)

P.s.: Azért az, hogy a végén a német-argentin VB döntőt újra végiszenvedteti a pápa argentin híveivel, nem túl etikus dolog! :-)

A film egyetlen bánata (nekem), hogy Messi nem lehetett világbajnok…
Szép film, igazi karácsonyi áhítat. Anthony Hopkins és Jonathan Pryce jutalomjátéka és eddig semmi újat nem mondtam, mert ezt írták mások is. Meg azt is írták, hogy hangulatos képeket kapunk Buenos Aires és Róma utcáiról. Nem is akarok én semmi újat mondani róla, jól esett nézni, jól esett a jósága, az egymásra figyelése, az Isten embereinek embersége, az, hogy a „mindenki egyenlő” sehol és semmi másban nem lehetséges igazán csak az Égiek szemén keresztül. Szóval, a film megnézendő, csak úgy, semmit nem várva, elvárva, csak figyelve és tanulva a másik elfogadásáról, odafigyeléséről, megértéséről. Az első mondathoz: ha egy Argentin és egy Német pápa vb döntőt néz 2014-ben… :)

Jonathan Pryce és Anthony Hopkins előtt le a kalappal, mindkettejük nagyon jó színész, és tökéletesen megformálták a két pápa karakterét, nekem nagyon tetszett a köztük levő rivalizálás eleinte, és az ebből alakuló szoros barátságuk Ferenc pápa és Benedict pápa között. De nekem Ferenc pápa sokkal szimpatikusabb volt, mint Benedict. spoiler A két pápa közötti párbeszédek, néha elég indulatosak voltak, de nekem nagyon tetszett, ahogy próbálkoztak dűlőre jutni, jobban kiismerni a másikat, nagyon hangulatos volt, és néha egész humoros, azokon a párbeszédeken jókat mosolyogtam. spoiler A film hosszúsága miatt egy kicsit lassú lefolyású, és néha kissé unalmas is, de nekem mégis tetszett. A párbeszédeket szerettem, a helyszíneket is, és a zenei aláfestés is jó volt. Nem sok vallási témájú filmet nézek, pedig katolikus vagyok, és nem is tudom már mikor voltam utoljára templomban, a gyónást se tudom már, mikor gyóntam utoljára, de a film hangulata most nagyon jól jött nekem. :-)

Nem állnak hozzám közel a vallási témájú filmek, viszont aktualitása miatt nagyon érdekelt, hogy egy ilyen friss történetet hogyan lehet érdekesen és jól bemutatni. A két főszereplő karaktere önmagában ellentmondásos és a legjobb színészeket találták meg a feladatra. Mindketten csodálatosan játszanak, a közös jeleneteik odaszegezik a tekintetet a képernyőre. Viszont hogy ezeket megkapjuk, kell sok átvezető szál, amik számomra teljesen érdektelenek maradtak. Az egyik visszaemlékezős részt el is tekertem, mert számomra semmit nem adott a történethez, csak töltelék volt. A játékidő miatt kellenek ezek a kiegészítő képek, mert a jelenben úgy tűnik nem történt elég érdekes dolog ahhoz, hogy csak erről szóljon, illetve a karaktert sem tudták enélkül eléggé bemutatni. Engem csak untattak és bántam, hogy enélkül nem volt elég alapanyag egy jó filmhez.

Nem véletlenül írják sok helyen, hogy a két főszereplő jutalomjátéka. Jonathan Pryce hasonlósága Ferenc pápához már a Trónok harca idején is poénok tárgya volt, de ebben a filmben kiderült, hogy nemcsak kinézetre passzol, de a tökéletes játéka is nagyszerűen visszaadja az egyházfő személyiségét. Nagyon élvezetes nézni az egész filmet, igazi feel good movie, ami talán furcsa, figyelembe véve a témát. Számomra mégis nagyon összeállt, szerintem ez a könnyed humor kell ahhoz, hogy befogadható legyen a széles közönség számára is. Ajánlom mindenkinek, egy élmény végignézni.

– Eszméletlen jó rendezés, a vágások, a jelenetek összerakása mesteri.
– Nincs nagy történet, „csak” párbeszéd és egy-két visszaemlékezés, de annyira élvezetes, így kell jó dialógust írni!
– Az emberi pillanatok haláliak.
– Hiába szól a vallásról/hitről, nem szájbarágós, és inkább személyekre koncentrál, mint nagy belpolitikai dolgokba. (Utóbbitól viszont egy kicsit így sántít, hogy csak névlegesen megemlítenek komoly dolgokat, majd békén is hagyjuk őket.)

Érdekes és nem túl hétköznapi film A két pápa. Bevallom őszintén, eddig nem igazán ismertem ezeknek a személyeknek az életútját (különösen Benedekét), akit Anthony Hopkins nagyon jól alakít. Ferenc pápa élete eddig eléggé homály volt, viszont szimpatikus figura és eltalálták a színészt is, mert hasonlít is a pápára. Benedek pápa életéről sajnos nem sok minden derül ki, kíváncsi lettem volna miket suttogott gyónás közben…Sok szempontból érdekes film és érdemes megnézni. Különösen azoknak, akik válaszra várnak.

Leszögezném hogy az egyháztól a hideg kiráz, mélyen elítélem a képmutatását, így lehet volt bennem némi szunnyadó düh filmnézés közben, ami miatt sehogy sem tudom objektíven értékelni a látottakat. Némileg könnyedebb formába öntött verziója egy nem túl könnyed témának. Nagyon jó az alapötlet, miként két öregember beszélgetésébe csomagolja Benedek pápa lemondását, és így valószínűleg célba is ér, sokkal több nézőt talál meg a film és ösztönzi némi együttérzésre. Gondolom az oka is pont ez a könnyedség annak, hogy Benedek gyónásának (érdekes a „gyónást” nem dobta fel a telefon szótára) igazán fontos lényegi részét zenével cenzúrázták, igaz az utalások és az azt követő párbeszéd miatt mindenki tudta mi is volt az. Akármennyire is volt ez egy egyébként mély nyomot nem hagyó de egész nézhető film, úgy érzem elkönnyedkedte a témát, amihez, ha már, sokkal nagyobb súllyal illett volna hozza nyúlnia a rendezőnek, mert így lényegében egy szappanopera volt ez, elmismásolt, felelősséget nem vállaló. Nem mellékesen Anthony Hopkins nélkül még ennyi sem …