Leány gyöngy fülbevalóval (2003) 77% 210★

Szeretem ezt a filmet. Egyszerű, de nagyszerű. Gyönyörű színekkel és hangulatokkal operál, vizuális orgazmus. Ezt így ennyiben le is tudnám, fokozni nem vagyok képes ennél is jobban az impresszióimat. (Ha-ha-ha, ez de barokkosan hangzott. ;))
Meg kell dicsérnem a női fő/címszerepet alakító Scarlett Johanssont. Sokakkal ellentétben én kedvelem a színésznőt – már amikor nem szánalmas blockbusterekben tűnik fel, és látszik is valami abból, hogy mi is az ő foglalkozása. Imádom a sápatag arcát, a nagy, kék szemeit, a tökéletlenségét, amitől annyira bájossá válik az egész lénye. Én elhittem neki minden rezdülését és könnycseppjét. Amikor meg feszült volt, én is. (Egyedül a henteslegényhez való vonzalmával nem tudtam egyetérteni [pedig egyébként tisztelője és kedvelője vagyok Cilliannek], vagyis azzal még igen, de túl nagy volt a kontraszt a két pasi között, na… :)) Visszakanyarodva Griethez. Önkéntelenül potyogtak és potyognak a könnyeim vele párhuzamosan, ne kérdezzétek, miért. (Még én sem fejtettem meg.)
A gyerekek idegesítőek. Brr-grrr. Nem csoda, ha Cornelia kihúzta a gyufát. Ritka utálatos egy kölyök. Szerencsére fater észnél volt. ;D
Essie Davis (Catharina) annyira utálatos, hogy az már jó. Bár kissé tramplissá vették a figurát, ahhoz képest, hogy előkelő…
Tom Wilkinson remek színész, itt is elérte, hogy nagyon-nagyon-nagyon gyűlöljem, sőt, taszítson. Pieter egy igazi, vérbeli undorító alak, akit még bottal se, de 100 kilométeres körzetemben se, ha lehet. Ronda kéjenc…
Cillian Murphy aranyos, a karaktert hozza, de nem tudtam drukkolni neki. (Plusz Scarlettel szerintem az égvilágon nincs semmilyen kémia, de ez az én véleményem.)
És akkor… Így a végére… Tartogattam… Hmm. Nos igen, Vermeer, azaz Colin. Most ismételjem magam, hogy tökéletes? Elfogultság nélkül, természetesen. Imádom a haját (pontosabban ezzel a hajjal – mert nem saját), imádom a szemeit, imádom a borostáját és imádom, hogy itt is kielégítik a kézfétisemet… A játéka pedig szavak nélkül / kevés szóval is maradéktalanul átjön. Szinte érzem a verejtéket, az idegességet, a haragot, a vágyódást, a szenvedélyt és a megilletődést… Ilyennek képzelek egy festőt, ilyennek képzel(t)em Jan Vermeer van Delftet. Minden benne van a tekintetében, a mozdulataiban.
Ahogy Cilliannel nem, úgy Colinnal nagyon ott van a kémia, szinte robban a képernyő. És emiatt mindig háborgok is, amikor nézem, hogy de hát na… XD
Legnagyobb problémám a filmmel – ne nevessetek ki – hogy szerintem elég rövid. Én simán el bírnám nézni még 100 percig. (Bár annyi nincs is, csak 92 körül, a stáblista nem ér.) Lehet, hogy egyeseknek vontatott és „nem történik benne semmi”, pedig de. Szeretem a lassan hömpölygő történeteket, ha jól meg vannak csinálva. És ez jól meg van csinálva. Tényleg egy igazi GYÖNGYszem. ;)

És végül megjegyzem, Colinnak még én is bármikor, gondolkozás nélkül hagynám, hogy kiszúrja a fülemet, akár ilyen „óvilági módszerrel”… (Csak mert nekem sem lyukas, de nem is akarom kilyukasztatni, mert betoji vagyok, plusz létezik klipsz is, én pedig arra szavazok. :D)

Szép film. Kerek, egységes, míves, íves.
Külön kiemelném az egységességét. Tartalom, forma, színészi játék, operatőri munka, zene, mind-mind az egység szolgálatában áll, és emiatt az egész film kivételes megjelenítő erőt sugároz. A színészek visszafogott játéka, a kevés szó is arra szolgál, hogy figyelmünket ez az egység kösse le.
Persze általában is jó briliáns kosztümös filmeket nézni, de ennek a filmnek a nézése közben éreztem először azt, hogy akár ott is lehetnék, hogy nincs is annyira messze ez a 300 év; hogy ha akkor éltem volna, akkor is egész modern életem lett volna, noha a világ, ami ott körbevesz még javában lassú mozgású, nehezen változó, és hogy beláthatatlan távolságban van onnan az én 300 éves jövőm, de mégis összeköthető.
Egyszóval valamit nagyon megfogott ez a film, amit az sem biztos, hogy szavakkal jól le lehet írni. De épp ez a művészet egyik igazi lényege, a szavak, fogalmak, gondolatok előtt való járás, a világ érzékelésének a bővítése.
Jól látható, hogy ez a film attól is nagyszerű, hogy nem enged a dramaturgiai kliséknek, a nézőcsalogató megoldásoknak, amit pedig tálcán kínál a történet. Lehet persze, hogy így egyesek számára kvázi unalmassá vagy akár szenvelgőssé válik a film, én egyiket sem éreztem.
Azt gondolom, hogy a helyén van ez a film így, szép darab.

Az pedig külön jól esett, hogy a két nagynevű főszereplő (mondjuk Scarlett Johansson akkor még csak ígéretes kezdő volt) mély szolgaisággal játszotta szerepét. Mondjuk ők ettől jó színészek – túl a vonzerejükön.

Nagyon szép film. Mást nem is tudok írni, csak azt, hogy örülök, hogy végre megnézhettem. :)

Elvarázsol ez a film. Egy olyan korszakról mesél, amikor a festmények megrendelésre készültek, és csupán a vagyonos urak engedhettek e fényűzésnek. Griet megkapó szépsége, érzékeny hozzáértése tökéletesen kiegészíti Vermeer finom, törékeny ecsetvonásait.

Nagyon szerettem a könyvet is, de a filmmel együtt teljes az élmény. Desplat selymesen lágy, hömpölygő dallamai csodásan keretezik a fantasztikus operatőri munkát. Olyan érzése van az embernek, hogy maga is a festmény része, egy szereplője a képnek. A díszlet, a kosztümök, és a korabeli Delft városképe mesés, magával ragadó. A színészekről ugyancsak elismerően tudok nyilatkozni, egyszerűen tökéletes az összhang.

Bármikor boldogan feledkezek bele, és hatalmas vágyam válna valóra, ha élőben is megcsodálhatnám a gyöngyfülbevalós lányt!

Vegyes érzések munkálkodnak bennem. Egyfelől, a nevezett festmény az egyik kedvencem: sokan a Mona Lisa sejtelmességét méltatják, számomra viszont a Leány gyöngy fülbevalóval mindig sokkal rejtélyesebbnek hatott. Ahogy a lány kinéz a szemlélőre, kicsit elnyílik a szája, mint aki mondani akar valamit, de sose derül ki, hogy mit… Imádom, maradjunk ennyiben :3
A film ellenben, bár nem túl hosszú, mégis, néhol már annyira elandalító, hogy az kissé fárasztó és unalmas. Scarlett Johanssont mindig is kedveltem, és egyszerűen káprázatosan gyönyörű ebben a filmben – egy ponton túl viszont belőle is sok volt, az állandóan tátott szájával, és édesen naiv, holdvilág képével. Már nem csodáltam, hanem idegesített.
Ami a közutálat tárgya Corneliát illeti spoiler.
Hú, azt hiszem, a film egyik lényegtelenebb motívumáról írtam a legtöbbet :DD
Összességében, nem bánom, hogy megnéztem, de egyszer elég is volt.

Vizuálisan tényleg gyönyörű a film és nagyon nagyon szerettem a zenéjét. Scarlett szerintem nagyon jól alakított itt, a karaktere nem volt egyszerű – Griet helyében nem hiszem, hogy sokan szeretnének kerülni még akkor sem, ha egy híres festő felfigyelt rá és megfestette. A többiek rendesen megkeserítették szegény életét. Viszont nagyon tetszett, hogy ő is hasonlóan állt a színek világához, mint maga Vermeer és éppen ezért találták meg a közös hangot. Őszintén nagyon sajnálom, hogy nem alakult szebben az ő történetük – a közös jelentekiben annyira jól működött a kémia közöttük, hogy megérdemeltek volna egy boldog véget együtt.

Vermeer az egyik legkedvesebb festő számomra, nagyon magával ragadtak a finom zsánerképek, amiket alkotott, így megkaptam a Leány gyöngy fülbevalóval című könyvet ajándékba. Szerintem maga a regény mesés, Vermeert pedig az alapján a pöttöm leírás alapján, amit megemlítenek benne, teljesen Colin Firth-ként képzeltem el. Hát nagyon nevettem, amikor a filmnek utánanéztem, és kiderült, hogy ő kapta a szerepet. :)
Egyébként itt is megfigyelhető az alapigazság, miszerint a könyv (szinte) mindig jobb, de az alaphangulatot, a képi világot a film is kellően visszaadja. A színészek is jók. Engem a regény viszont sokkal inkább magával ragadott, szóval ha valaki látta a filmet, tetszett neki, de a történetet nem olvasta, annak mindenképp ajánlanám. Viszont aki nincs hozzászokva ehhez a lelassult stílushoz, annak nem fog tetszeni.

Tele van ez a film finomhangolt erotikával és szerelemmel.
Szinte éreztem azt a mozdulatot a számon, amit a festő csinált a füllyukasztós jelenetnél.
spoiler
Nekem ez most nagyon kellett.

Mivel nem tudok filmeket normálisan értékelni, így azt ragadom ki belőle, amiről van normálisan megfogalmazott véleményem:
– Az egész hangulata szerintem csodálatos volt. Alapból nagyon odavagyok bármiért, ami kosztümös, de ez még annál is jobban tetszett. Merthogy ez a többi period dramaval ellentétben kicsit művészibb, és a díszlet és a kosztümök is jóval egyszerűbbek, ami pompásan meghozza a kor hangulatát.
– Az egész történetet nagyon szerettem spoiler.
– És a végére hagytam a legjobbat: Colin. Hosszú hajjal. Csodálatosan érzelmes, titokzatoskodó művészként. *-*
spoiler.

Ritka szép film, minden egyes kockája olyan, mintha egy festmény lenne… Fantasztikusak a díszletek, a fények, a beállítások. Egyszerűen jól esik nézni. A színészek is zseniálisak, Griet és Vermeer között szinte vibrál a levegő. Pont így képzeltem el a könyvben is. :)