Mary Poppins visszatér (Mary Poppins 2.) (2018) 72% 256★

Hát ez nekem nagyon tetszett. Emily Blunt, mint mindig, most is fantasztikus volt :) A gyerekek természetessége is emelt a színvonalon. Lehet, néhol kicsit giccsesre sikerült, de ezt ebben az esetben nem kell komolyan venni, mert a musicaleknél ez megengedett. (legalábbis nálam) :D én nem nézem szigorúan. Kicsit elfogult vagyok, de nem tehetek róla :)

Nem volt olyan rossz egyébként, csak talán nem az én filmem volt, párszor véletlenül majdnem be is aludtam rajta. Vicces volt némelyik jelenet, és a zene sem volt olyan rossz, a szereplők is jók voltak azért. De kicsit hosszú volt, bár az első részt még nem láttam. :-D

Én lepődtem meg a legjobban, hogy ez nekem tulajdonképpen tetszett. (Musical ide, musical oda.) Persze ehhez az is kellett, hogy abszolút gyermekfilmként tekintsek rá (a sztori egyszerű, mint a faék :D), így viszont határozottan kedves darab.
Bevallom, volt némi problémám a szinkronnal / magyar verzióval, de ezt nem akarom bevenni az értékelésbe, mert arról nem az eredeti anyag tehet. :) (Annyi, hogy nekem mérföldekkel veri az angol szöveg a magyar dalokat, de ez egyéni vélemény.)
Bár kicsit szkeptikusan ültem be rá, ám amikor már a 2. percben ömlött a könnyem (gyönyörű Londonomnak hála), azt hiszem, borítékolhatóvá vált, hogy tulajdonképpen mi jóban leszünk ezzel a produkcióval.
Emily Blunt szerintem kitűnő választásnak bizonyult Mary Poppins karakterére, ugyanis a színésznő szinte lubickol a szerepében. Egyszerre tekintélyt parancsoló és tündérien bájos, akit nem csak a csodaszép kosztümök segítenek hozzá ahhoz, hogy magáévá tegye a figurát. Ő maga is kellően elvarázsolt, azt hiszem. Bár a szinkronos verzióban nem hallani, de aki meghallgatja az eredeti OST-ot, tudhatja, hogy Emily énekben is állja a sarat. Kifejezetten élvezetesek a dalok az ő tolmácsolásában.
Lin-Manuel Miranda-t ugyan korábbról még nem nagyon ismertem, de azt hiszem, ő is telitalálat. Végig csillog a szeme, le sem tagadhatná, mennyire élvezi a bolondozást.
Meryl Streepet még mindenképpen szeretném megemlíteni, mert számomra az ő jelenete az egyedüli az egész filmben, amivel még mindig nem igazán tudok mit kezdeni. Valahogy feleslegesnek, erőltetettnek érzem inkább, semmint viccesnek. Ha rajtam múlik, kihagytam volna, vagy legalábbis átírom a forgatókönyvet valami értelmesebbre, mert ez itt már nekem is pöppet gagyira sikeredett.
Emily Mortimer, Ben Whishaw: korrektül hozzák a testvérpárt, de „semmi különös”. Julie Walters is kipipálta a zizis házvezetőnőt, de számomra ő sem volt különösebben maradandó. (Avagy, őket majdhogynem bárki eljátszhatta volna.)
A gyerekek ügyesek voltak, én a kis Georgie-t ( Joel Dawson ) kedveltem a leginkább, szerintem a másik két testvér már túl mereven működött hozzá képest. Mondjuk, ez gyanúsan rendezői utasítás volt, úgyhogy ez a negatívum nem is olyan negatívum.
Colin Firth. Bár nem szerepel túl sokat, mégis fontos szereplő, elvégre ő lenne kis sztorink főgonosza. :) Ebből kifolyólag görénykedik is, amiért úúúgy lelkesedtem, hogy hajjaj. Sokakkal ellentétben én imádom negatív figuraként, és mindig nehezményezem is, hogy csak elvétve tűnik fel ilyen szerepkörben. Jól áll neki, képes rá, és bármibe lefogadom, hogy ő is élvezi.
További érdekesség, hogy Colin most „először” szinkronizál rajzfilmfigurát, aki ráadásul mondhatjuk, hogy sátánian rosszarc, szóval, már csak emiatt is záros határidőn belül meg kell tekintenem valahol feliratosan is… Zseniális lehet! (Plusz megnyugtatásul közölném, hogy Mr Wilkins egyszer sem fakad dalra a musicalben. Hip-hip, hurrá!)
Koreográfia: csillagos ötös. Míg egyeseknek a Mamma Miára mozdul meg a lába, nekem erre. Imádom a revüt, engem az ilyesmivel meg lehet vásárolni kilóra, shame.
És így a végén, amit még ki akarok emelni, az a film hangulata. Azt hiszem, beszédes, hogy nekem már a második percben konkrétan bőgnöm kellett, tehát, London nagyon ott van. A korszakot is korrektül visszaadja, a kosztümök mesések. (Mary Poppins és Jane holmijait jómagam is olyan szívesen elfogadnám, sőt, Jane stílusa alapvetően hasonló az enyémhez, szóval, ide velük! :D)

Emily Bluntot imádom és ez a szerep is nagyon jól állt neki. Régóta vártam, hogy elkészüljön, mert Mary Poppins karaktere nagy kedvenem, még Meryl Streep is beugrik egy gyors szerepre, gondoltam, itt nem lehet hiba. Aztán miközben néztem, hiába próbáltam élvezni, nem ment. Cukorkómába estem már csak a látványtól is, és akkor még az éneklést nem is említem. Sok volt. Minden téren.

Jó film volt, remek színészekkel, kellemes dalokkal, kedves kis történettel. Tetszett az a varázslatos világ, ahová Mary Poppins a gyerekeket „elrepíti”. Emily Blunt nagyon jól alakítja Mary-t, Julie Andrews után ő is kiváló választás volt erre a szerepre.

Mivel nemrég olvastam ki a Mary Poppins sorozat első kötetét, pont jókor csöppentem bele a folytatásba. :) Akit mindenképp ki kell emelnem, az Emily Blunt, ugyanis elképesztően zseniálisan hozta a bájos, kissé szigorú, de mindenkire mosolygós nevelőnőt. Ahogy megjelent a híres-neves esernyőjével, egy percig sem volt kétséges, hogy tetőtől talpig tiszta Mary.

A gyerekek is nagyon a szívemhez nőttek, különösen a kis Georgie. Az ikrek kevésbé, ők túlzottan önállóak voltak és csepett koravének, bár ennek sajnos megvolt a maga oka. Érdekes volt Colin Firth-t ezúttal egy másik szerepkörben látni, és kimondottan jól állt neki ez az újítás. :) Egyedül a dalok mennyiségével nem voltam kibékülve, picit kevesebbet is el tudtam volna viselni, de üsse kő.

Az egészből sütött a báj, a kedvesség, és a gyermeki lélek ártatlansága, ami egész más színben láttatja a világot. Jóleső kikapcsolódás kicsiknek és nagyoknak egyaránt!

Most, hogy közvetlenül az eredeti után néztem meg, rengeteg párhuzamot fedeztem fel a kettő között, amely finom tisztelgés a nagy előd előtt (kéményseprők vs. lámpaszítók, képbeugrás vs. tálbaugrás, ugyanaz a négy pingvin a rajzfilmes részben stb.), és rengeteg finom utalást is elhelyeztek benne, a szövegben pl., vagy hogy a 93 éves Dick Van Dyke is szerepel benne, aki anno Bert-et játszotta az eredeti filmben, és az akkori tánckoreográfiájából megmutat néhány jellegzetes mozdulatot, mintegy jelzés értékkel, amiből az értő néző egyből levágja ki ő a jelmez és a maszkírozás ellenére, stb.
Bár tényleg nagyon jó ez a film, de nem veheti fel a versenyt két téren sem az elődjével. Emily Blunt bár jó a szerepben (és nem is tudnék hirtelen jobbat nála mondani), nem olyan sokrétű, mint Julie Andrews, a tánc nem megy neki olyan jól. Ez a Mary Poppins-Jack kettősökben eléggé meglátszik. Lin-Manuel Miranda vitte el a hátán ezeket a betéteket, és bár Emily is kitett magáért, nem tudott igazi partnere lenni a férfinak, pedig piszok jó koreográfiákat írtak nekik, hogy a különbséget leplezzék. Ezzel együtt is rendben volt ez, mert nem akart olyat csinálni és úgy, amit nem tud igazán, mint a La La Landesek. A másik pedig a zene. Bár tényleg nagyon jó, hangulatában és minden másban is eltalált, illik a filmhez (a tánckar szenzációs, a bmx-es, dirt-ös lámpaszítókkal együtt), de nem elég emlékezetes és slágeres. Hiányzik a dalokból egy kiskanál cukor, melytől lemegy az orvosság.
Mindenesetre szerettem ezt a folytatást. 54 év után elég rendesen összerakták egy maitól nagyon eltérő, teljesen más filmeskorszaknak megfelelően, ami azért piszok nagy dolog.

nem volt rossz, a díszlet és a jelmezek külön jutalmat érdemelnek, de azt hittem sosem lesz vége :)

Hát nem tudom, nem annyira fogott meg. Kedves, aranyos meg úgy minden, amit az ember elvár egy mesétől. Van benne csomó (indokolatlan) dal, így a musical műfajt is totálisan kimaxolja… Szóval, műfajnak megfelelő, de összességében még sem egy nagy durranás.

Szóval cuki meg szórakoztató, meg minden, színészi játékok sem lettek rosszak… Csak igazából nem vágom, miről kéne szólnia…. :”D

Oh és… Nem tudom, milyen hallucigénnel tömte Mary a gyerekeket, de én is kérek belőle xdd

A története nagyon egyszerű, de van valami Mary Poppinsban, ami magával ragad és elvarázsol. Nagyon élveztem, egyáltalán nem kellett benne csalódnom. A karakterek nagyon a szívemhez nőttek, szerettem mindegyiket, de főleg Georgie-t.
A dalok jól sikerültek, fülbemászóak és szerencsére nem is minden második percben fakadtak dalra. Megvolt a tökéletes egyensúly, mert persze sok dal van benne, mivel musical, de nem érződik soknak.
Emily Blunt tökéletes választásnak bizonyult, az első perctől fogva elhittem neki, hogy ő Mary Poppins. Meryl Streep hozta a szokásos formáját a rövid jelenetében, és Colin Firth is, pedig túl sokat aztán ő sem szerepelt. Lin-Manuel Miranda pedig szintén zseniális már úgy önmagában is.
Örülök, hogy nem kellett benne csalódnom, valószínű nem utoljára láttam.