Wonka (2023) 79% 349★

Ahhoz képest, hogy kifejezetten nem szeretem a musicalt, itt még a zenés részek sem idegesítettek annyira, mint más filmekben (eddig az egyetlen kivétel A legnagyobb showman volt). TC tökéletes választás volt Wonkának. (Mondjuk én nem láttam az előző filmet, így nem volt mihez hasonlítanom.) A történetről meg a karakterekről tudtam, hogy nagyon furák amúgy is, de eleve ennek tudatában kezdtem bele (vagyis számítottam rá, hogy egy rózsaszín csillámpóni könnycseppjéből varázsolt, édes kis habcsók lesz az egész). A tartalmát tekintve nem egy nagy szám, de a mondanivaló átjött. Szóval ahhoz képest, hogy egyáltalán nem az én stílusom, még így is jónak tartom, kedves, könnyed, szórakoztató film, de többször nem tervezem megnézni. :D

Ez egyszerűen fantasztikus volt. Sikerült visszarepítenie a gyerekkoromba. Annyira édes és bájos. Sokkal jobb, mint a korábbiak, legalábbis szerintem, mert azokat valahogy sosem szerettem. Így ezt simán ki is hagytam volna, ha nem látok egy előzetest. Az azonnal meggyőzött, hogy látnom kell, méghozzá moziban, pedig nagyon ritkán járok oda. Plusz pont, hogy musical, amit imádok, de valahogy elkerülte a figyelmem, hogy az lesz. Az összes dal tökéletes lett, még a párom szerint is, akitől mindig azt hallom: „Miért kell mindent énekelve elmondani?”
A főszereplők is nagyon tetszettek. Bár sosem rajongtam és sosem értettem, hogy miért vannak olyan sokan odáig Timothée Chalametért, de most hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem lopta be magát nekem is a szívembe.
Na és a csokoládé… régóta diétázom, de a végén iszonyúan megkívántam a forró csokit. Egyetlen szerencsém, hogy éjszakai vetítésre mentünk és a legközelebbi éjjel-nappali is messze van tőlünk, így nem tettünk kitérőt.
Újranézős lesz az biztos, már csak az a kérdés, hogy elmegyünk még egy vetítésre, vagy várunk vele még egy kicsit.

Diabétesz Origins: A csokigyár felemelkedésének hajnala 1. rész: Wonka Kezdődik!
(Ha a 2000-es években készült volna ez a film, akkor valószínűleg ilyen címen futna.)
Az „élményt” leginkább a RDJ féle Dolittle adaptációhoz tudnám hasonlítani. Itt sem voltam nagy rajongója a korábbi verziónak, de abban a reményben néztem meg, hogy talán tanultak annak hibáiból, és egy értékelhetőbb művet kapunk, de ehelyett a tavalyi év egyik legrosszabb alkotását kellett átszenvednem.
Ugyan általánosságban kedvelem a musicaleket, de itt minden daltól legszívesebben csokiba fojtottam volna magam, a karakterek 99%-a pedig szimplán semmilyen volt, vagy irritált. (Talán Hugh Grant béna CGI umpalumpáját leszámítva, akinek igazából nem sok szerep jutott.) Emellett a sztori nevetségesebb, mint az eredeti műveké, és az spoiler. Egyébként Wonka olyat etetett először az emberekkel, amik részben bennük kifejlődő rovarpeték voltak? Te jó ég… Én biztos bepereltem volna. És ezt gyerekfilmnek szánták, a birodalmukért ölni is képes üzletemberekkel, és a spoiler hotellel? Öhm… oké. Én kicsikkel ezt biztosan nem nézetném végig, felnőtt fejjel pedig kevés értékelhető dolgot láttam benne. A díszletek és a jelmezek rendben voltak, meg egyébként lett volna az ötletben potencia, de sajnos nem sikerült kihasználni, emellett pedig Timothée-t továbbra sem bírom, hiába volt itt viszonylag elviselhető… az énekléseit leszámítva.

ui.: A Tim Burton féle verzióban nem fogorvos volt az apja? Itt pl. róla szó sem esett, de gondolom akkor ez egy teljes reboot, nem pedig egy valódi előzmény akart lenni, hisz abban a történetben Wonka egy elég magának való, és megkeseredett figura volt, nem pedig egy ilyen optimista és vidám bűvész.

Teljesen más jellegű volt, mint amire számítottam, de ez nem feltétlenül negatívum. Néhol kicsit hasonlónak éreztem a Legendás állatok és megfigyelésükhöz, főként Wonka karaktere miatt. Ezzel együtt Timothée Chalamet jól játszott, és különösen szimpatikusnak tartottam, hogy nem próbált meg Johnny Depp hasonmása lenni. A többi karakter vagy sablonkarakter volt, vagy pedig önmaga paródiája. Ez utóbbi minden bizonnyal szándékosan történt így. Akaratlanul is össze kell hasonlítanom a Charlie és csokigyárral, és sajnos ez gyengébb lett mind varázslatban, mind pedig morális kontentben. Ezzel együtt úgy gondolom, hogy hozza az előzménytörténetek szintjét, élvezhető, kellemes, főleg így az ünnepek előtt. Hogy mennyire logikusan összefésülhető Willy Wonka múltja a korábbi és a mostani történetben, az más kérdés.

Hát én bőven többet vártam tőle, főleg hogy még egy jó pár éve láttam a Charlie és a csokigyárat, amihez képest elég szépen átírták Wonka történetét. Az egyetlen általam értékelhető dolog az éneklős részek voltak mert azokat bírom.

Végre egy film, ami képes volt arra, hogy visszavigyen a gyerekkorba. Számomra minden tökéletesen a helyén volt benne, kedves volt, szórakoztató és látványos. Nem kellenek mindig a nagy akciók és a pörgés, hogy egy film elérje a célját és ezt a Wonka szerintem tökéletesen be is bizonyította. A díszletek nagyon szépek voltak, én szerettem, hogy musical – mondjuk nyilván ehhez a musicalek szeretete is kell, mert aki nincsen oda értük azt meglepetésként érheti, hogy viszonylag sok dal van a filmben, de jól vannak belépítve és szerintem nagyon jók is lettek. Timothée minden kihozott Willy karakteréből, amit lehetett, igazán szerethető embert csinált belőle és tökéletesen érhető volt az is, hogy néha naiv volt, miközben próbálta elérni az álmát. Jól felépített volt a történet, ahol kellett ott megnevetetett és ez bőven elég volt ahhoz, hogy tényleg jól tudjon szórakoztatni. Összességében azt tudom mondani, hogy manapság ritka, hogy ennyire bájos és szerethető filmet tudjanak készíteni.
Willy nagy álma végül pedig mégis megvalósult, bár sokkal hatalmasabb méretben, mint azt eredetileg szerette volna. spoiler. Biztosan szívesen újra fogom nézni, most még a mozis élményem sem volt szörnyű, úgyhogy örülök, hogy végül elmentem rá :)
Házztenném, hogy érdemes otthon betárazni csokiból mielőtt valaki úgy dönt, hogy megnézi, mert hazaérve iszonyúan jól fog esni egy kis darabka érdesség :)

Összességében véve kellemes csalódás a Wonka, hiszen egy gyermekdeden bájos, de mégis mondanivalóval rendelkező mágikus realista alkotást kapunk, amelyben a musical betétek is kreatívak és zeneileg változatosak. Aki nem szerette korábban a karaktert, az is tehet vele egy próbát, mert van annyira modern, hogy egy új fejezetet nyithasson új nézők felé is, viszont megvan benne minden, amit eredetileg Roald Dahl megálmodott. Az év egyik egyértelműen pozitív csalódása!

Értékelés: 8/10

Egy szívvel-lélekkel teli giccses mese, de a lehető legjobb fajtából. A dalok, a karakterek és a látvány is zseniális. Ha töltődni akarsz (pláne így az év végén) semmiképp se hagyd ki. Timothée bebizonyítja, hogy ebben a szerepben is zseniális. Ugyan nem olyan hű, de komoly film, de egy igazi boldogság bonbon. Gombóc Artúr meg tuti a legjobb barátja lenne Wonkának. Nálam lazán 10/8 a film.

Ez egy nagyon kedves történet arról, hogy ha van egy személy, aki varázslatosnak látja a világot minden nehézség ellenére, az mások életét is bearanyozza. Őszintén sokkal jobban tetszik, mint a Charlie és a csokigyár… Az umpa-lumpa hatalmas figura. Egyetlen negatívuma Timothée Chalamet hangja volt. Az valahogy nagyon nem erre a musical stílusra lett kitalálva…

Sokan azt hiszik, hogy ez a film a Tim Burton – Johnny Depp féle Charlie és a csokigyár előzményfilme, pedig nem! Ez az 1971-es Willy Wonka és a csokigyár című film előzménye spoiler. Utóbbi, szinkron hiányában nyílván nem ért el akkora ismertséget, mint a Burton film, pedig sokkal jobban megragadja Roald Dahl eredeti történetét. Ezt figyelembe véve, egy nagyon szép filmet kapunk, sőt szerintem Timothée kiválasztásával még sikerült egy külsőleg is Gene Wilderhez hasonló Willy Wonkát találni.