Willy Wonka és a csokigyár (1971) 75% 110★

Nem tudtam mire számítsak, mikor elkezdtem a Willy Wonka és a csokigyárat. Mindenfelől hallottam, mennyivel jobb, mint a Tim Burton-féle változat, és a film megnézése után én is osztottam ezt a véleményt. Úgy gondoltam, az értékelésemben kicsit összevetem a két verziót, de mikor elkezdtem leírni a gondolataimat, leblokkoltam. Beletelt egy kis időbe, míg „megvilágosodtam” – semmi értelme a két film között választani. Annyira különböző a stílusuk, hogy teljesen elkülönülnek egymástól. Szinte csak az alaptörténet kapcsolja össze őket.

Ez a bizonyos alapötlet fantasztikus, Roald Dahl tudja, hogy kell egy egyedi, szórakoztató történetet írni, ami tele van mondanivalóval. Szerintem a gyerekek mellett egy szülőnek is igen tanulságos lehet. Alig várom, hogy elolvassam a könyvet is. Ugyan az eleje egy kicsit vontatottnak tűnik, elég sokára érünk el a gyárba, de ez valószínűleg csak egy ok miatt zavaró. Charlie karaktere szerethető, a színészsrác pedig meglepően jól alakít.

Mivel egy 1971-es alkotásról van szó, nem kell hatalmas színpompára és túl sok speciális effektre számítani. Tény, hogy nem páratlanul látványos, és néhol kissé zavaróak a kis terek, de ami rendelkezésükre állt, azt ötletesen kihasználták (Wonka szobája például nagyon tetszett).

Szóval ez a feldolgozás abszolút eltér későbbi utódjától, sokkal szolidabb és kevésbé sötét, és úgy összességében teljesen különbözik a hangulata. Egy dologban viszont teljes mértékben felülkerekedik a remake-en, ez pedig Willy Wonka karaktere. Amint először megjelent a színen, amint először kinyitotta a száját, Gene Wilder teljesen levett a lábamról. Egyértelmű, hogy ő a film szíve-lelke, nélküle nem működne az egész. Fantasztikus szövegeket írtak neki, minden perce élvezetes (még a horrorisztikus hajós jelenet is). Miatta éreztem úgy, hogy elhúzták a bevezetést: túl későn jelent meg! A végkifejletnél pedig sokkal többet meg akartam tudni róla, annyira megszerettem. Szerintem már az ő jelenléte miatt érdemes adni egy esélyt a műnek, mert ugyan nagyon furcsa, de vicces, elbűvölő és emlékezetes – csakúgy, mint maga a film.

Ez a WW tuti szociopata. :'D

Korához képest nem rossz, Gene Wilder Wonkája és az Oompa Loompák viszi el az egész filmet. Na meg persze a gyár.
Kicsit lassan indul be, eltelik vagy negyven perc, mire megnyílik a gyár.
Az egész színes-szagos, korához képest látványos.
Wonka közönnyel nézi a gyerekekkel történteket, de hát már az elején szólt. :D
Ami viszont nem tetszett, azok az irritáló gyerekek. Charlie-n kívül baromi idegesítőek.

Egy kedves kis történetre számítottam, ehelyett az egyik legkártékonyabb parasztvakító üzenettel találkoztam: „Csak akarnod kell és sikerül. Minél jobban akarod, annál nagyobb az esélyed.” Természetesen, hiszen pont így lehet eltalálni a nyerő számokat is. És persze mindig az kapja a jutalmat, akinek a legnagyobb szüksége van rá (és a legjobban akarta).

Már régen olvastam a könyvet, de úgy rémlik, az a fajta kötet volt, amit piszok nehéz filmre vinni még ma is. Ezért éreztem úgy, hogy sok helyen át volt írva a sztori. De ez egyáltalán nem baj, mert hatásos lett a film. Persze a látványos részek mai szemmel inkább nevetségesnek tűnnek, de aki szereti a régi mesefilmeket, az imádni fogja. A dalok is pompásak voltak, Gene Wilder pedig teljesen azonosult a bolondos Wonka figurájával. Továbbá a készítők a saját poénjaikkal hibátlanul lemásolták Roald Dahl írói humorát.

A Tim Burton féle verziót már milliószor láttam és szeretem is, de őszintén sajnálom, hogy ez a verzó eddig kimaradt. Ahhoz képest, hogy mikor készült szerintem nagyon élvezhető film volt, én jól tudtam szórakozni rajta és nagyon szerettem a díszleteket nézni. Mindig is érdekelt az ilyen díszlettervezés, ezért szeretem egyébként a régi filmeket, ahol még minden ténylegesen fel volt építve és nem digitálisan varázsolták oda az épületeket. A film üzenetét szerintem itt is át lehetett adni kellőképpen és Gene Wilder alakítása is nagyon tetszett, mint Willy Wonka. Tetszettek benne a zenés részek is, az umpa-lumpa dal azt hiszem mindent vitt :)

Nos azt előre kijelentem, hogy nem olvastam a könyvet, de egy nap elolvasom, az biztos. DE míg ez nem kerül sorra addig úgy vélem, hogy ez egy pazar, remekül elkészített film volt. Kétszer is megnéztem és jól szórakoztam. Maga a történet jó volt és mindennel elégedett voltam HABÁR még így is van egy bajom a filmmel ami nem más mint maga Joe papi volt. Ritkán mondok ilyet de KI NEM ÁLLHATTAM az idős bácsikát. Elsőre egy kedves öreg bácsinak lett bemutatva de 10 perc múlva ez az álarc azonnal lehullott. spoiler Ő szólta meg mindig a legjobban a többieket, pedig ő is igazán érdemelt volna szemtől-szembe néhány kritikát, például Willy Wonkától. Nem is lett volna rossz.

Mivel a Tim Burton féle verziót nagyon szeretem és Gene Wilder az egyik kedvencem, így már ideje volt bepótolni ezt a hiányosságomat. Szerencsére nem is kellett csalódnom. Talán nem olyan színpompás, mint az utódja és talán kicsit vázlatosabb is a csokigyáros rész, de az üzenet ugyanúgy átjön és Wonka ugyanúgy egy szerethető bolond ember.

Valahogy sosem került a szemem elé az eredeti Willy Wonka történet, de egy kihívásnak köszönhetően végre én is megnéztem. És milyen jól tettem.
A korához képest egészen rendben van grafikailag és a történet is szuper. Azt azonban sokszor hallottam, hogy jobb mint a Johnny Depp féle verzió. Én a megnézése után ezt a nézetet sajnos nem tudom osztani. Számomra AZ a kedvenc. Ez sokkal lassabb, a történet sincs olyan részletes, sem kidolgozott, viszont ebben jobbak a dalok és az Oompa Loompák. Összehasonlítható a két film, de nem sok értelme van. A maga idejében ez a film szuper lehetett és nagy szenzáció. Önmagában jó kis darab.

Először a 2005-ös feldolgozást láttam és azt nagyon szeretem, kíváncsi voltam az eredetire. Azt kell mondanom hogy ugyanannyira szuper, mint a remake lett. Humoros, szórakoztató, látványban pedig az akkori kort figyelembe véve igen jó. Maga a film történetének ötlete szenzációs, csakúgy, mint a megvalósítás. Tetszett ahogy a gyár különböző réazeit bemutatja (sokkal többet mint az új verzióban). A zenés részek pedig nagyon jól beleillenek a jelenetek közé.