Snowpiercer – Túlélők viadala (2013) 67% 344★

Vasaláshoz épp jó volt, de nem hiszem, hogy végignéztem volna.
Pedig kíváncsi voltam ám arra, hogy mi lesz a vége! Kicsit csalódott vagyok, mert egyedül arra volt szerintem kár várni… Összességében ez egy szépen felépített metafora az életünkre, de nem adott semmi extrát a tanulságon kívül, hogy jobb, ha a s.gg.den maradsz spoiler.

Magasan a legjobb rész Evans titkának a kibukása volt!
Oh, azt hittem más miatt viszik el a gyerekeket… spoiler

Ennek most komolyan így lett vége?
Az eleje annyira nem kötött le, de ahogy haladtunk előre a történetben, illetve egyre előrébb haladtunk a vonaton, úgy kezdett egyre izgalmasabb lenni. Izgultam a szereplőkért, hogy egyre előrébb jussanak és tudjanak változtatni az életükön. spoiler Aztán a vége jól fejbe kólintott. Nem szeretnék ilyen jövőt.

Kiváló filmnek tartom. Az elejétől a végéig csupa izgalom volt számomra. A világ, mint egy vonat, mint egy kis ökoszisztéma, és Wilford lehet egy rohadék, de ebben az egyben tényleg igaza van, hogy az egyensúly a lényeg. Nyers, brutális akár csak az életért vívott küzdelem.
A főhős karaktere remek, a háttértörténete is mellkason vágó. spoiler
Két szereplőt emelnék ki, mind a kettő olyan idegesítő, hogy a plafonra mászok tőle, de az arcmimikájuk és a színészi játékok bámulatos. Tilda Swinton már megint itt volt, már megint nagyon utáltam, de megint iszonyat nagyot alakított, spoiler
A másik a mézes-mázos Alison Pill alakította, tanárnéni. Fú de arcon lehetett volna vágni, már az első pillanatban egy palacsinta sütővel, de olyan arcokat vágott le ő is, hogy csak lestem.
A vonat a kasztjaival együtt jól felépített masina, ahogy haladunk előre a benne, megannyi egység, megannyi sajátos szereppel. spoiler
Az egyik kedvenc jelenetem tagadhatatlanul a film igazi fordulópontja. spoiler
A film tele van csavarokkal, de a végén jön az igazán nagy szívás, ahol nem csoda, hogy megcsömörlik a hősünk. spoiler
A vége inkább frusztráló, rengeteg kérdést fel vet, igazán sokat lehet róla vitatkozni, de éppen ezért is tartom jó filmnek. Sok jó jelenet, izgalmas csavarok, jó karakterek és még a vége is valami olyan ami igazán felpaprikázza az embert.

Így újra nézve, továbbra is megdöbbentő és elgondolkodtató a legjobb szavak, amivel illetni tudnám. Főleg a vége miatt.
Illetve, ez alkalommal tisztában voltam azzal, hogy ki rendezte, és a koreai szereplőkkel is, így az is adott egy kis pluszt. Nem rossz film, egyszer mindenképp érdemes megnézni, már aki bírja az ilyen filmeket.

Hát.. Meg kell hagyni, elég érdekes volt. Nem feltétlenül Chris Evans volt az, aki felkeltette az érdeklődésemet a film iránt (bár ez sem egy utolsó szempont), hanem maga, hogy disztópiáról beszélünk. Mindig is szerettem őket, legyen szó könyvekről vagy filmekről, tök mindegy. Nagy kíváncsisággal fordulok feléjük, de ez most… Nem mondom azt, hogy nem tetszett, de azt sem, hogy igen. Maga a koncepció nagyon jó volt, bár a társadalmi szerepek (elnyomó – elnyomott) nem mutattak újat, még sem volt ez rossz, valamint megvoltak benne a durva, felkavaró részek is (főleg, amit a vége felé Curtis mesélt). Mégis, valahogy nem tudott magával ragadni. Talán az utolsó 30-40 percben kezdtem el belerázódni, hogy azért így a végére mégis csak lesz ebből valami, viszont ezt a végével szerintem elrontották. Jó, oké, ketten túlélték, de nem tudtam neki örülni. Valahogy teljesen visszavitt a film eleji gondolatomhoz, ami nem más volt, mint „nincs miért, kiért izgulni”. Nem tudtam úgy gondolni rájuk, hogy na-most-neked-túl-kell-élned, te-pedig-meghalhatnál, nem volt bennem az az izgalom, ami miatt érdekelt volna a sorsuk.
Mindezt egybevéve nem nézhetetlen, de nem is a legjobb film. A vizsgaidőszakban történő pár órás kikapcsolásra viszont tökéletes volt.

Hogy én mennyivel jobbra számítottam… Már megint. xD
Az eleje unalmas, a harcolós részek élvezhetőek, de a vége veszett módon el lett cseszve. :D
Mást nagyon nem is tudok írni.

Szavakban összefoglalva: értelmetlen, kegyetlen, véres, undorító, borzasztó, koszos…

Eléggé zavarba ejtő film, azt hiszem nem teljesen értem a koncepcióját. Zavart, hogy a madmaxi keménységbe belekevertek egy jó adag groteszk figurát és jelenetet.
Tény, hogy végig fogvatartott, de gyakran gondoltam azt is, hogy mekkora hülyeség.
Nekem nem okozott túl nagy meglepetést a gyönyörű szemű Ed Harris a mondókájával, a vége is elég fura lett, de tetszett. Érdekes, egyedi film, nem bántam meg, hogy megnéztem.

Logika nuku, de még így is elég kiszámítható volt. Ott adtam fel a reményt, amikor a főhős hanyatt esett egy halon, relatíve az elején, de aztán csak végigszenvedtem valahogy. De nem kellet volna, nagyon nem.

Már az ötlet is, hogy a túlélők egy vonaton furikáznak körbe-körbe, egyszerűen szuper. Meg amúgy is szeretem az ilyen „zárt térben” játszódó sci-fiket és horrorokat. (Bár ez egyik sem, de értitek.) Tilda Swinton miatt akartam megnézni, és majdnem ő volt a film meglepetése*, de aztán utólag kiderült, hogy az itt egyértelműen férfi nemi jellegekkel bíró főszereplő ugyanaz a hazafias közhelyeket szajkózó pizsamás nyálgombóc, akitől én Amerika Kapitány címen szoktam sikítva falra mászni. Hát így tanultam meg, ki az a Chris Evans.

Aki pedig a magyar címet kitalálta, azt összezárnám egy falka éhes szúnyoggal egy nagyon apró kis szobácskába. Szúnyogriasztó nélkül. Csak ő, a szúnyogok, meg a Szívlapát Díj.

*A legutóbbi filmben, amiben láttam, azt hittem, harmincvalahány éves, most meg a Brazil jutott róla eszembe. Nagyon bírom.