Meteor (1979) 58% 16★

Szomorú, de igaz megállapítás: a katasztrófafilmekre legelsősorban is a látvány miatt ülünk be. Egy földrengést, hurrikánt, vulkánkitörést, tűzvészt, meteor-becsapódást bemutató film nem úszhatja meg a földrengés, a hurrikán, a vulkánkitörés, etc. ábrázolását. Ha megpróbálja, csúnya felsülés lesz belőle – olyan, mint a Meteoré.

Az alibi persze megvan: az Armageddont megelőlegező sztori végül is csak ürügy, hogy propagálja a hidegháborús kibékülés fontosságát és elkerülhetetlenségét, az amerikai és a szovjet együttműködés kivánatosságát, ennek ürügyeként pedig egy egész emberiséget fenyegető külső erőt mozgat meg. Meteoresőt, ami pontosan ugyanúgy működik, mint az Armageddonban (mellőzve bármiféle tudományos hitelességet).
Ez itt a gond: a Meteor egy idealista politikai dráma katasztrófafilmnek álcázva, amiben a valódi katasztrófa úgy néz ki, mintha Roger Corman gányolta volna két évtizeddel korábban. A Meteor elsőszámú ajánlata hamvába hal, a második számú meg egyszerűen túl idealista, naiv, papírmasé… Talán egy korabeli sci-fi regényben olvasva elment volna mindez, de manapság, amikor a globalizáció végett a Földön egymás mellett élő hatalmaknak egyáltalán nem érdeke egymás elpusztításáról álmodozni, már okosnak, vagy nemesnek sem tekinthetjük igazán ezt a mozit. Az elképesztő színészgárdát látva is csak annyi jutott eszembe: vajon lehetett volna jobb a film, ha Fonda, Landau és Wood gázsiját is inkább a látványra költik?

Nem jó film, teljesen felesleges megnézni.

Gyerekkoromban rongyossá néztem azt a BASF márkájú VHS kazettát, amire gyöngybetűkkel próbáltam felvésni a Meteor címet. Lehettem vagy 8-9 éves, és totál betojtam a filmtől.

Most huszonix évvel később beszereztem full HD-ban, gondoltam adok neki egy esélyt hátha. Technikailag menthetetlenül elavult, a maga korában IS gyengének számító effekteknek semmiféleképpen nem tesz jót az 1080p-s felbontás. Viszont. Viszont más baj nincs vele. Nem egy mestermű, de lényegében semmi olyat nem tartalmaz ami ma a közönség becélzása miatt minden filmben szerepel. Nincsenek hősök, minimális romantika. Két vezető világhatalom politikusai között lavírozva tudósok-mérnökök fognak össze, hogy megmentsék bolygónkat. És ez a letisztultabb történetvezetés, a feladatra koncentrálás teszi a mai szemünknek is fogyaszthatóbbá a filmet mint pölö az Armageddont.

Minimális példabeszéd a „fogjunk össze ha baj van” zsoltárból, a korának megfelelően a hidegháborúval fűszerezve. Tök jó lenne belőle egy remake, de a zenéje alapjait tartsák meg: Laurence Rosenthal (a zeneszerző) volt az utolsó ember a történelemben aki kiütötte John Williamset egy megbízásból, nem véletlenül.

„Fuck the Dodgers!”

'so bad it's bad'