Steve (2010) 80% 35★

Az előttem lévők már mindent elmondtak, Colin pedig fantasztikus, mint mindig.
Hű, ez most nagyon megrázott, nem is tudok megszólalni.

Steve egy magányos, akaratos szomszéd, sajnos manapság rengeteg ilyen embert látni. Olyanok is vannak, akik nem egyedül élnek, de mégsem tudnak egy jót beszélgetni valakivel, kiönteni a lelküket. Bár szerencsére hozzánk még nem viharzott be ilyen erőszakosan senki, de lett már másfél órás beszélgetés egy összefutásból. Néha megéri meghallgatni a másikat, hihetetlen élettörténeteket tudnak mesélni, igazi példaképként szolgálhatnak, és rácsodálkozhatunk, hogy mit is éltek át, főleg az idősebbek. Empatikusnak lenni nem mindig kifizetődő, ezt elismerem, de még mindig jobb, mint ilyen szívtelenül elhajtani egy embert, aki csak egy órát szeretne az életedből. Kicsit zizi, de azért szerethető. :)

A szomorú valóság.

Ez oltári volt, egyszerre vicces, elgondolkodtató, ironikus és szomorú. Fanyar angolos humorban és stílusban tálalva.
Ami még nagy plusz pont, hogy rendkívül kreatív módon írták ki a szereplőket és a stábtagokat, ilyen megoldást még nem láttam korábban, nagyon ötletes! :)

Ez a film nem más, mint egy igazi csoda. De komolyan. Hatalmas rajongója vagyok a műfajnak, különösen, amikor ilyen gyöngyszemeket bírnak készíteni a rendezők. Elképesztő…

A Steve egy gyönyörű film, személy szerint én (is) az orosz klasszikus irodalomhoz tudnám hasonlítani: főszerepben egy magányos férfi, mély érzésekkel, aki nemes egyszerűséggel csak próbálja túlélni az életét. A mindennapokat, amik óramű pontossággal ugyanúgy és ugyanúgy telnek – eseménytelenül, unalmasan, s teljesen egyedül. Szenved a lelke, szeretetre, társaságra vágyik, szinte üvöltve sír fel, mégsem hallja meg senki a segélykérését. Tipikus példája annak, hogy az emberek manapság mennyire és milyen magasról szarnak a másik fejére, hogy eszméletlenül felületesek, hogy képtelenek észrevenni azt, ha egy másik, a környezetükben lévő személy bajban van, hogy az segítséget (próbál) kér(ni) vagy csak egyszerűen arra szorul(na)…

Colin Firth csodásan alakítja ezt a karaktert [néhol emlékeztetve Harold Pinter Gondnokára, amihez szintén volt már köze :)], nem lehet nem szeretni. Én legalábbis az első perctől kezdve szimpatizáltam vele, s ha az én szomszédom lett volna, egészen biztos nem ezt műveltem volna vele, mint ez a bizonyos fiatal pár. spoiler

Összegezve tehát: A Steve egy magányos, idősebb úriember három napját meséli el, aki rokonok nélkül tengeti a mindennapjait egy londoni társasház földszinti lakásában. spoiler Nagyon sokszor láttam már és még nagyon sokszor fogom is… A minimum neki a 10 csillagocska.

Ez egy igazán érdekes rövidfilm volt…Keira-t nagyon nem bírom, de itt remekül szerepelt. Bár angolul néztem és nem értettem belőle (majdnem) semmit, így is élveztem :)

Nagyon imádtam! :D Sokat nevettem rajta az abszurdságán, mert Colin karaktere nagyon rámenős, én biztos elküldtem volna már az első alkalommal és aztán szomorúan jöttem volna rá egy borús napon amikor én is így éreztem, mint ő, hogy mit tettem vele. Aztán önkéntelenül csöngetnék másnap nála, hogy kérjek egy csésze teát és beszélgessünk.
Első gondolatom az volt, hogy akár én is lehetnék ez a karakter, és én is ezt csinálnám. Sokszor jutott eszembe, hogy a körülöttem élő embereket nem is ismerem és milyen jó lenne velük is beszélgteni egyet és barátságban lenni velük. Aztán épp jókor néztem meg ezt a rövidfilmet, mert most tudtam meg, hogy az egyik szomszédom depressziós. Lehet tudok érte tenni valamit, hogy egy kicsit jobb kedve legyen, már csak azzal is, ha beszélgetek pár szót vele.

Mennyire távol élünk egymástól, mi emberek… nem négyzetméterben mérhető. Érdekes film volt, valós problémáról (segélykiáltásról), de annyira mégsem nyűgözött le. Az egyedüllét, vagyis inkább a társtalanság tönkre teszi az embert, erősebb vágy a lélekkapcsolat a szexualitásnál is – szerintem. Hát, ennyi gondolatot azért feltépett belőlem… De nem voltam oda érte.