A csinos, tizenöt éves Cécile de Volanges végre kiszabadul a zárdából: anyja nemsokára férjhez adja. A mama addig is Madame de Merteuil gondjaira bízza a kislányt, nehogy valami jóvátehetetlen dolog történjék az esküvő előtt. Nem sejti, hogy a kiszemelt vőlegény e hölgy szeretője. A marquise… [tovább]
Valmont (1989) 47★
Képek 41
Szereposztás
Kedvencelte 5
Várólistára tette 50
Kiemelt értékelések
Valmont (1989) 77%
Határozottan szórakoztató felfogása Choderlos de Laclos művének. A film úgy 3/4-ében kifejezetten jókat lehet mosolyogni a különböző szituációkon…
Hogy kit mennyire háborít fel az eseményfolyam alatt történő trutyikeverés, az leginkább nézőpont kérdése. Szerintem valahol mindegyik oldalnak megvan a maga kis igaza, a naivitás pedig… Hát, az egy ideig még bocsánatos, ellenben utána már inkább kínos. Avagy, ha valakit ezen határvonalon túl vesznek palira, az nem vált ki belőlem szánalmat, csak szarkasztikus kárörvendést.
Ami engem illet, nyilván az „age gap rilésönnek” szurkolok, a tejfelesszájú zenetanáron én is csak rötyögni tudok, pont úgy, mint Madame de Merteuil. Abszolút nem látok távlatokat, a jelent pedig azért nem, mert tényleg potyognak a könnyeim a nevetéstől, s párás a kilátás…
Colin Firth abszolút jó itt is, mint általában mindenütt, már ímhol is megvolt benne a tehetség csírája, ami azóta rég szárba szökkent és virágot hozott. (És virágzik is folyamatosan, naaaagy nagy örömömre.) Az egyedüli, amit megjegyeznék, hogy szörnyen szerencsétlen a címválasztás, mivel a vicomte – tekintve a játékidő hosszát – igenis nagyon keveset van színen. Ez a film Annette Beningé istenigazából, illetve Fairuza Balk is csodásan hozza a tényleg még szinte gyermek Cécile-t.
A befejezés csak részben üt, mert bár Madame de Merteuil spoiler, de azért nagyon nincs meg az ideális balansz. Cécile története amúgy nekem tetszik, még mindig jobb, hogy így járt, mintha spoiler. :'D A vicomte legyeskedése nem volt hiábavaló, hihihi.
És végezetül még csak annyi megjegyzésem lenne, hogy: ejj, de jó is leveleket írni!…
Valmont (1989) 77%
ha értékelni akarom ezt a filmet, az első szó, ami eszembe jut az, hogy komolytalan. és bár nekem pont emiatt tetszett jobban ennél a verziónál, így a film mondandója is „el van komolytalankodva”: nem igazán tudtam eldönteni a végén, hogy most akkor sajnáljam-e a… bárkit. :)
Valmont figurája így sokkal szórakoztatóbb és szimpatikusabb, na meg hát Colin, az Colin, még ha kicsit fura is az a copf ott hátul.
szóval összességében kellemes szórakozás volt. egyszer. de ennyi.
Valmont (1989) 77%
Hogy én mennyire sajnáltam ezt a szerencsétlen leányt. Oké, bevallom, nem ismertem még a történetet.
Azért kapott csak nyolc csillagot tőlem, mert úgy éreztem kicsit hosszú volt. A végére már szenvedtem. Bár amúgy sem bírom az ilyen gátlástalan embereket, akik csak játszanak az érzelmekkel. Sok volt a végére a gonoszságból, rosszakaratból. Főleg, hogy a célpont egy ártatlan lélek volt.
Valmont (1989) 77%
Nekem ez a film valamiért tetszett. Szórakoztatónak tartottam ezt az intrikákkal teli Párizst, Cecile naivságát, Valmont bujaságát. Tényleg szerettem.
Valmont (1989) 77%
Na, ez a másik, amire elég lett volna a másfél óra. Féltékenységből, irigységből és bosszúvágyból tönkretenni valakit, mint ahogy azt láthattuk is, nem sok értelme van. Főleg úgy, hogy nem azon áll bosszút, aki igazán megérdemelné, hanem egy ártatlan, naiv lányt hülyít és károsít meg. Egyetlen szereplő volt szimpatikus, aki nem más, mint Valmont nénikéje. A többiek nagyon irritáltak, kivéve Colint. Ő azért vicces volt. :D
Valmont (1989) 77%
Szeretm ezt a filmet. Egyrészt, mert tulajdonképpen a legtöbb filmet szeretem, ami ebben a korban és erről a társadalmi rétegről szól. Másrészt, emrt alapvetően a történet is tetszett. Harmadrészt pedig Colin, huszonévesen. Rokokó ruhákban.
spoiler
Népszerű idézetek
– Kíváncsi rá, miért nem mentem soha újra férjhez? Azért, hogy soha többé ne követelhesse senki, hogy bármiféle joga van hozzám.
– Ön összekeveri a fogadást a házassággal. A fogadást tiszteletben kell tartani.
Valmont (1989) 77%
– Miért érzem azt most, hogy nem vagyok Önnel, hogy a szerelmem még erősebb?… Miért kísért előttem az arca? Minden éber percemben és éjszakánként is, amikor álmodok? […] Mióta csak ismerem, nem bírok másra gondolni. Tudom, hogy szeret engem, és imádkozom, hogy így maradjon. Ha még egyszer egyedül lehetnénk, tudom, hogy a karjaiba venne. Vágyódóm Ön után. […] Bárcsak megoszthatnánk azokat az édes pillanatokat, amelyekről most csak álmodunk… S minél tovább vagyok Ön nélkül, annál elevenebbek az álmaim. Csak azt remélem, hogy ugyanolyan szenvedéllyel gondol rám, mint ahogy én Önre. […] Egy nap még összehoz minket a Sors és megismerjük a szerelem örömét. És nincs ember, se Isten, aki ezt megakadályozhatná. Most be kell fejeznem az írást. Behunyom a szemem és Ön itt van mellettem. A palota csöndes, olyan boldog vagyok. Szeretem Önt. Szeretem.