Hosszú jegyesség (2004) 78% 73★

Hogyhogy ezt nem láttam korábban? Több szempontból is nagyon hasonlít az Amelie-re, a legkisebb mellékszereplő is egyéniség, gyönyörű, meseszerű, de egyben kegyetlen és megrázó, és ezeket a hangulatokat fantasztikusan keveri. Viszont ha legközelebb megnézem, lesz nálam toll és notesz, hogy felírjam azt a rengeteg karaktert és a történetüket meg a kapcsolataikat, mert annyira sok minden történik ebben a filmben, hogy kitöltene egy évadnyi sorozatot – elég vele lépést tartani.

A stílusa nagyon emlékeztettet az Amelie-ére a fantasztikus képi világhoz, meseszép fényképezés párosul, hasonló és mégis más, de ugyanolyan szép történet!

Hosszú lesz…
Nem ismerek lehetetlent, így komfortzónámból ismét kilépve megpróbálkoztam megnézni eme filmet. Tudtam, hogy nem lesz egyszerű és még csak nem is a romantikus műfaját tekintve, hanem hát… Audrey Tautou… és Jean-Pierre Jeunet. Ezzel a párossal engem ki lehet kergetni a világból. Életem egyik legtraumatikusabb filmélménye volt az Amélie csodálatos élete (2001) Erre itt van ez. Persze mit érdekelt volna, csak hát Tchéky Karyo úgy gondolta, jól kicseszik velem és elvállal egy nettó 5 perces szerepet, hogy úgy érezzem nem éltem addig teljes életet, amíg nem nézem meg ezt a hosszú, hosszú, nagyon hosszú jegyességet. Egy hétig néztem. Igen. Merci beacoup, Tchéky!
Itt is megkaptuk a felnőni képtelen durcás kislány karakterét, aki épp halálosan szerelmes egy hihetetlen bárgyú fiúcskába, aki még a háború közepén sem tudja magáról levakarni a mosolyt. Meghalt, de mégsem és ezzel telik el bő két óra amolyan magyar népmesék stílusban.
Ami miatt viszont többre értékelem, mint az Amélie-t, az Marion Cotillard személyének köszönhető. Ha teljes egészében az ő bosszúhadjáratáról szólt volna a film, akkor lehet, hogy egy napomba tellett volna csak, hogy végignézzem. Jár egy odabiccentés Tchéky-nek is, mindig meglágyulok, ha üvölteni hallom.
Kicsit lekonyult a szám, amikor a duplalemezes DVD helyett csak a szimplát sikerült beszereznem. Cöhh… Non, je ne regrette rien. Most pedig visszarakom a polcra és ott is marad, hosszú, hosszú, hosszú ideig.

Hát ez nem igazán fogott meg. De látom benne a kreativitást. Például a háború olyan módon való bemutatását, mintha egy detektívregényt néznék. De egyébként a technikai részében az operatőrt is dicséret illeti.

Romantikus volta ellenére ez egyik legkegyetlenebb ábrázolása a háború poklának.
Érdekes, hogy visszautalgattak az Amélie-re. Audrey nem a legnagyobb, de bizonyára az egyik legszerencsésebb színész, játszhatott a legvidámabb és a legszomorúbb filmben is.

Őszintén szólva nem is tudom, hogy eddig miért nem kerítettem sort rá, hogy megnézzem ezt a filmet!
Elbűvölő film, ugyanúgy mint az Amélie, de egészen más módon. A képi világ gyönyörű, Audrey Tatou alakítás pedig is dícséretet érdemel. A háborús témát szerencsére nem tolták túl, nem állították az egész középpontjába.
Eddig nem szerettem különösebben Marion Cotillardét, de ebben az ő karaktere volt a legérdekesebb. Az ő bosszúját végignézni még talán jobb is volt, mint követni Mathilde reménnyel teli nyomozását a kedvese után.
Szerintem megérdemelten került fel a 1001 filmes listára. Bár hosszú és néhány helyen kissé vontatott, mégis csak ajánlani tudom a megnézését. :)

Borzalmas egy film…remélem a könyvet nem fogom majd ennyire unni :( Hatalmas csalódás, bár Audrey-től én még jó filmet nem láttam, valahogy nem szimpatikus a nő.
Viszont Marion nagyon jó volt abban a fekete csipkeszerelésben… spoiler