A titkos kert (2020) 65% 80★

Aranyos kis történet, mesebeli kerttel, egy cuki kutyussal. A könyvet sajnos nem olvastam, de valószínű el fogom olvasni valamikor.
„Loss changes people.” Egyszerű mondat és mégis mekkora ereje van, hisz mindannyian tudjuk, hogy ez az igazság…és hogy ez mennyire fájdalmas dolog..

Először 7-est akartam rá adni, de mivel volt 1-2 kifejezetten erős jelenet, és, mert Colin olyat mutatott magából, amit eddig még nem láttam tőle, ezért úgy éreztem, vajszívű leszek és felfelé kerekítem. Már csak azért is, mert gyanús, hogy ezt a filmet sokan le fogják húzni…
Miért? Hát… Mert egy – elnézést a kifejezésért, de – katyvasz. Olyan volt, mintha összegyúrtak volna több mesét / ifjúsági regényt, és aztán kisült volna belőle ez a… ez a… posztmodern (?) végtermék. Egyértelműen más, mint az eddigi, sokkal klasszikusabb adaptációk, ugyanakkor nem jelenteném ki róla csípőből, hogy rossz. Nem rossz, csak más. Egy más szemüveg, más rendezői koncepció, ami próbált belenyúlni úgy, hogy ne másolja a korábbiakat. Ha innen nézzük, ez sikerült. Ellenben a végeredmény néhol olyan furán „mainak” hat, ami személy szerint engem kissé megakasztott. Ezt a maiságot egyébként a gyerekek személyében kell keresni. Nehezen hittem el róluk a korszakból valódiságot. Ugyanakkor a főszereplőnk, Dixie Egerickx nekem meglepően tetszett. Végre egy tök átlagos kiscsaj, akinek voltak határozottan szép pillanatai. Rengeteg érzelmet kell felvonultatnia a karakternek, s úgy éreztem, ebben ez a kislány maximálisan helytáll. Csupán néha volt művi érzésem, de az is talán inkább a rendezői koncepciónak szólt, s nem Dixie-nek. Szóval, őt mindenképpen szeretném megdicsérni. (Egyébként néhány kósza jelenetben teljesen olyan volt, mintha a kislány Scarlett Johanssont nézném. Bizonyos snitteken kísérteties volt a hasonlóság.)
A többi gyerekszereplőre (avagy Dickon és Colin) ennyire nem térnék most ki, de velük sem igazán volt gondom. Annyi, hogy Dickon lehetett volna még „kispasisabb”, Colin meg… Lehetett volna benne több tűz. Neki is annyira harciasnak kellett volna lennie, mint Marynek, de itt bizony a kislány vitte a hátán az akaratos, konok jeleneteket.
Julie Walters. Nagyon jól áll neki, amikor szigorú és merev. Hiányoltam a nyomatékosabb jelenlétét a filmből, holott tudom jól, hogy Mrs. Medlock csak kósza mellékvágány. De olyan jó volt nézni!… Néztem volna többet.
Colin Firth. Istenem. Az egyik szemem sír, a másik nevet. Sír, mert bár többet mozog a kamera előtt, mint egy korábbi adaptációban Colin Cravenként, de még így sem eleget. Alig tűnik fel, és akkor is csak kevés olyan jelenet van, hogy ne a távolból látnánk őt, amint éppen pakol. :D Nade. Nevet a másik szemem, mert bár kis szerep ez, de hálás. Hát én ilyet még nem láttam. Colin megint újat mutat, én pedig áhítattal csüngtem minden rezdülésén. Eszméletlent hoz az életbe és szerelmi bánatba belefáradt, lomha, testileg fogyatékos – púpos (!) – férfiként, akinek kb. már az is szörnyen fáj, hogy levegőt vesz… És a film vége… Csodálatos. Hát nem bírtam megállni könnyek nélkül. Ráadásul Dixie is becsatlakozott mellé… Fantasztikus volt. Ha ott vagyok akkor a forgatáson, hát tuti, hogy amint elhangzik, hogy „Ennyi!”, én odarohanok, megszorongatom és összepuszilgatom ezt a kislányt, aztán meg Colint is.
A legjobb mellékszereplő díjára javaslom az ebet. Istenem, de cuki!… Tócsává olvadtam tőle, hát meg kellett zabálni azt a kis loncsos mindenségit neki!… És igen, voltak jelenetek, ahol hüledeztem az alakításától. Igen, egy kutyi színészi teljesítményétől. :D Ez már a vég. :'D
A történetről még annyit akartam mondani – azon kívül, hogy katyvasz –, hogy kb. olyan, mintha az Alice Csodaországbant keresztezték volna A titkos kerttel és A csavar fordul egyettel. :D Határozottan voltak ijesztőbb, már-már kicsit horrorba rugaszkodó jelenetek, no persze nem ennyire keményen. De a kopár és néhol szinte szó szerint kongó díszlet, az a sejtelmesség… De! Mindez nagyon összhangban van a mondanivalóval, úgyhogy egy szavam nem lehet. Nagyon ügyesen próbálja bemutatni egy olyan gyermek lelki világát, aki hirtelen elveszíti a szüleit és próbálja újra megtalálni a helyét a kis környezetében. Ezek a párhuzamos vágások nagyon ötletesek, ahogy az is, ahogyan a múlt és a jelen összekapcsolódik. Gyönyörűek a hintás látomások, amikor pedig Colin kiborul, az szerintem egy csodaszép (és fájdalmas) jelenet.

Nos, hirtelen ennyi. Örültem, hogy (máris) láttam, és nagyon várom, hogy majd a polcomon csücsülhessen. És meg fogom még én ezt nézni, mert biztos, hogy elsiklottam apróságok felett, én pedig imádok mozaikokat gyűjtögetni, hogy aztán kedvemre puzzle-özhessek velük. :D És hát… Colin… Nagyon tiszteletreméltó alakítás, büszke voltam rá, na. És olyan szép elhasználtan… Sokkal szebb, mint… Ahh.

Ja igen, egy utolsó megjegyzés így az előző gondolat kapcsán: ez a film elsősorban moziban nézős, mert nagyon szép képekkel operál. A nagy vászon pedig vizuális orgia ilyen esetben, úgyhogy ezért az élményért mindenképpen kell majd rá jegyet szerezni, ha eljut a hazai mozikig. Szép lesz. :-)

Egy kedves, mesebeli világot vártam, ami egyrészt megvalósult, nagyszerű képi világ, csodálatos felvételek, misztikus hangulat, de úgy éreztem túl komor, nagyon aggódtam szegény kislányért, egy thrillerhez megfelelő lett volna, de egy családi filmhez semmiképpen. Szinte végig nyomasztott a hangulata, pedig a történet előre haladásával igyekeztek oldani a feszültséget, de sikertelenül, valahogy nem jött a végén sem a megnyugtató fellélegzés. Lehet azért sem, mert az utolsó drámai fejleményt nagyon amatőr módon kivitelezték, ami miatt kinevettem Colin Firth-öt a legdrámaibbnak szánt pillanatban és egyben meg is sajnáltam a gyenge rendezés miatt. Julie Walters viszont utálnivalóan nagyszerű főgonoszt alakított, az ő játékát éreztem a legjobbnak.

Nem volt rossz, nagyon szép a látványvilága, de nem lehet megállni, hogy ne hasonlítsuk össze a régebbi változattal. A 93-as változat marad az örök kedvencem, valahogy az egyszerűsége miatt, nincsenek hatásvadász elemek benne, pont ezért ott jobban érintett meg ott a történet..

egyet értek az előttem szóló értékeléssel. nagyon vártam ezt a filmet, és hiába színvonalas a kivitelezés (a set decor pl gyönyörű), ami az egészet életre keltené, az teljesen hiányzik. nálam a 1993-as Agnieszka Holland féle változat az alfa és omega, ott egyszerűbb díszletekkel operáltak, a kert is kisebb volt, de legalább tényleg eltudtam hinni, hogy egy varázslatos hely. a gyerekszínészek játéka sem volt enyyire vérszegény. kerítettek egy valóban betegesen sápadt kisfiút Colin szerepére, és a Mary Lennox-ot játszó kislány sem egy irritáló kisp*csa volt (mint itt), hanem tényleg érezni lehetett, hogy a mufurc természete elsősorban a gyászból ered. a CGI-ról már nem is ejtek szót… mert szintén többnyire hatalmas csalódással nézem ezeket az új féle feldolgozásokat, amiket pár éve öntenek ránk nézőkre. valószínűleg az én korosztályom, aki még látta az eredeti verziókat szintén elégedetlenkedik, hogy manapság már egy k*rva élő madarat se tudnak keríteni, hanem minden számítógéppel van manipulálva és pont ettől (számomra legalábbis) a lényeg veszik el, hiába a csilivili látvány. de könnyen lehet, hogy a mai tizenéveseknek, vagy inkább a még kisebbeknek biztos tetszeni fog ez a film, úgyanúgy elvarázsolja majd őket, mint anno engem a 93-as változat, de csak azért, mert nincs összehasonlítási alapjuk, meg ezeket már korosztályos különbségnek érzem. engem speciel elszomorít film rajongóként, mert évről évre azt érzékelem, hogy rendkívül felhígult ez a szakma, ontják a sok gagyit, a se füle se farka „alkotásokat”, és nagyon nehéz kikaparni azt a pár gyöngyszemet, amiért számomra a film A Filmmé válik.

Belelestem az értékelésekbe és annyi tűnt fel, hogy Colin-Colin-Colin-Colin. Nekem pedig pont ez a töménytelen rajongás miatt elegem van abból a színészből. A hideg ráz, ha bármiben meglátom. Mondanám, hogy itt sem segített a filmen, de… De maga a film is olyan, amilyen. Lehet, hogy összeszedi idővel magát, a közel egy óra viszont, amit láttam belőle, nem tudott megfogni. Nincs semmiféle, báj, varázslat, vagy komolyabb mélység (legalábbis olyan, ami rendesen hatna az emberre).

Ez mostanság divat? Minden remake/reboot és egyéb elveszti a varázst, mintha nem is lett volna? Mintha a CGI és a technológia lassan kiölné a filmek és történetek lelkét. Ez pedig komoly gond, úgy érzem.

A legszimpatikusabb az egész filmben a kutya volt…
Nagyon nehezen és zavarosan indult. Onnantól, hogy Mary a nagybátyjához kerül elindul a történet. Számomra elég vontatottan. A mondanivalója szép, de a sok kuszaság lehúzza. kicsit tipikus gazdag nagyképű csitris, de valahol fiús kiscsajos. A kert megtalálásáig borzalom. Szép képi világ, jó alaptörténet, de valahogy mégsem igazán tetszett.

Egyetlen pozitívuma, hogy nagyon szép a képi világa. Végignéztem, mert szeretem ezt a történetet (még ha ez nem is az volt), és mert nem volt B opció (nyaralunk). Kár volt.

Na megnéztem én is. Nagyon vártam, mikor beharangoztak, hogy jön az új adaptáció, ráadásul CF is benne van. Kar, hogy a COVID miatt nem adták le moziban (bakker, épp nem került be, ahogy a filmes Mulan sem).
A látvány csodás, mármint a kert, a tájék (basszus, az már nem is kert volt, akkora terület volt romvarral, kis tóval, a jó ég tudja, mikkel), az a szinorgia…, a kastély rémesen komor és lepukkant, de gondolom, pont ez volt a lényeg.
A sztorit jól elferditettek és tényleg egy katyvasz volt spoiler, szóval a gyerekek és felnőttek mufurcsaga max tényleg csak a gyász miatt volt.
A kislány szerintem irtó aranyos volt, onnantól főleg , hogy először elmosolyodott, a két kisfiú határeset. Kis Colin elment, de azért kicsit vértelen volt, ezzel a Dickonnal viszont nem tudtam mit kezdeni. Valahogy olyan gusztustalanra volt maszkirozva.
Öreg Archie (alias Colin Firth) meg… Haaat, értem én a rendezői szándékot, a pasi is jól adta a lepukkant, életunt, ezért mogorva háziurat, de Mr Craven azért ennyire nem volt bunkó az emberekkel, főleg nem a kislánnyal. És ennyire elhanyagolt sem, nekem nem jött be a figura, szerintem gusztustalanul ápolatlan volt. És közben elgondolkodtam, szegény Colin Firth ennyire megöregedett, szétesett?! (Ha minden igaz, kb akkor vált sok év után, talán ez is benne volt a figuraban), Vagy csak ennyire jó volt a maszkmester? Mr Craven nem ennyire öreg eleve sem, jó, hogy a színész 60 fölött van (off: na mondjuk ez is durva, bár Mr Darcyt is 35 évesen játszotta és az se most volt), de azért maszkirozhattak volna picit fiatalabbra.
Nekem még mindig a ’93-as marad az etalon.

Varázslatos.