A titkok kertje (1993) 83% 115★

Azért került várólistára, mert nagyon szerettem volna kideríteni, melyik volt az a változat, amire gyerekkoromból emlékszem. Még a film elején a kulcs és az ajtó miatt egészen esélyes volt, hogy ez, de a vége, amire halvány határozottsággal emlékszem, az nem stimmel, szóval marad a 87-es.
Ettől függetlenül élveztem ezt a változatot. A szereplők pont annyira irritálóak, hogy egészen addig ne szimpatizáljon velük az ember, míg bele nem helyezkedik pár percre a sorsukba. És onnantól, hogy mindenkinek megtaláljuk a mozgatórugóját, helyére kerülnek a motivációk és a cselekedetek. A történet egyszerre szomorú és szívmelengető, mindenkinek megnézésre ajánlott.
Meggie Smith pedig szokásához híven fantasztikus. Fodor Zsóka meg nagyon jó választás volt a karakterhez.
A könyv még hátravan, de mindenképp sort kerítek rá a közeljövőben.
Csillagok később, mert előbb látnom kell a 87-est.

Bájos, szerethető családi film, kiemelkedően fülbemászó zenével. Különösebben nem nyert meg magának és elég sokáig idegesített a kislány is, de a végére megbarátkoztam a bandával. Nekem mondjuk Maggie Smith tetszett a legjobban. Viszont kíváncsi lettem a könyvre.

Sokadik újranézésre is imádom, úgy, ahogy van.

Aki nem olvasta a könyvet, az most álljon neki. Azonnal. Aztán a filmet is nézze meg. Azonnal.

Kedves családi film, annak minden szépségével, örömével, bújával és giccsével együtt. Azért nem olyan, mint a Walt Disney-féle filmfeldolgozások, annyira nem estek át a ló túloldalára, mint ők szoktak.
Csak egy pár gondolat, ami felötlött bennem közben:
– Szerintem gyerekként tuti, hogy láttam, de egyáltalán nem emlékeztem rá
– Miért van mindössze 6 év a film két változata között? Azért 6 év után nem szoktunk rászorulni még egy remake-re. Ennyire rossz lenne az eredeti? Érdekel az is ezek után.
– Az milyen már, hogy Maggie Smith, amikor először feltűnik a filmben, csak egészen messziről látszik; és én anélkül, hogy tudtam volna, szerepelni fog ebben a filmben, már a járásáról megismertem! Ilyen kérem egy igazi díva. :)

Elbűvölő mese a természet varázslatos erejéről.
A könyvről már csak halvány emlékeim voltak és annyi, hogy imádtam, de ez a film sem okozott csalódást. Nyilván gyorsabban zajlanak az események kicsit, de az eredeti mondanivaló teljesen átjön, gyönyörű képekkel fűszerezve.
És Maggie Smith zseniális (mint mindig!)

Kiemelkedően fülbemászó zene. Ez az egyetlen pozitívum számomra, illetve a látványvilág, valamint Maggie Smith megjelenése és alakítása a filmben, sokat javított az egész értékelésemen.
Különösebben nem nyert meg magának. A kislány és a kisfiú idegesítő volt, mint karakterek és mint színészek is. A kislánynak semmi mimikája nem volt. Attól, hogy valami düh és hisztirohamot levágott, miközben a falat verte, nem estem hasra. Idegesítő volt a cselekmény kibontakozásának lassúsága, főleg úgy, hogy igazából a semmi felé haladt, mert így ez egészen értelmetlen volt számomra. Szinte nem is volt semmi értelme így, olyan érzésem volt, mintha a legfontosabb részeknél bealudtam volna és a lényeg maradt volna ki. A magyar szinkron elképesztően rossz lett, csúszott és olyan volt, mintha egy régi rossz tévéreklám szövegét hallgatnám. Nem hiszem, hogy szeretném újból látni ezt.

Visszaadja a könyv hangulatát, de keresek belőle egy minisorozatot, nagyon hiányoznak a részletek, az események lassú alakulása… spoiler
Aztán pár apróság. Dickont abszolút nem így képzeltem. Rajta kívül mindenki stimmelt nagyjából. Talán Mr. Craven volt túl fiatal (bár simán stimmelhet), illetve úgy emlékszem, spoiler.

Engem nem nyert meg ez a film. Talán, ha elvonatkoztatok a könyvtől, akkor kevésbé irritálna, de olvastam a könyvet, és nem értem miért kellett ennyit változtatni rajta és más hülyeségeket belevinni spoiler. Az eleje még tűrhető, de a végét utáltam.
A szereplők is idegesítőek, és nem valami jó színészek, csöppet se hihető például a gyerekek hisztije.

Annyira gyönyörű ez a film!