Jöjj velem (2020) 56% 39★

Nagyon ötletes a film; tetszett, ahogy bemutatja a család gyászfeldolgozását és a gyerekek viszonyát a szüleikhez. Viszont ennél sokkal fantasztikusabb, mágikusabb történetre számítottam; ebből a szempontból abszolút csalódás volt. Angelia Jolie gyakorlatilag csak a nevét adta a filmhez, a színészi képességeit nem igazán; számomra ő még gyengébb láncszem volt, mint a gyerekszínészek. A látványvilág sem lenne igazán csúnya, cserébe a film első harmada, talán fele annyira pokolian unalmas, hogy minden apró érdeklődésem elveszítettem a folytatás iránt, így elég szenvedős filmnézésre sikerült. Nagyon lassan, indokolatlanul lassan indul be a cselekmény. A vége sem tetszett. Mindent összevetve egy könnyen felejthető, számomra abszolút nem maradandó történet lett.

Peter Pan és Alice in Wonderland mix a film..de hiányzott belőle valami. Aki viszont volt benne az Angelina Jolie. Jó volt őt újra látni ennyi idő után.

Nem több egy nagyon látványos, élőszereplős mesénél. Kicsit keveredik benne a Pán Péter és az Alíz Csodaországban – ezek nekem pedig személyes kedvenceim, de így sem mondanám, hogy korszakalkotó filmről lenne szó. Szép volt, egyszer meg lehetett nézni, de semmi extra élményt nem hagyott maga után.

Dupla csalódás volt számomra a film pozitív és negatív irányban egyaránt. Az előzetes kissé félrevezetett és több fantasztikumot sejtetett, ami végeredményben nem is tett rosszat a sztorinak, sőt ezt a szálat ennél is jobban minimalizáltam volna. Azért hozzá kell tenni, hogy voltak benne frappáns ötletek, amik helyenként megmosolyogtattak, vagy éppen gondolkodásra késztettek, hogy ki kinek is a megfelelője. Ez egy realisztikus mese ami Alice csodaországban és Pán Péter történetét dolgozzam fel, azaz, hogy éppen nem, de nagyon érdekesen szövődik össze az azokban bemutatott gyermeki fantázia, egy családi tragédiával.

Bevallom kicsit féltem, hogy a fenti két klasszikusból egy blackwashing-et kapunk, de ez a film teljesen másról szól, sőt legnagyobb meglepetésemre még célja is van a bőrszínnek. Ha nem is ez a konfliktus forrása, de a történelmi korhoz hűen és nem megmásítva azt előkerül a filmben ez a komponens és egy ponton befolyásolja a cselekményt. A fő konfliktus mégsem ez hanem egy tragédia, ami a gyász feldolgozását, a felnőtté válást illetve azt hivatott bemutatni, hogy meddig maradhatunk gyermekek. Ezeket a család egyes tagjai mind mind máskép élik meg, másképp reagálnak egymásra, amit elég érzékletesen és precízen be is mutatnak. Külön dicséret jár a gyerekeknek és az apukát játszó színésznek az alakításáért. Angelina nekem valahogy nem jött át, sajnos a drámai alakítások nem mennek neki és itt is úgy éreztem, hogy nem tud mit kezdeni a szereppel, a Demónát leszámítva ő most is csak Angelina Jolie volt.

Fentiek alapján azt is mondhatnám hogy a film jó, de csupán egy erős közepesre tudom értékelni, mert valami hiányzott, nem éreztem a katarzist, sem a befejezésnél sem a konfliktust kiváltó tragédiánál. A bevezetés túlontúl hosszúra nyúlt és ebből kifolyólag ezt a részt én untam. Aztán amikor a gépezet beindult és összeállt mit is akar a film valójában, már kezdett magával vinni. Viszont itt hozzátenném, hogy láttunk már hasonló, jobban összerakott történetet (Híd Terabithia földjére, Én, Pán Péter) amiből kifolyólag nem hatott már az újdonság varázsával és nem lett kiemelkedő számomra. Egynek jó, de nem fogunk sokáig emlékezni rá.