A király visszatér (A Gyűrűk Ura 3.) (2003) 90% 818★

Annak rendje és módja szerint végigbőgtem a moziban, a film közben a következő párbeszéd zajlott le Öcsémmel:
– Én (szipogva, hüppögve): Jancsi, van zsepid?
– Jancsi: Mit bőgsz?

A mai napig imádom minden pillanatát, a színészeket, Új-Zélandot, Howard Shore mesterművét!!

És ez a film volt az arachnofóbiám kezdete… (egyébként nem, de jó indok). Továbbra is igaz, ami szinte minden trilógiára – nekem mindig a harmadik rész a legjobb. Azt hiszem tavaly néztem meg újra a bővített kiadást, ami ugyan iszonyúan hosszú, de tényleg végtelenül könyvhűen varázsolja a vászonra Tolkien művét… azt hiszem, elmondható, a Gyűrűk Ura a mai napig páratlan az adaptációk között.
A színészek mind kitesznek magukért, a látványvilág csodálatos, a hangulat erős, és azt hiszem, ami számomra igazán értékessé teszi, az a végkifejlet: egy fantasy, egy mese, ahol spoiler Olyan témát vett elő, pont ott, ahol azt gondolná az ember, véget ért a történet, amit sok fantasy manapság sem tárgyal – és nehéz nem azt gondolnom, hogy ebben Tolkien személyes életének eseményei is erősen benne voltak.
Sokszor újranézős, hatalmas kedvenc.

Ez a rész is nagyon tetszett. Jók voltak a színészek, a történet is nagyon izgalmas. Még mindig ugyan olyan jó, mint mikor először láttam

Megfelelő lezárása volt a trilógiának! Akcióval és érzelemmel teli ahh még meg is siratott :ccc

Méltó lezárása a történetnek, és mint mindig, most is megríkatott a vége. Ebben a részben bírtam a legkevésbbé Frodot, itt szenved a legtöbbet, ráadásul a legjobb barátja, szinte a testvére helyett inkább egy olyan féregben bízik meg, mint Gollam… gyűrű ide vagy oda, nem számít… Ó és ebből sem maradhatott ki még egy ütnivaló egyén, akinek még a nevét sem jegyeztem meg, mert arra se méltó, bár hasonlít a Dementorhoz :"D ő Gondor helytartója… így megkülönböztetni a két fiát… undorító, nagyon sajnáltam (és minden egyes újranézésnél sajnálom) Faramirt. spoiler
Egyébként kicsit nehéz írni róla, hisz nyilván, ha már sokadik alkalommal nézem újra, hogy már szinte kívülről tudom a szöveget, és nem csak azért nézem, mert épp nincs más a TVben, akkor nagyon tetszett, és ez igaz a többi részére is. Nagyon jól megrendezett alkotás, gyönyörű látványvilággal és zenével, érdekes, és jó karakterekkel, emellett egyszerre izgalmas és szívszorító. Azt persze nem mondom, hogy nincs benne olyan jelenet, amit nem unok, de ettől ez még egy olyan alkkotás, amit bármikor újranézek, minden hibájával együtt.

Gyönyörű lezárása a trilógiának, amit mindig megkönnyezek; anno a hatás, ma már inkább a csodás zene miatt. Látványos és izgalmas, megérinti a lelket és a szívet. Külön szeretem benne a barátságok ábrázolását. Kiváló film lett ez is, bármikor újranézném.

Annyira gyönyörű ez az egész, és olyan nehéz pixelszavakba pötyögni az érzéseimet. Tipikusan olyan film, amit szívvel néz az ember, nemcsak szemmel. Mindig nagyon sokat ad hozzám, akárhányszor megnézem, újabb és újabb, mélyebb rétegeket hánt fel, komolyabbakat, ahogy haladok előre a korban. Jobban megértem. Rámutat az élet fontosságára, az apróságokra és a döntések súlyára.
De nem ez egy tündérmese feladata?
A jót tanulni belőle.

Ez a trilógia annyira epic, hogy az hihetetlen. Egy nagyszerű könyvadaptáció. Imádom minden percét, ezért nem tudok elfogulatlan értékelést írni, túl sokat jelent nekem. Vannak hibái, mindennek vannak, de kit érdekel? Úgy tökéletes, ahogy van. Anno nehéz volt rávenni, hogy megnézzem, de mai napig áldom azt, aki megmutatta nekem. Egyedül azt sajnálom, hogy már nem érezhetem azt, amit első látásra éreztem, de minden újranézéssel egyre jobban imádom és új, apró részleteket fedezek fel. Imádom, imádom és imádom. Örökké része lesz az életemnek és soha nem fogom elfelejteni mennyi mindent kaptam ettől a trilógiától.

Nálam minden idők legjobb fantasy filmje A Gyűrűk Ura sorozat. Nagyobbik lányom volt a filmnézésekben a szövetségesem, együtt vártuk az új részeket tűkön ülve. Végül az utolsó részt a Lurdy-ban láttuk, amikor vége lett kimentünk a kocsiba és kb. fél órát bőgtünk, mire el tudtunk indulni haza. Ilyen az, amikor úgy a szívedhez nő egy film, a történetével, a szereplőivel, hogy egyszerűen nem tudod elengedni. Nem is fogom soha.

Remek lezárása egy csodálatos trilógiának, bár a Frodo-Samu jelenetek sosem lettek a kedvenceim… de a harcjelenetek, a többi karakter és a történet bőven kárpótolt az már csak hab a tortán, hogy a végére Aragorn is megtalálta a sampont Legolas és Gimli párosa örök kedvenc marad.