Az öt sereg csatája (A hobbit 3.) (2014) 80% 733★

Elfogult vagyok, de ugyanakkor teljes mértékben tisztában vagyok vele, hogy ez a film totálisan felesleges (volt). Illeszkedik a másik öt rész mellé, szépen keretben foglalja A hobbit-trilógiát, ugyanakkor meg is teremti a folytonosságot A Gyűrűk Urával.
A nyilvánvaló tények ellenére tetszett, izgalmas, látványos, történet ugyan nem nagyon van, de a csatajelenetek közben ez annyira nem tűnik fel.
A Gyűrűk Urás „veteránokat” mindig nagyon jó újra látni, és az új szereplők sem keltettek csalódást, Richard Armitage-re itt figyeltem fel először, volt is nagy meglepődés, amikor megláttam a Strike Back-ben.
Összességében egy korrekt trilógia, csökkenő színvonallal, de abszolút vállalható a 2. és a 3. rész is.

Nekem ez a része is tetszett, látványos volt, és izgalmas is. A szereplők nagyon jók, főleg Zsákos Bilbó, Szürke Gandalf, Fili és Kili, Tölgypajzsos Thorint is nagyon bírtam, spoiler Legolast imádom, annyira szexi, és a karaktere baromi jó még mindig. ❤ spoiler Bard is nagyon szexi, és imádnivaló volt, ahogy az előző részben, úgy most is nagyon szimpatikus volt a karaktere, és Tauriel-é is, annyira bátor egy csajszi. :-) Thranduil, Smaug, Feketemágus, Galadriel, és a többi törp is szimpatikus volt, nagyon nincs is, akit utálnék. XD Na jó, van, az összes a ork, és kobold, na ők nem voltak szimpik, se az óriások. XD De a sztori most is ugyanolyan jó volt, szórakoztató, és látványos, izgalmas kalandok és cselekmények, a csatajeleneteket pedig nagyon bírtam, sőt imádtam. XD Az a pusztítás, ami ment, még az is látványos volt, spoiler Szóval, nekem ez is tetszett, cseppet sem unatkoztam rajta. :-D spoiler

A három közül talán ez volt a leglátványosabb, és a legszomorúbb is, és talán a legvalóságosabb is, hiszen itt azért a főszereplők közül is haltak meg és nem lett valódi happy end. Itt már sikerült megkedvelnem Thorint is a végére, de még mindig Thranduil a kedvencem. :D Sajnálom viszont, hogy Kili spoiler :(

Szerintem az a baj ezzel az egésszel, hogy nem kellett volna három filmet készíteni, elég lett volna egy. Az utolsóra nagyon kikopott a varázsa és bár volt benne nosztalgiafaktor, engem a csaták nem igazán szoktak lekötni. Nem azt akarom ezzel mondani, hogy unalmas vagy nem izgalmas, csak nem volt rám hatással, sajnos.

A film pontosan ott folytatódik, ahol az előző félbeszakadt. A második fele egy hatalmas csata, illetve elkezdődnek a leszámolások is.
A film hihetetlenül látványos, azonban néha éreztem a zöld hátteret és a lassítások is sokszor inkább bosszantottak. A humorosra vett harc is olyan felemásul jött ki, nem éreztem indokoltnak a hülyéskedést.
Ügyesen kapcsolódik A Gyűrűk Urához, azonban maradt egy kis hiányérzetem, valahogy nem lett annyira jó, mint kellett volna, vártam volna.
És még az életbölcsességekről nem is beszéltem, valahogy nem igazán fogtak meg azok az egysorosok.

Nekem ez a rész vitt mindent.Na meg Legolas *-* Izgalmakkal, romancokkal teli történet volt, na meg persze egy csomó csatajelenet, aiket általában nem szeretek és nagyon untatnak, – azonban ennel a filmnél magával ragadott az egész, és csak sodródtam egyre mélyebben.
Jó befejezése volt az egész történetláncnak, egy picit sajnálom, hogy nem nézhetek még belőle pár részt. spoiler

Ott folytatódik, ahol az előző rész abbamaradt, majd lényegében egy hosszúra nyújtott csatajelenet az egész, mégsem mondhatom azt, hogy kár érte, vagy, hogy ellaposodott a történet. Az utolsó fél óra, ami nekem igazán tetszett, a kapcsolás A Gyűrű szövetségével, Legolas útja, a Vándor keresése, ami mind-mind ismert már a GyU-ból. És a vége… hát az ugyanaz, ami a GyU-ban is volt, csak más szemszögből.
Egyébként továbbra is tetszettek a kiegészítések, hiszen nem az alkotók önkényes fantáziája keltette életre pl. a hegyrágó (vagy mifene) férgeket sem, azok bizony meg voltak említve a Hobbitban, csak nem a csatajelenetnél (de már nem emlékszem rá pontosan, hol).
Az öt seregnél volt egy kis változtatás, Bilbóék oldalán megmaradt a három sereg (ember, törp, tünde), de a másik oldalon nem volt ennyire egyértelmű, ott a könyvben is több faj csatlakozik be, amit a film nem vett külön, csak az orkokat és a koboldokat, így lett meg az öt, de ez kicsit kacifántos, a könyvben tisztább.

Összességében ugyanaz az érzésem, mint a GyU trilógiával kapcsolatban: kezdődik egy tündérmese hangulattal, ami folyamatosan egyre sötétebb és szövevényesebb lesz, tragédiát és fájdalmat hoz, reményt csepegtet, hősöket szül, majd a tetőpont után visszanyúlik a békés kis mesevilágba.
Hogy lehetne ez nem gyönyörű?! Az utolsó jelenetnél bekönnyeztem,olyan jó érzés, ha csak filmen is, hogy lehet bármekkora a sötétség, a végén úgyis a semmibe foszlik.

Ez a film sosem lesz a kedvencem, sosem fog felérni a Gyűrűk urához és sosem fogom rongyosra nézni, mint a másikat. De mégis tetszett, mégis szerettem. A karakterek, a helyszín és még helyenként a történet is levett a lábamról. Úgy látszik itt is felütötte a fejét a felesleges szereplők szerepeltetése, és aztán azok ködbe veszése, de elnézem neki, mert a kedvenceim megmaradtak.
Végérvényesen szerelmes lettem Thranduilba, sajnálom Legolas, apád jobban bejön nekem. :D Róla még szívesen látnék filmeket. Bár, így bele gondolva, nem akarom hogy Tolkien világából bármit is feldolgozzanak. A trilógia betegség sajnos eléggé eltudja nyújtani egy rövidke történet velős értékét. Van ami jobb ha egyrészes marad. A látványvilág, a helyszínek, a harcok mind gyönyörűek. A két óra csak úgy elrepült. De ahogy a CGI-ról vélekedek, úgy itt is azt mondom, a nyújtófa sajnos a történet rovására tud menni. :/
Nem tudok elvonatkoztatni attól, hogy ez csak egy kis könyvből készült. Maximum két részesre szedtem volna. Legfőképp azért, mert akiről igazán szólt volna történet – említés szintjén ezerszer, megjelenés szintjén összesen 20-30 percet szerepelt – pont az nem kapott elég szerepet. Minden más igen. Nem hiszem, hogy az emberek egy kalandfilmnél, ahol még sárkány is van, túlontúl vágynának romantikára. Mégis van benne, nem is egy romantikus szál.
Jaj még jó pár óráig tudnám kritizálni, felhozni egy csomó bakit és logikai bakit. De nem teszem meg. Megteszik/megtették ezt mások helyettem. Én csak annyit mondok: aranyos film, jól lehet szórakozni rajta, de ne várjunk túl sokat, mert ez nem a Gyűrűk ura.

Nagyon nehéz valami értelmeset írnom erről a filmről, több ok miatt is. Első ok, hogy a filmtrilógiából ez lesz az első rész, amit szövegesen is értékelek. Második, hogy mivel évek teltek el a részek között, ezért már csak nagy vonalakban tudtam a trilógia cselekményét felvázolni, éppen ezért nem emlékeztem ki kicsoda és kinek mi köze volt egymáshoz pontosan (Tölgypajzsos Thorin – esküszöm úgy hallottam a filmben, hogy „szorin” – a film feléig keresgéltem az emlékeimet). Harmadik ok az, hogy nem olvastam a könyvet, csak a film információira és cselekményeire tudtam támaszkodni, és amint azt már írtam, ezek elég hiányosak.

A film egy nagyon jó történetre, egy egész megalkotott világra épül. Ezért csak mint filmet, mint adaptációt értékelem, ez nagyon fontos (ismét sajnálkozva állapítom meg, hogy a könyvet MÉG nem olvastam).

Az egész trilógiának az a baja, hogy trilógia. Ezt bármelyik részénél leírhattam volna. A Gyűrűk Urával ellentétben ott fizikailag is 3 könyvről (cirka 1800 oldal terjedelem) beszélünk, itt pedig csak egyről, kiadástól függően nagyjából 300 oldalról. A különbség érzékletes azt hiszem. Sajnos a bevételorientáltság rontotta el leginkább ezt a történetet, hogy szétszedték 3 filmre a háromszoros mozijegy bevétel miatt. Arról ne is beszéljünk, hogy ebben az esetben a filmenként átlagosan két és fél óra sok, nagyon sok. Megpróbálták hozni azt a hosszúságot, amit a Gyűrűk Uránál megszokhattunk, csak az ott azért működött, mert az JÓ volt!

Kevés dolgot tudok értékelni, leginkább csak a történetet úgy összességében, mert valóban alapokat ad a Gyűrűk Urához, úgymint Saruron szárnypróbálgatásaira, a varázslók sokrétűségére és a GY.U. megszokott szereplőket kicsit más színben, más oldalról is láthatjuk (arról ne is beszéljünk, hogy úgy tudom, hogy Legolas benne sincs a könyvben).

Oké, szóval semmi visszautalás, semmi átkötés, ott folytatódik a sztori, ahol abbamaradt. Emlékszem mekkora izgalom maradt bennem, amikor a Smaug pusztasága végén a sárkány kiszabadult, ez a „hú, most mi lesz” érzés. Ehhez képest azzal nyit a film, hogy száll ide a sárkány, száll oda a sárkány, és kb. 10 perc alatt már holtan esik össze. Heroikus csatának nem mondanám, csak simán egyszerűen lenyilazta az „íjász”. A sárkány karakteréből se sokat kaptunk, a második részben papol eleget, most meg csak fröcsög kicsit, hogy kit hogy eszik meg aztán ennyi. Szóval nagy lehangolás a kezdés. Aztán hirtelen mindenkinek a hegy kell, számomra mindenféle előkészítés nélkül, aki él és mozog a hegyhez tart.

Szerintem egyértelműen a hiba az én készülékemben van, de MELYIK AZ AZ ÖT SEREG????????? Tündék, emberek (na erre még külön kitérek), törpök, orkok és még ki? Jah, hogy úgy kellett kiwikiznem, hogy a sasok… Oké, felhomályosult lettem, mert a film megnézése után se tudtam, melyik az az ötödik sereg.

Emberek… Hogy marad meg egy is a film végére közülük!? Smaug az egész falut elpusztítja, kvázi a fél falut megöli spontán a tűzviharban, másik fele szétrebben a szélrózsa minden irányába. Marad egy maréknyi túlélő a helyszínen, akik újdonsült vezetőjüket követve elindulnak a hegyhez. A magányos hegynél gyakorlatilag csak magukat védik, meg azt az elhagyatott városkát. Ráadásul szerintem időközben nyomtak egy cheat-et és megsokszorozódtak, mert ennyien nem voltak.

Oké, nem a film hibája, mert ha egyszer a könyvben így van megírva, akkor ehhez tartani kellett magukat, de mennyivel izgibb lett volna, ha ténylegesen is elkezdenek egymás ellen harcolni, és nemcsak felsorakoznak a seregek egymással szemben.

Törpök. Nekem ők tetszettek a leginkább. Kis miniatűr páncélozott harci gépezetek. Thorin (az akkor is "szorin") unokatestvére, a Vasdombok ura, Dáin a kedvenc karakterem! Hatalmas dumával nyit be a csatába. Az már csak slusz poén, hogy Shrek a magyar hangja. A harci malac, az egy hatalmas poén volt! Nagyon tetszett a kis páncélos koca!

A film egy hatalmas csatajelenet. Nem jók a nagyon elnyújtott dolgok. Valahogy nincs lüktetése az egész csatának, csak arról van szó, hogy egyre rosszabb a helyzet, aztán hirtelen jobb lesz (majd erre is kitérek mindjárt). Monumentalitással nincs gond, egy hatalmas csatatér, rengeteg résztvevővel, de maga a kidolgozottság, a koreográfia vagy nem is tudom, de valahol az egésznek a varázsa elveszett. Ismét hivatkozva a Gyűrűk Urára, ott minden egyes csatajelenettől csorgott a nyálam, ötletesek és látványosak voltak. Most ebből semmit nem sikerült áthozniuk a készítőknek.

A csata megfordulása… Ugye mutatják mennyire kevesen maradtak a törpök és tündék az orkokkal szemben, és már rá vannak tapadva a magányos hegy bejáratára. Szóval nagyon nagy bajban vannak. Attól, hogy cirka 20 ember kiront a magányos hegyből, mint Zrinyi a várkapun, nem fog a csata menete megfordulni, az a 20 nem nagy hozzájárulás a számokhoz. Szóval ott fogtam a fejem.

Hogy valami jó is eszembe jusson… Bilbo egy szerény, és jó szívű karakter marad mindvégig. Meglepődtem ezen én magam is, de Dáin karakterén kívül, aki még emlékezetes volt számomra, az Alfrid. Egy utolsó undorító csúszómászó, de mégis tetszett, hogy következetesen a gyengébbeket, meg a nőket vegzálta és mindenkit mindig maga elé küldött, miközben azt szajkózta, hogy előre. Nagyot röhögtem, mikor legújabb „rá jellemző” húzásaként egy bögyös termetes asszonykának öltözött be.

Nagy kedvet kaptam a könyv elolvasásához, de előbb hagyom egy kicsit, hogy ezt a sok negatívumot elfelejtsem, amit a film okozott nekem.

Az első részt imádtam, mert hű a könyvhöz, a második részt imádtam a hangulata miatt (bár Taurielt soha nem fogom megbocsátani), de a harmadik rész nekem mindig csalódás marad. Annyi minden fontos részletet hagytak ki (amik azért a bővítettben benne vannak), hogy elvesztett valamit a lényegéből, olyan ez a rész, mintha már nem Peter Jackson rendezte volna és ez annyira lehangoló :(
Már azóta dühős vagyok erre a filmre, mióta kijöttem róla moziból és nem hiszem, hogy ez javulhatna. Nagy szívfájdalmam az, hogy spoiler
Na jó inkább itt befejezem, mert a könyvet és az első két részt még mindig imádom, de sokkal jobb lett volna, ha azt a kis vékonyka könyvet, max két részben csinálják meg és nem arra hajtanak, hogy minél többet keressenek rajta :/