A Gyűrű Szövetsége (A Gyűrűk Ura 1.) (2001) 90% 1231★

Sajnos a magyar premier idején nem láttam a moziban, túl későn jutott eszembe, és már nem kaptunk rá jegyet. Egy évre rá karácsonyra Anya megvette videókazin, szó szerint rongyosra néztük, és mindenhova vittem magammal, mindenhol A Gyűrű Szövetsége ment.

Továbbra is „A” film, ezen nincs mit ragozni, nincs mit szépíteni. Olyan sokszor láttam már, hogy a szereplőkkel együtt mormolom a szöveget, de akkor sem tudom megunni. 19 éve nem volt olyan film, ami A Gyűrűk Ura nyomába léphetne. Fantasztikus film(ek). A tét nem kevesebb, mint Középfölde sorsa, és a kilenc, kezdetben még csupán útitárs szövetségével olyan kaland kezdődik, amit sose senki nem fog elfelejteni…

Hogy ezt én eddig miért nem néztem meg?! Azt hittem unalmas és sok lesz az a 3 óra, de nagyon gyorsan elröppent. A látvány csodás, a szereplők is szuperek és persze a történet is remek. Azt hiszem ez újranézős lesz.

Már nem először láttam ezt a filmet, de nagyon tetszik. Izgalmas, nagyon jó szereplők a történet is nagyon jó, szórakoztató, és látványos is. Imádtam Szürke Gandalft, Frodót, Samut, Aragornt, Pippint, és Trufát is, Galadrielt, és Elrondot, még Arwen karakterét is nagyon szeretem, és Bilbót. De az első számú kedvencem, csakis Legolas nagyon imádom a karakterét. :) ❤ Végig nagyon izgalmas, tele kalandokkal, és a helyszínek is eléggé jók voltak. :-D Gimli beszólásait pedig nagyon bírtam, spoiler Szarumánt pedig utálom, ahogy az orkokat is. A lidércek viszont szimpik voltak. XD

Mindenestől imádom ezt a trilógiát. Annyiszor láttam, hogy már meg sem tudnám számolni. És ez a szám csak nőni fog. Elfogult is vagyok vele. Lényegében nincs olyan eleme, amit ne szeretnék benne. Számomra tökéletes. ^^

A könyvet negyedikes koromban olvastam, úgyhogy mondhatom, hogy gyerekkorom egy korszakát jelentette a Gyűrűk Ura iránti rajongás. A filmet is láttam, akkor is, és azóta is nagyon sokszor – szerintem bátran kijelenthetjük, hogy ez az adaptációk királya. Tökéletesen megőrzött hangulat és karakterek, észszerű változtatások (ez különösen ritka, de például Arwen karakterének szerintem még több teret is adott a film, mint a regény), csodálatos látvány és zene, egy megteremtett varázsvilág, ami beránt, és nem enged el. Egyike azoknak a filmeknek, amik bár hosszúak, és néhol lassúak, de egy pillanatig sem unatkozik rajtuk az ember, hanem végig fenntartja a figyelmet.
Azt csak úgy a végére jegyzem meg, hogy néha elfog az érzés, hogy teljesen egyedül vagyok a véleményemmel, hogy kimondottan kedvelem, és teljes mértékben megértem Frodót. Persze, maratoni mennyiségűt kínlódik, és ez csak romlik, ahogy haladunk előre a történetben, persze, egyedül két lépést nem tudna tenni, Samu mindig kell mellé, és persze, van, hogy simán hagyja, hogy manipulálják, de azzal a lelki és fizikai súllyal, ami rajta van, szerintem pont, hogy végtelenül reálisan viselkedik. Nem főHŐS, csak főszereplő, de szerintem pont, hogy egy izgalmas szemszöget mutat.

Annyira csodálatos ez a film! Rengetegszer láttam, családi szinten is akkora kedvenc, hogy lazán idézgetünk belőle, sőt, az anno csontos öcsém beceneve Gollam volt… Gyönyörű a látvány és a zene, nagyon szeretem a karaktereket és én kicsit sem bánom, hogy hosszú és nagyrészt csak sétálgatnak meg utazgatnak. Remek a történet és engem Frodó is ritkán idegesít. Kifejezetten jó adaptációnak tartom és abszolút kötelező fantasy filmnek.

Így húsz év után sincsen hozzá fogható. Szeretem újra nézni egyszerűen. Így évek múltán is egyre jobban tetőzik egy érzés bennem, hogy ennél jobb filmet már nem igazán fogok látni. Hiszen annyi tömeg, olcsó tucat film van. Semmi egyediség nincs bennük ( a legtöbben), sajnos újat mutatni nem nagyon tudnak már. Ez a film és maga az egész világ amit Tolkien alkotott az örök és felejthetetlen.

Nagyon jó film, többszöri újranézés után sem unalmas, bár Frodot sosem sikerül megkedvelnem, nem számít hányszor nézem újra.

Kritikátlanul rajongok a teljes trilógiáért.
(Te jóságos ég, ez már 2001-es? :O)

27 éves fejjel, a bővített változatot megtekintve ismét megszerettem Középfölde világát. A rengeteg plusz jelenet részletesebbé, érzelmesebbé és helyenként humorosabbá tette az amúgysem gyenge első részt, (Nem túlzás azt mondani, hogy a Gyűrűk Ura a fantasy feldolgozások alapköve, amit minden ilyen műfajú darabnak követnie kellene.) miáltal kötelezőnek érzem a megtekintését mindazoknak, akik még csak az eredeti vágást látták. Hosszú ugyan, ez tény, de egy percét sem éreztem feleslegesnek, ezzel együtt pedig már csak ezt a verziót fogom innen újranézni.