A Gyűrű Szövetsége (A Gyűrűk Ura 1.) (2001) 89% 591★

Hogy ezt én eddig miért nem néztem meg?! Azt hittem unalmas és sok lesz az a 3 óra, de nagyon gyorsan elröppent. A látvány csodás, a szereplők is szuperek és persze a történet is remek. Azt hiszem ez újranézős lesz.

Mindenestől imádom ezt a trilógiát. Annyiszor láttam, hogy már meg sem tudnám számolni. És ez a szám csak nőni fog. Elfogult is vagyok vele. Lényegében nincs olyan eleme, amit ne szeretnék benne. Számomra tökéletes. ^^

Kritikátlanul rajongok a teljes trilógiáért.
(Te jóságos ég, ez már 2001-es? :O)

27 éves fejjel, a bővített változatot megtekintve ismét megszerettem Középfölde világát. A rengeteg plusz jelenet részletesebbé, érzelmesebbé és helyenként humorosabbá tette az amúgysem gyenge első részt, (Nem túlzás azt mondani, hogy a Gyűrűk Ura a fantasy feldolgozások alapköve, amit minden ilyen műfajú darabnak követnie kellene.) miáltal kötelezőnek érzem a megtekintését mindazoknak, akik még csak az eredeti vágást látták. Hosszú ugyan, ez tény, de egy percét sem éreztem feleslegesnek, ezzel együtt pedig már csak ezt a verziót fogom innen újranézni.

Már nem először láttam ezt a filmet, de nagyon tetszik. Izgalmas, nagyon jó szereplők a történet is nagyon jó, a zenék is. Imádtam Szürke Gandalft, Frodót, Samut, Aragornt is. De az első számú kedvencem Legolas Orlando Bloom által alakított tünde. Imádom a karakterét. :)

Mesélőidő következik! Amikor a Gyűrű Szövetsége kijött a mozikba, kereken 9 éves voltam. Apukám rajongott a sorozatért, még a ’70-es években olvasta el, és ő roppant kíváncsi volt a filmekre is. Azt hiszem, engem két évvel később, 11 éves koromban kapott el a láz. Volt korábban egy próbálkozás, a mesével, de attól annyira féltem, hogy nem mertem végignézni. Azóta sem. :) Szóval, visszakanyarodva ahhoz a 11 éves kori emlékemhez, összegyűltünk a nappaliban és végignéztük mindhárom részt. Mondanom sem kell, azonnal szerelmes lettem a tájba, Aragornba és a zenébe. Nagyjából ilyen sorrendben. :) Mai szemmel nézve olykor feltűnik az erőteljes számítógépes hatás, de akkoriban szerintem úttörő volt ez a rész, minden tekintetben.

A zenéjét imádom, Howard Shore egyszerűen varázslatos dallamvilágot álmodott meg a GYU-filmeknek, de a színészeket is egytől egyig csak dicséret illeti. Új-Zéland még mindig szívet dobogtató, és az egész film tökéletesen hozza a Középföldei hangulatot. Egy részem örökre elraktározta ezt az élményt… Számomra a GYU az örök kedvenc sorozatok egyik oszlopos tagja.

A kedvencem a trilógiából, rengetegszer láttam és még mindig fel tudok benne fedezni új dolgokat. Annak idején szájtátva bámultuk a gyönyörű tájakat, a zenét, a fantasztikus díszleteket és a csatákat. Később elolvastam a regényt is hozzá, így sokkal több mindent értettem meg a történetből, a szereplők motivációjáról. Szerintem a casting is hihetetlenül jó volt, remek kis csapat állt össze a nagy útra, nem nagyon tudnék olyan szereplőt mondani, akivel problémám volt színészi játék tekintetében. Azt hiszem ez a film igazi etalon lesz mindig is a fantasy műfajon belül.

Ez az a film, ami számomra szent és sérthetetlen. Nem hinném, hogy valaha is lesz A Gyűrűk Uránál nagyobb kedvencem.

Lehettem vagy 10 éves, amikor először láttam, vagy talán még annyi sem. Első látásra teljesen lenyűgözött az egész, annak ellenére hogy egy kicsit féltem az orkoktól meg Gollamtól (haha :D), imádtam, emlékszem volt egy kis csoport a suliban, akikkel mindig GYU-sat játszottunk, eléggé rá voltunk kattanva. :D
Na, a rajongásom Középfölde iránt azóta sem szűnt meg, évente minimum egyszer meg kell néznem a sorozatot, különben jönnek az elvonási tünetek (talpszőrösödés, meg elkezdek orknyelven halandzsázni, csak a szokásos), a szöveget meg már kb együtt mondom a szereplőkkel.

Egyszerűen hihetetlen. A látvány, a zene, a sztori, a karakterek… minden. Úgy elröppen az a 3 óra, hogy észre sem veszed, és már vége. 2001-es, tehát nem mai csirke, de szerintem azóta sem tudta egy film sem felülmúlni. :)

„…ez az, amit nem lehet megunni!”

I-M-Á-D-O-M.