A Gyűrű Szövetsége (A Gyűrűk Ura 1.) (2001) 89% 754★

Hogy ezt én eddig miért nem néztem meg?! Azt hittem unalmas és sok lesz az a 3 óra, de nagyon gyorsan elröppent. A látvány csodás, a szereplők is szuperek és persze a történet is remek. Azt hiszem ez újranézős lesz.

Mindenestől imádom ezt a trilógiát. Annyiszor láttam, hogy már meg sem tudnám számolni. És ez a szám csak nőni fog. Elfogult is vagyok vele. Lényegében nincs olyan eleme, amit ne szeretnék benne. Számomra tökéletes. ^^

A könyvet negyedikes koromban olvastam, úgyhogy mondhatom, hogy gyerekkorom egy korszakát jelentette a Gyűrűk Ura iránti rajongás. A filmet is láttam, akkor is, és azóta is nagyon sokszor – szerintem bátran kijelenthetjük, hogy ez az adaptációk királya. Tökéletesen megőrzött hangulat és karakterek, észszerű változtatások (ez különösen ritka, de például Arwen karakterének szerintem még több teret is adott a film, mint a regény), csodálatos látvány és zene, egy megteremtett varázsvilág, ami beránt, és nem enged el. Egyike azoknak a filmeknek, amik bár hosszúak, és néhol lassúak, de egy pillanatig sem unatkozik rajtuk az ember, hanem végig fenntartja a figyelmet.
Azt csak úgy a végére jegyzem meg, hogy néha elfog az érzés, hogy teljesen egyedül vagyok a véleményemmel, hogy kimondottan kedvelem, és teljes mértékben megértem Frodót. Persze, maratoni mennyiségűt kínlódik, és ez csak romlik, ahogy haladunk előre a történetben, persze, egyedül két lépést nem tudna tenni, Samu mindig kell mellé, és persze, van, hogy simán hagyja, hogy manipulálják, de azzal a lelki és fizikai súllyal, ami rajta van, szerintem pont, hogy végtelenül reálisan viselkedik. Nem főHŐS, csak főszereplő, de szerintem pont, hogy egy izgalmas szemszöget mutat.

Kritikátlanul rajongok a teljes trilógiáért.
(Te jóságos ég, ez már 2001-es? :O)

Már nem először láttam ezt a filmet, de nagyon tetszik. Izgalmas, nagyon jó szereplők a történet is nagyon jó, a zenék is. Imádtam Szürke Gandalft, Frodót, Samut, Aragornt is. De az első számú kedvencem Legolas Orlando Bloom által alakított tünde. Imádom a karakterét. :)

27 éves fejjel, a bővített változatot megtekintve ismét megszerettem Középfölde világát. A rengeteg plusz jelenet részletesebbé, érzelmesebbé és helyenként humorosabbá tette az amúgysem gyenge első részt, (Nem túlzás azt mondani, hogy a Gyűrűk Ura a fantasy feldolgozások alapköve, amit minden ilyen műfajú darabnak követnie kellene.) miáltal kötelezőnek érzem a megtekintését mindazoknak, akik még csak az eredeti vágást látták. Hosszú ugyan, ez tény, de egy percét sem éreztem feleslegesnek, ezzel együtt pedig már csak ezt a verziót fogom innen újranézni.

Mesélőidő következik! Amikor a Gyűrű Szövetsége kijött a mozikba, kereken 9 éves voltam. Apukám rajongott a sorozatért, még a ’70-es években olvasta el, és ő roppant kíváncsi volt a filmekre is. Azt hiszem, engem két évvel később, 11 éves koromban kapott el a láz. Volt korábban egy próbálkozás, a mesével, de attól annyira féltem, hogy nem mertem végignézni. Azóta sem. :) Szóval, visszakanyarodva ahhoz a 11 éves kori emlékemhez, összegyűltünk a nappaliban és végignéztük mindhárom részt. Mondanom sem kell, azonnal szerelmes lettem a tájba, Aragornba és a zenébe. Nagyjából ilyen sorrendben. :) Mai szemmel nézve olykor feltűnik az erőteljes számítógépes hatás, de akkoriban szerintem úttörő volt ez a rész, minden tekintetben.

A zenéjét imádom, Howard Shore egyszerűen varázslatos dallamvilágot álmodott meg a GYU-filmeknek, de a színészeket is egytől egyig csak dicséret illeti. Új-Zéland még mindig szívet dobogtató, és az egész film tökéletesen hozza a Középföldei hangulatot. Egy részem örökre elraktározta ezt az élményt… Számomra a GYU az örök kedvenc sorozatok egyik oszlopos tagja.

Elég sokáig halogattam a Gyűrűk ura filmeket, mondván, hogy 1. hosszú 2. úgyis csak arról szól az egész, hogy sétálnak. Nos, tény és való, hogy a film nagy részében „csak” mennek, de mégis a helyszínek, amikbe közbe bele botlanak gyönyörűek, a szereplők, pedig mind egy szálig komplexek, s mindezek mellett még mondanivalója is van a filmnek. Tehát ez nem csak egy három órányi sétálásról szól, hanem Középfölde összetett, gyönyörűen kidolgozott (mind a mai napig nem tudom, hogy egy ember, hogy tud ennyire durván rétegelt világot kidolgozni), bár néha sötét világán és a barátság fontosságán van a hangsúly, ahol még a három óra is kevésnek tűnik.

Életem egyik meghatározó filmje. Azt hiszem pont a 13. születésnapomon láttam először, azóta pedig még egy tucatszor legalább. Tipikusan az a film, amit nem lehet megunni.
A három óra nagyon gyorsan eltelik, ha az ember nem tv-ben nézi főleg, ha a belemerülünk a történetbe. Arwen-t mindig is szerettem, viszont mára már kissé idegesítőnek találom, ahogy Frodót is. Az örök kedvenceim mindig is Gandalf, Legolas és Aragorn lesznek, ó és Gimlit se felejtsük ki.
Szerintem aki még nem látta a trilógiát, annak érdemes a Hobbittal kezdenie, hogy értelmet nyerjen néhány dolog.
Péládul mikor Bilbó mesél a gyerekeknek a kalandjairól. Vagy az, hogy hogyan került Bilbóhoz a Gyűrű. Legolas már tudja a Vándor, Aragorn nevét, ahogy Thranduil kérte tőle annak idején, Gimli pedig a már olyan jól ismert Gloin fia. Illetve láthatjuk Balin sírhelyét is.
„Sauront bízzátok csak rám.”- mondta 60 évvel ezelőtt Saruman, tehát az ő árulása sem egyik napról a másikra alakult ki.

A kedvencem a trilógiából, rengetegszer láttam és még mindig fel tudok benne fedezni új dolgokat. Annak idején szájtátva bámultuk a gyönyörű tájakat, a zenét, a fantasztikus díszleteket és a csatákat. Később elolvastam a regényt is hozzá, így sokkal több mindent értettem meg a történetből, a szereplők motivációjáról. Szerintem a casting is hihetetlenül jó volt, remek kis csapat állt össze a nagy útra, nem nagyon tudnék olyan szereplőt mondani, akivel problémám volt színészi játék tekintetében. Azt hiszem ez a film igazi etalon lesz mindig is a fantasy műfajon belül.