A Gyűrű Szövetsége (A Gyűrűk Ura 1.) (2001) 89% 816★

Sajnos a magyar premier idején nem láttam a moziban, túl későn jutott eszembe, és már nem kaptunk rá jegyet. Egy évre rá karácsonyra Anya megvette videókazin, szó szerint rongyosra néztük, és mindenhova vittem magammal, mindenhol A Gyűrű Szövetsége ment.

Továbbra is „A” film, ezen nincs mit ragozni, nincs mit szépíteni. Olyan sokszor láttam már, hogy a szereplőkkel együtt mormolom a szöveget, de akkor sem tudom megunni. 19 éve nem volt olyan film, ami A Gyűrűk Ura nyomába léphetne. Fantasztikus film(ek). A tét nem kevesebb, mint Középfölde sorsa, és a kilenc, kezdetben még csupán útitárs szövetségével olyan kaland kezdődik, amit sose senki nem fog elfelejteni…

Hogy ezt én eddig miért nem néztem meg?! Azt hittem unalmas és sok lesz az a 3 óra, de nagyon gyorsan elröppent. A látvány csodás, a szereplők is szuperek és persze a történet is remek. Azt hiszem ez újranézős lesz.

Mindenestől imádom ezt a trilógiát. Annyiszor láttam, hogy már meg sem tudnám számolni. És ez a szám csak nőni fog. Elfogult is vagyok vele. Lényegében nincs olyan eleme, amit ne szeretnék benne. Számomra tökéletes. ^^

Annyira csodálatos ez a film! Rengetegszer láttam, családi szinten is akkora kedvenc, hogy lazán idézgetünk belőle, sőt, az anno csontos öcsém beceneve Gollam volt… Gyönyörű a látvány és a zene, nagyon szeretem a karaktereket és én kicsit sem bánom, hogy hosszú és nagyrészt csak sétálgatnak meg utazgatnak. Remek a történet és engem Frodó is ritkán idegesít. Kifejezetten jó adaptációnak tartom és abszolút kötelező fantasy filmnek.

A könyvet negyedikes koromban olvastam, úgyhogy mondhatom, hogy gyerekkorom egy korszakát jelentette a Gyűrűk Ura iránti rajongás. A filmet is láttam, akkor is, és azóta is nagyon sokszor – szerintem bátran kijelenthetjük, hogy ez az adaptációk királya. Tökéletesen megőrzött hangulat és karakterek, észszerű változtatások (ez különösen ritka, de például Arwen karakterének szerintem még több teret is adott a film, mint a regény), csodálatos látvány és zene, egy megteremtett varázsvilág, ami beránt, és nem enged el. Egyike azoknak a filmeknek, amik bár hosszúak, és néhol lassúak, de egy pillanatig sem unatkozik rajtuk az ember, hanem végig fenntartja a figyelmet.
Azt csak úgy a végére jegyzem meg, hogy néha elfog az érzés, hogy teljesen egyedül vagyok a véleményemmel, hogy kimondottan kedvelem, és teljes mértékben megértem Frodót. Persze, maratoni mennyiségűt kínlódik, és ez csak romlik, ahogy haladunk előre a történetben, persze, egyedül két lépést nem tudna tenni, Samu mindig kell mellé, és persze, van, hogy simán hagyja, hogy manipulálják, de azzal a lelki és fizikai súllyal, ami rajta van, szerintem pont, hogy végtelenül reálisan viselkedik. Nem főHŐS, csak főszereplő, de szerintem pont, hogy egy izgalmas szemszöget mutat.

Nem is tudom, én ezt a filmet most látom először, eddig nagyon nem akarta megnézni, valahogy soha nem érdekelt, kicsit hülyeségnek gondoltam az egészet, barátaim közül is van olyan aki nagyon imádja, már rengetegszer látta, meg ódákat zengtek róla hogy miért olyan jó, meg nem tudom hogy mit hagyok ki. Így most egy kihívás miatt is, meg az egyik legjobb barátnőm miatt is megnéztem, nem is tudtam először mit gondoljak a filmről, mert meglepett de tetszett, nem gondoltam volna hogy ennyire összetett és egy szép világ lett kiépítve, olyan hangulata van a filmnek ami magával ragad, azt hittem hogy a 3 óra nagyon sok lesz, de olyan gyorsan elment.
A karakterek is érdekesek, és mennyi mélység van mindegyik karakterbe.
A zenéje pedig csodálatos, bár ezt már akkor is tudtam amikor még nem láttam.
Szóval egy érdekes, izgalmas film ez, lehet hogy egy új kedvencet avattok, biztos vagyok benne hogy a többit is megnézem. ^-^
https://www.youtube.com/watch…

Kritikátlanul rajongok a teljes trilógiáért.
(Te jóságos ég, ez már 2001-es? :O)

Már nem először láttam ezt a filmet, de nagyon tetszik. Izgalmas, nagyon jó szereplők a történet is nagyon jó, a zenék is. Imádtam Szürke Gandalft, Frodót, Samut, Aragornt is. De az első számú kedvencem Legolas Orlando Bloom által alakított tünde. Imádom a karakterét. :)

27 éves fejjel, a bővített változatot megtekintve ismét megszerettem Középfölde világát. A rengeteg plusz jelenet részletesebbé, érzelmesebbé és helyenként humorosabbá tette az amúgysem gyenge első részt, (Nem túlzás azt mondani, hogy a Gyűrűk Ura a fantasy feldolgozások alapköve, amit minden ilyen műfajú darabnak követnie kellene.) miáltal kötelezőnek érzem a megtekintését mindazoknak, akik még csak az eredeti vágást látták. Hosszú ugyan, ez tény, de egy percét sem éreztem feleslegesnek, ezzel együtt pedig már csak ezt a verziót fogom innen újranézni.

Mesélőidő következik! Amikor a Gyűrű Szövetsége kijött a mozikba, kereken 9 éves voltam. Apukám rajongott a sorozatért, még a ’80-as években olvasta el, és ő roppant kíváncsi volt a filmekre is. Azt hiszem, engem két évvel később, 11 éves koromban kapott el a láz. Volt korábban egy próbálkozás, a mesével, de attól annyira féltem, hogy nem mertem végignézni. Azóta sem. :) Szóval, visszakanyarodva ahhoz a 11 éves kori emlékemhez, összegyűltünk a nappaliban és végignéztük mindhárom részt. Mondanom sem kell, azonnal szerelmes lettem a tájba, Aragornba és a zenébe. Nagyjából ilyen sorrendben. :) Mai szemmel nézve olykor feltűnik az erőteljes számítógépes hatás, de akkoriban szerintem úttörő volt ez a rész, minden tekintetben.

A zenéjét imádom, Howard Shore egyszerűen varázslatos dallamvilágot álmodott meg a GYU-filmeknek, de a színészeket is egytől egyig csak dicséret illeti. Új-Zéland még mindig szívet dobogtató, és az egész film tökéletesen hozza a Középföldei hangulatot. Egy részem örökre elraktározta ezt az élményt… Számomra a GYU az örök kedvenc sorozatok egyik oszlopos tagja.