A Gyűrűk Ura: A Hatalom Gyűrűi (2022–) 69% 221★

1. évad:
Ezt én itt kaszáltam is. Ugyan a látványán, és effektjein látszik a beleölt pénz, meg energia, minden más téren elvérzett számomra ez a Gyűrűk Ura előzmény. Ez a 8 rész majdnem hosszabb, mint a Peter Jackson féle trilógia, tartalmát tekintve viszont még a Gyűrű Szövetségét sem sikerült elérnie. Eseménytelen, többnyire unalmas cselekmény, melyben a problémás jogok miatt a készítők csupán a trilógiában is említett elemeket, illetve karaktereket használták, minden más pedig többnyire a sorozatra toborzott írógárda fejéből pattant ki. (Állítólag napok alatt, amit sajnos el is hiszek.) Művük minőségén azonban erősen érződik a tapasztalatlanság. Felszínesen fölépített, szinte szerethetetlen karakterek (Elrondot és Durint leszámítva.), gyermeteg, sokszor klisékkel dobálózó, nevetséges párbeszédek, egy fölöslegesen elnyújtott, a kezdettől szinte egyértelmű fordulatokkal kombináló történetben, ami hemzseg az alapvető logikai bakiktól, melyeket még a fantasy műfaj mibenlétével sem lehet kimagyarázni. Persze próbálták mindezt azzal egyensúlyozni, hogy olykor erősen a nosztalgiára gyúr, ahogyan a mai előzmények és folytatások többsége, de ez közel sem elég ahhoz, hogy túllendüljek eme hibáin. Idézhet hát mondatokat az eredeti művekből, bedobhat pár ismert karakter sablonjára mintázott hőst, mint a Wish-ről rendelt „Frodó & Samu”, nem beszélve a klasszikus kedvenceink fiatalabb kiadásairól, ha azzal is csupán egy méregdrága utánzatnak hat. Természetesen akadt néhány jobban sikerült pillanata, illetve Elrond és Durin barátságát meglepően kellemes színfoltnak találtam, ez mégsem változtat a tényen, hogy a nagy elődökhöz képest (Sokszor hallom, hogy: „Nem szabad viszonyítgatni…”, de mivel a ragaszkodtak ahhoz, hogy egy meglévő franchise előzményeként szolgáljon a sorozat, nem pedig egy teljesen új címként, ezt nem tartom korrektnek. Ha annak sikerét igyekeznek meglovagolni, akkor a hasonlítgatást is viseljék el.) piszkosul gyenge és az eddig elmesélt sztorira bőven elég lett volna úgy 3-4 rész, mert annyira nem volt érdekes, részletes és eseménydús, hogy ez ilyen sok időt fölemésszen a néző idejéből.
A készítők igazán tanulhatnának az Andor, illetve a Sárkányok Háza készítőitől, akik az eredeti művek tisztelete mellett igyekeznek újat is mutatni, miközben jelenleg remek egyensúlyban tartják a feszültséget, az akciót, a drámát, a látványt és a váratlan fordulatokat, a karaktereket pedig megfelelően formálják, fele ennyi (vagy talán közel zéró) logikai problémával, meg persze érettebb szövegkönyvvel megfejelve.
Kár érte…

ui.: A problémáimról picit részletesebb a spoileres epizódértékelőkben olvashattok.

Hát, ez nehéz. Amikor elkezdtem nézni, törekedtem rá, hogy próbáljam egyrészt önálló fantasy sorozatként is élvezni, és akként pontozni, tehát ha nem jó Gyűrűk Urának, akkor ezt elkönyvelni, de tisztelni az értékeit. Másrészt azért elég mélyen benne vagyok Tolkien világában, elég régen rabul ejtett, és a mai napig nem ereszt, tehát nyilvánvalóan kíváncsian vártam a hangulatot, még a fanservice-t is, hogy visszatérjek Középföldére…és persze tudtam, hogy nem tudom majd teljesen elhallgattatni az agyam kritikusabb felét.
A baj az, hogy a Hatalom Gyűrűi jóformán semmit nem ugrott meg, amit vártam tőle. Galadriel az egyik kedvenc Gyűrűk Ura karakterem. Gyönyörű, fennséges, hatalmas nő, igazi manipulátor, aki gyakran a kisujját sem mozdítja, de mégis érzed, hogy hány szál fut össze nála valójában. Tolkien sok női karakterét nem kedvelem, de Galadriel egy személyben megmutatja, hogy nagyon nem arról van szó, hogy nem tud erős nőket írni. Nyitott voltam arra, hogy az eddig vezető utat lássuk Galadriel esetében, végignézzük, ahogy egy harcos, és igen, akár bosszúszomjas tündéből az a ravasz királynő lesz, akinek megismertük, de sajnos a sorozat ennek a bemutatásán eléggé elbukott. Az itteni Galadriel egy YA főhősnő, nagyon pattog, nagyon erős, de nem gondol át semmit, és ahhoz képest, hogy elvileg már itt többezer éves, semmi megfontoltság, finomság, ész nincs a döntéseiben. Legelőször az utolsó epizódban volt jelenete, ahol úgy éreztem, hogy na, ez most egy jó előreutalás volt a fő trilógiára, de még ott is, nagyon semmilyenek és hirtelenek lettek a váltások. Egyszerűen nem tudtam kötődni a főhősnőhöz, nem tudtam igazán szurkolni neki, és ez már önmagában elég gáz. spoiler
Elrond színészére sok panaszom nem lehet, a srác nagyon próbálkozott, de a jelmeze nem segíti. Ha legalább adtak volna neki egy hosszú hajat… ha bárkinek adtak volna hosszú hajat, az már segített volna, hogy tündéknek lássam őket, és ne néhol hegyesfülű embereknek. Sőt, igazság szerint Tolkien világában még az emberek is, általában preferálták a hosszú hajat, és ez is része volt a hangulatnak. A törpök szintén egészen jók, a mithriles szál egy katyvasz, de legalább a városuk hangulatos (igaz, ettől is inkább volt Dragon Age, mint Gyűrűk Ura hangulatom).
A hobbitok igazából egyszerűen csak érdektelenek. Ez az egész sorozatra igaz, nem rossz úgy igazán, csak semmi nem kifejezetten izgalmas, események történnek, de nincs az, ami a fő trilógiában, hogy van egy jól definiált ív, jól kidolgozott karakterek és motivációk a tetteik között. Csak kaotikus az egész, és csapongunk ide-oda. Az idegen érdekes lehetne, vannak nagyon jó elemek a történetében spoiler Viszont itt is igaz, nagyon sok a kihagyott lehetőség, és kicsit túl is van húzva az egész spoiler
Akire viszont nincs panaszom hosszú távon, az Halbrand. Ez a karakter teljesen érdektelenül jelenik meg, túlzás nélkül Galadriellel a szála az egyik leggyengébbnek indul, de iszonyúan összekapja magát. spoiler
A tájak, a zene azért kiváló, a Wandering Day benne marad az ember fülében, de összességében erősen elvesztegetett lehetőségnek érzem a sorozatot. Lehetett volna ez nagyon jó, de ahhoz sokkal nagyobb alázattal, és/vagy sokkal több kreativitással kellett volna hozzányúlni, figyelve a lore-ra, de legalábbis a készen kapott karakterek személyiségeire. Vagy megszerezni a Szilmarilok jogait, és pontosan adaptálni. Az is egy opció. Nem mondom, hogy nem éri meg megnézni, de a lába nyomába sem érhet a trilógiának, sőt, igazából az általam nem kifejezetten kedvelt Hobbit filmeknek sem.

Frissítés az első évad után:

Sajnos itt is sikerült beleesni a blockbuster-filmekre jellemző csapdába, avagy hiába a végtelen pénz, ha a forgatókönyvírók és showrunnerek még a lelkes amatőrök szintjét sem tudják megközelíteni.

Technikai oldalról teljesen rendben van a sorozat (leszámítva az olyan hülyeségeket, mint a pikkelyvért-mintával nyomott aláöltöző a númenori katonákon), jók a díszletek és a kellékek, többnyire kiváló a cgi, a maga módján a zene is működik, még ha sokszor inkább videojátékos hatású is. Valószínűleg a színészek sem lennének rosszak, ha lenne esélyük színészkedni, de ezt soha nem fogjuk megtudni.

A forgatókönyv ugyanis trehány és bugyuta munka, önmagában sincs értelme, nem csak a tolkieni mitológia tükrében. Még csak nem is azzal van gond, hogy több ezer évnyi fiktív történelmet akarnak összenyomni szűk három évtizedbe (Isildur körülbelüli életkora alapján). Nem is a különben tök fölösleges „eredeti karakterekkel”, nem azzal, hogy értelmetlen új történetszálakat hoznak be, miközben egy csomó meglévő anyagot ignorálnak, és nem azzal, hogy Tolkien munkái helyett Peter Jackson filmeit idézik gyakran szó szerint. Nyilván ez is kellemetlen, de ha képesek lettek volna egy magával ragadó, izgalmas, érdekes és hangulatos sztorit kerekíteni ebből az egészből, simán el lehetne nézni nekik.

Csak éppen az a helyzet, hogy a rendelkezésre álló alapanyag, kiemelkedően tehetséges filmes szakemberek, (egy darabig) a sorozat előkészítésén dolgozó szakértők, a Jeff Bezos formájában emberi alakot öltő Smaug feneketlen pénztárcája és az összes többi tökéletesen ideális körülmény ellenére is egy trehány, értelmetlen, összecsapott izét voltak csak képesek letenni az asztalra.

Egyvalamire azért mégis jó (na jó, kettőre, mert elrettentő példának is): így még több emberhez jutnak el Tolkien eredeti történetei, ennél többet pedig sajnos nem várhatunk az efféle „adaptációktól”.

–

Az első két rész alapján:

– a látvány többnyire abszolút nagyfilmes színvonal, a Weta Workshop és az új-zélandi helyszínek hozzák az elvárt szintet
– a zene kifejezetten jó, de Bear McCreary azért nem Howard Shore
– a színészek egyelőre inkább csak átlagosak
– a szalonrasszista rinyálás a színes bőrű karakterek miatt teljesen indokolatlan
– a karakterdizájn fura: a rövid/modern hajú elfek fölösleges változtatás a megszokott külsőhöz képest, a jelmezek nem mindig illenek a jelenethez és a környezethez, illetve eddig konkrétan egy darab emlékezetes kinézetű karakter sincs, pedig ez még A hobbit filmeknek is sikerült
– a sztorinak túl sok értelme nincs még, később biztos beindul majd
– az eredeti alapanyaghoz való viszony elég vegyes: időnként abszolút megfelel a tolkieni lore-nak, máskor meg teljesen indokolatlanul eltérnek tőle anélkül, hogy az bármit is adna a történethez vagy a karakterekhez (pl semmi értelme annak, hogy Elrond van jóban a törpökkel és nem Celebrimbor)

Ebben a formában ez egyelőre Tolkien világának és karaktereinek egy drága és látványos, viszont sokszor logikátlan interpretációja. Szórakoztató, látványos, új emberek figyelmét is fel fogja hívni a könyvekre, viszont nem érdemes szöveghűséget várni tőle.

Nekem személy szerint a legérdekesebb az egészben valószínűleg az lesz, hogy a The Rings of Power Wrap-Up podcast hostjai hogyan helyezik majd kontextusba az egyes epizódok eseményeit A gyűrűk ura forrásként használt függelékei, illetve a megfilmesítésre nem engedélyezett többi mű (A szilmarilok, Elveszett mesék könyve stb.) alapján.

1. évad: Monumentálisnak ígérkező alkotás, amihez nulla elvárással álltam hozzá. Éppen ezért nekem nem is igazán okozott csalódást. A látvány elképesztően gyönyörű és magas minőségű, ahogy a kosztümök is, és igazán szép lett a zene. Az eseménysor időrendisége nem mindig állt össze, illetve hátránynak tartom, hogy kegyetlen lassan indult be, miközben igen rövid évad lett. Ugyanakkor egyszer sem unatkoztam igazán még a kezdeti időszakban sem, mert bár kellett idő ahhoz, hogy összeálljon a kép, a hangulata végig nagyon tetszett. Ugyanakkor megértem az elégedetlenkedőket, tényleg messze nem hibátlan a sorozat. Az első évad lezárása szerintem ütős lett és maga mögött tudhat egy-két erős epizódot is. Talán ebben a pillanatban a szereplőgárda az, akik a legjobban hidegen hagynak. Galadriel nekem nagyon fura, kezdetben kifejezetten ellenszenves volt, a végére semlegessé szelídült. A gyaplábúakat momentán még feleslegesnek érzem; aranyosak, de ennyi. Elrond és Durin barátságát viszont gyönyörűen ábrázolták, volt pár igazán megható momentum ezen a szálon. Rajtuk kívül az Idegent kedvelem még nagyon és Halbrandot. Úgy érzem, hogy bár technikailag nagyon ott van a sorozat, maga a történet és annak vezetése elég gyenge. És nem egészen tiszta, hogy mit és miért változtattak és/vagy hagytak ki. Illetve nagyon sajnálom, hogy nem bátrabbak az írók; kicsit túl hatékony a plot armor. De hiába ragozom tovább, én a nehéz kezdés ellenére élveztem az évadot és egyértelmű, hogy követni fogom a folytatását is.

1.évad
Izgatott voltam mikor bejelentették, hogy készül a sorozat, de közben azért tartottam tőle. Olvastam a Szilmarilokat évekkel ezelőtt, de túlzás lenne azt mondani, hogy minden megmaradt, így a mélyebb elemzést ráhagyom azokra akik sokkal jobban benne vannak ebben :D Aztán szépen jöttek a hírek és egyre inkább elment tőle a kedvem már akkor mikor ki sem jött, utána meg főleg. Ez már olyan szintre jutott, hogy egészen eddig halogattam.
Hááát….nem, sajnos nem lett jó. Minimális Tolkien hangulatot áraszt.
A nyolc rész alatt minimális történés volt, kb 4 részre volt elegendő, a maradék csak töltelék volt. Volt párszor egy elfogadhatóbb csata és az Elrond-Durin szál még tetszett is (még ha el is volt nyújtva), de sajnos ennyiben ki is merült a dolog. A „fordulatait” meg nem nehéz kitalálni.
A szereplők többnyire unalmasak, csak az említett Elrond-Durin tudott megmozgatni meg talán időnként az Idegen és Elendil is. Galadriel egyenesen siralmas lett, Morfydd Clark gyenge színészi tehetsége sem segített a dolgon.
Természetesen fantasztikus látványban (ennyi pénzből elvárható) és Bear McCreary zenéi továbbra is jók.
Remélhetőleg a folytatás jobb lesz, de jelenleg erős kétségeim vannak.

Alig vártam az elmúlt időszakban a hétvégéket, hogy Középföldére utazhassak.
Sajnos nem olvastam még a Szilmarilokat, csak kis szegletét ismerem Tolkien munkásságának, így nekem nagyon tetszett a sorozat. Sőt, kövezzetek meg, de nekem ezerszer jobban tetszett, mint a Hobbit 2. és 3. része.
A zene és a látvány csillagos ötös.
spoiler
Kíváncsi vagyok a folytatásra.

1. évad: Egy eléggé közepes fantasy sorozat érzését adta nekem ez az évad, ahol látványra és a zenékre nem lehetett panasz. De minden másra igen.
Sokszor összecsapott és zavaros volt a történet. Túl lassan indult be a cselekmény, az első 2-3 rész piszkosul unalmas volt.
A karakterek között alig volt kémia, dinamika kivéve Elrondot és Durint. A párbeszédek is eléggé buták, gyermetegek voltak. A tündék nem igazán különböztek az emberektől, ha a fülük nem látszott akkor esélytelen volt kitalálni hogy hova tartoznak.
Főhősnőnk Galadriel egy tipikus young adult főhősnő minden hisztijével és ostobaságával együtt. Az egyik legidegesítőbb karakter volt. a másik meg Theo. A két hisztis tini xD
Elrond az elején csalódás volt, aztán szépen lassan megkedveltem mind a karaktert mind az őt játszó színészt. Nem egy Hugo Weaving, de Durinnal és a feleségével Disával pont jó :)
És akkor Durin herceg, nagy kedvenc lett, remélem még sokszor fogunk ezzel a csapattal találkozni :) Zseniálisan működött köztük és velük minden.
Halbrand, hmmm spoiler és szexin mosolyognak xD Szerintem Elrond és Durin mellett még az ő karaktere az amit érdemes megemlíteni. Jól felépítették legalábbis szerintem és a színész Charlie Vickers is nagyon jól játszott.
Az emberek szálán csak két nevet jegyeztem meg a legidegesítőbbet Theot és az érdekesebbet Arondir-t. Jó Arondir is csak azért maradt meg mert helyes :D Ja és mindent is túlélt mert védi a láthatatlan páncél…
A gyaplábúak meg hidegen hagytak, feleslegesnek éreztem őket.
Hogy fogom e nézni a következő évadot? Valószínűleg igen, majd mikor semmi komolyra nem vágyom. Hogy miért? 4 pasiért… Elrond, Durin, Arondir és Halbrand további sorsának alakulása érdekel csak.

Kövezzetek meg, de nekem tetszett… Szép a látványvilág, jók a zenék. A színészek is passzolnak az adott karakterekhez. Csak az alap Gyűrűk ura könyveket olvastam, illetve láttam a filmeket. Ennek ellenére nem érzem úgy, hogy ez rosszabbra sikerült volna, mint „elődei”.
Kíváncsian várom a folytatást. :)

Ambivalens érzéseim vannak a sorozattal kapcsolatban. Egyfelől annyira nem tetszett, mert mást vártam. A filmek és az előzetes is kicsit akció dúsabb sorozatot vetített előre. Viszont ha önmagában nézzük, akkor meg nem tudom rá mondani, hogy rossz volt, hiszen végigtartotta a színvonalat és a ritmust, csak el kell fogadni, hogy ez nem egy akció-sorozat, hanem egy lassan csordogáló fantasy. Ami vitathatatlan, hogy látványban hibátlan, mind a környezet, mind a ruhák, a smink vagy ép a CGI. Lényegesen természetesebbnek hatnak trükkök, mint az agyon digitalizált Hobbitokban és ép ezért hangulatában jobban hasonlít az első trilógiához. Ami viszont negatívum, hogy szerintem túl sok szálon és túl sok szereplővel fut a történet és bizony vannak nagyon elnyújtott vagy éppen felesleges jelenetek. Jobban működni ez a lassú történet mesélés, ha kicsit vágtak volna a játékperceken és mondjuk 8db 45-50 perces epizódot csinálnak.
Összességében valóban egy kicsit csalódás, de mikor már ráéreztem a ritmusára és tudtam mi várható el a hátralévő részektől, már jobban tetszett. Hibátlan és kreatív látvány, amit jó nézni, de a forgatókönyvön még lett volna mit csiszolni. Remélhetőleg a második évad már kicsit akció dúsabb lesz azért.

Az előzetes várakozásokkal szemben nem (csak) az volt a sorozat problémája, hogy színesbőrű karaktereket írtak bele. Velük legfeljebb annyi probléma volt, hogy miért csak egy-egy volt belőlük? Miért nem fért bele néhány jelenet, amely megalapozta volna, hogy a Valinorba át nem kelt tündék egy részének bőre sötétebb lett, és közülük származik Arondir? Disa szakállnélkülisége sem volt zavaró, a legjobb karakterek egyike volt. A bajok sokkal mélyebben gyökereznek.

A sorozat felvezetése során, és azóta sem felejtik el az orrunk alá dörgölni, hogy milyen sok pénzbe kerültek a jogok, és magára a sorozatra is mennyit költöttek. A baj csak az, hogy egyrészt gyakorlatilag semmi érdemlegesre nem sikerült jogot szerezniük, másrészt azzal sem kezdtek semmi értelmeset. A teljesen esztelen és logikátlannak ható szálakra és eseményekre a készítők gyerekes válasza az volt, hogy hát Tolkien végül is nem írta meg, hogy nem úgy történt, szóval mi a probléma? Látszólag nem fogják fel, hogy nem feltétlenül az az emberek baja, hogy Tolkien nem írt ilyet, hanem hogy ha írt is volna, sokkal logikusabban és értelmesebben építi fel. Pedig ha más nem is, nekik tudniuk kellene, hiszen elvileg pont az volt a mellettük szóló érv, hogy milyen nagy Tolkien rajongók. Egyáltalán nem a tapasztalatuk (gyakorlatilag semmit, de abszolút semmit nem tettek le még életükben az asztalra filmezés terén) győzte meg az Amazont, hogy ők lesznek a legalkalmasabb showrunnerek. Csak tudnám akkor, hogy mi?

A már ismert és a sorozat kedvéért kitalált karakterekkel rengeteg probléma volt. Galadrielről képtelen voltam elhinni, hogy ő lenne a Commander of the Northern Armies, amikor végig úgy viselkedett, mint valami ZS-kategóriás YA-disztópia 16 éves, meg nem értett és állandóan dühös főhőse. Halbrand egészen az utolsó epizódig nem viselkedett úgy, mint aki király lenne, vagy bármiféle hatalmi pozíciót betöltött volna életében, Isildurt nagyjából olyan sűrűn pofoztam volna fel egy lapáttal, ahogy megjelent, Gil-Galadról egyáltalán nem látszik, hogy ő lenne a noldák utolsó nagy királya. A harfootok inkább idegesítőek lettek, mint aranyosak, a Strangert üldöző női Eminem és groupiejait pedig nem tudom hova tenni még mindig. Csak Elrond, Durin és Arondir volt valamennyire szimpatikus, nekik tudtak jobb jeleneteket írni, de összességében túl sok szereplőt és szálat mozgattak túl rövid idő alatt, hogy ebből bármi épkézláb kisüljön.

Az időkezelés is nagy problémája a sorozatnak, iszonyú rosszul csinálták. Úgy ugrálnak ide-oda a szereplők a helyszínek között, mintha letöltöttek volna valami fast travel modot, konkrétan a Mordor-Eregion távolságot lenyomják hat nap alatt lóval, Númenorból pár nap alatt odahajóznak és lovagolnak Mordorba, majd vissza, Elrond úgy sétálgat Eregion és Khazad-Dum között, mintha csak a sarki kisboltba ugrana le, és így tovább. Mivel Isildur is már él, ezért különösen furcsa, hogy még nincs kész egyetlen gyűrű sem, nincsenek nazgulok, Mordor helyén még emberek élnek, és senki sem tudja, hol van Szauron, akinek mostanra már meg kellett volna járnia a númenori fogságot is. A númenoriak egyik nap még utálják a tündéket, mint a szart, vissza akarják küldeni Galadrielt, másnap már több száz fős sereget küldenek önként és dalolva megsegíteni bajban lévő embertársaikat. Tehát se a sorozaton belül, se a Másodkoron belül nem sikerült valamilyen konzekvens idővonalat felrajzolni.

A párbeszédek olyan szinten gyermetegek, hogy még Coelho is sírva dobná el a kezéből a szövegkönyvet, ha ezt meglátná. Mintha valami fiatal, éppen csak a kamaszkorba lépő Gyűrűk Ura rajongó elhatározta volna, hogy ír egy saját történetet a világhoz, de mivel még fiatal, tapasztalatlan, nem olvasott eleget, ezért a pátoszosnak szánt mondatokból többszörösen klisés, hatásvadász puffogtatások lesznek ("There is a tempest in me." "- Why do you fight? – Because I cannot stop"). A színészi játék is pocsék, még ha esetleg tudnának is jobbat a többnyire ismeretlen színészek, akkor sem hagynak nekik elég időt. Látványos a különbség, az utolsó rész mintha mások által készült volna, ki tud emelkedni a többi rész pocsék színvonalából valamelyest. Sajnos túl későn.

Az állandóan hangoztatott pénzhegy legnagyobb része egyértelműen a CGI-re ment el, mert a látványra egyáltalán nem lehet panasz. Az a baj, hogy minden másra viszont igen, és ez így nem menti meg a sorozatot. Mivel eleve öt évadra tervezték, nyugodtan lehetett volna lassabra venni a tempót, esetleg kevesebb dolgot elmesélni. Így viszont csak annyi látszik, hogy elszórtak egy rakás pénzt, iszonyúan rossz hatásfokkal.