A két torony (A Gyűrűk Ura 2.) (2002) 894

The Lord of the Rings: The Two Towers
179' · amerikai, új-zélandi · akció, kaland, dráma, fantasy 12 !

10 díj · 7 jelölés

Hamarosan eldől Középfölde sorsa: a gonosz ereje egyre nő, mert szövetséget kötött a két torony: Barad-dúr, Szauron, a sötét úr vára és Orthanc, amely Szarumán, az áruló mágus erődje. Frodó, a Gyűrűhordozó és hű barátja, Samu Mordor földje felé tart, hogy a tűzbe hajítsa terhét: ám egy újabb… [tovább]

angol
angol · angol

Képek 20

Szereposztás

Viggo MortensenAragorn
Orlando BloomLegolas
Elijah WoodZsákos Frodó
Ian McKellenGandalf
Sean AstinCsavardi Samu
Cate BlanchettGaladriel
John Rhys-DaviesGimli / Szilszakáll (hang)
Liv TylerArwen
Miranda OttoÉowyn
Christopher LeeSzarumán

További szereplők

Kedvencelte 422

Várólistára tette 80


Kiemelt értékelések

Törpillaa 

Ez a része is tetszett, látványos volt, és izgalmas is, a csatajelenetek is nagyon jók voltak, főleg a végefelé. :-D A szereplők még mindig jók, főleg Gandalf, Aragorn, Legolas ❤, Fródó, Samu, Gimli, Szilkszakáll, Galadriel, Elrond, Éowyn, Haldir, Pippin és Trufa. :-D A helyszínek is nagyon látványosak voltak, és a párbeszédek, beszólások néha nagyon viccesek voltak, és szórakoztató. :-) Szarumánt pedig még mindig nem bírom. spoiler Szóval, ez a része is tetszett, a sztori nagyon jó még mindig, és izgalmas, egy kissé komor és feszült a hangulat, de a poénok és beszólások néha ellensúlyozzák. :-)

Valentine_Wiggin 

A három rész közül egyértelműen ez áll tőlem a legtávolabb – tipikusan folytatás film, ahol alakulnak dolgok, mennek tovább az események, de hol van még a lezárás…
Az Aragorn-Legolas-Gimli trió zseniális. Egyszerre hősiesek és adnak egy nagyon erős dinamikát a filmnek, és van egy nagyon kellemes humora a barátságuknak – ez különösen igaz Legolasra és Gimlire, akik viszont ebben a filmben brillíroznak igazán. Határozottan nem szeretem a hosszú csatajeleneteket, a Helm szurdokot hiába tartják etalonnak köztük, én akkor is kissé el szoktam unni magam rajta, viszont ennek a párosnak a számolgatása ad egy olyan humorfaktort az általános sötétségbe, hogy az mégis fenntartja az érdeklődésemet. Aragornnak magának kicsit leül ez az epizód, míg az elsőben abszolút a vándor stílusa, az „elveszett herceg” attitűd az, ami izgalmassá teszi, a harmadikban pedig az, hogy már a sorsát vállaló királyként látjuk, addig itt valami furcsa köztes állapotban van, ahol csinálja a dolgát, van pár bölcs megszólalása, de igazából karakterfejlődés szempontjából nem jut egyről a kettőre. Ugyanez igaz a szál mellékszereplőire is, Éowynt nagyon szeretem, de itt még ő is annyira nem tudja, hogy hol a helye, mi lesz a szerepe, annyira csak egy Aragorn után vágyakozó hercegnő, hogy nem tud igazán a szívemhez nőni. Rohant magát szeretem, ezzel a kicsit nyersebb lovas nép stílussal Gondor klasszikus Camelot hangulatával ellentétben, de önmagában ezt nem éreztem elégnek.
Pippinék szálán Szilszakállékat imádom, kicsit emlékeztetnek a Végtelen Történetes nagy teknősre – az entek úgy általában egy nagyon kreatív faj. Illetve szerintem el lehet mondani, hogy a regény első feléből készült részeknek (sőt, igazából talán az egész filmnek) az abszolút csúcsa Gandalf. Már az első részben is nagyon jól hozta a klasszikus Bölcs Öregember archetípust, aki elindítja a csapatot az úton, megvan a humora, a stílusa, de süt róla, hogy olyan hatalma és többlettudása van, amit egyetlen más karakter sem közelít meg. Itt viszont, már Fehér Gandalfként ez még erősebbé válik. Továbbra is megvan benne a humor, a kedvesség, de közben amikor harcosként, vezetőként jelenik meg, akkor megnyilvánul, hogy Szauronnal szemben lehet, hogy Frodó viszi a Gyűrűt, és Aragorn a hős, de ő az a manipulátor, aki mozgatja a szálakat. Ian McKellen pedig tökéletesen elkapja a hangulatváltásokat, árad belőle ez a méltóság, amit jó nézni. (És imádom az apró részleteket, mint hogy Aragorn az egyetlen, aki nem térdel előtte.)
Frodóék szála elképesztően depresszív, de közben nagyon elgondolkodtató, és nagyon korrekt pszichológiailag. Egyrészt Samu itt már egyértelműen a stabilitás és a józan ész. Ő az, aki felismeri a veszélyt, aki képes hosszú, és gyönyörű beszédeket mondani, hogy lelket öntsön a főszereplőbe (a „Samu beszéde” nem véletlenül egy ikonikus jelenete ennek a filmnek, még sokadik újranézésre is ráz a hideg, mikor oda ér, hogy "De végül is ez csak egy múló dolog. Ez a sötétség. Még a sötétségnek is el kell múlnia."), viszont üvölteni és harcolni is, ha éppen az kell. És miközben Samu a józanság, borzalmasan izgalmas Frodó és Gollam kapcsolata is – nagyon erős pillanatok forrása, amikor Frodó elkezdi önmagát, és a saját csúszását látni Gollamban, emiatt pedig folyamatosan győz benne a szánalom és a szimpátia… annak ellenére, hogy Szméagol egyértelműen nála sokkal rosszabb ember volt már azelőtt is, hogy a Gyűrű hozzá került volna, és abszolút nem érdemes rá. Ezen a szálon tűnik fel Faramir is, aki pedig szintén a kedvenceim közé tartozik a maga egyszerű jóindulatával, és enyhe kisebbségi komplexusával, szóval az ő jelenlétének is nagyon örültem.
Összességében: a fantasy műfajon belül abszolút kiemelkedő, és fantasztikus adaptáció – csak a trilógia másik két darabjához mérten tudom kritizálni.

Nihilchan 

Sötétebb hangulatú, mint az első rész, de ez csak jót tett annak, ami addig is remek volt. Szeretem a csatákat és a békésebb jeleneteket is, a karaktereket meg főleg; Aragornba gyerekként szerelmes voltam és mostanra sem sikerült ezt igazán kinőnöm. És imádom az enteket! Vannak, akik hosszúnak érzik a filmet, én viszont még néztem volna…

Netta88 

Imádom az első részt is, de ezt még jobban. Nagyon epic, akárhányszor nézem, egyes jeleneteknél ugyanúgy ráz a hideg, mint első nézéskor, vagy épp ugyanúgy megkönnyezem. Theodent meg minden alkalommal meg tudnám ütni akárhányszor nézem ezt a filmet. spoiler az ilyen jobban tud irritálni, mint az olyan, mint Gríma.

2 hozzászólás
LoneWolf 

A Gyűrű Szövetségéhez hasonlóan itt is erősen ajánlott a bővített változat, hiszen sok fontos, kivágott jelenetet tartalmaz, miáltal jobban megismerhetünk egy-két karaktert és szebben átlátható a történet egésze. A plusz események által mindenki közelebb kerül a nézőhöz, legyen az egy humorosabb párbeszéd, vagy egy érzelmesebb momentum, garantáltan nem érezzük feleslegesnek.

Sister 

Grandiózus csatajelenetek, fantasztikus, fülbemászó dallamok, remek karakterfejlődések, csodás helyszínek, hát mi kell még? Nem csoda, hogy ez a kedvenc részem. :) Kissé komorabb és sötétebb, mint a Gyűrű Szövetsége, de ez főként annak a sok szörnyűségnek köszönhető, ami Középföldével történik. Mindezek ellenére a Legolas-Gimli jelenetek egy kis fényt visznek a sötétségbe, és ez határozottan a javára válik. Nem tudok belekötni, minden képkockáját imádtam!

Rahenys 

Egyszerűen imádom.
Jobban tetszett, mint az előző része és véleményem szerint izgalmasabb is.
Frodó és Samu szenvedését még mindig unom egy kicsit, viszont a Helm-szurdoki csata illetve Aragornék szála a cselekményben, kárpótolt miatta.
Az egyik kedvenc jelentem az entek megindulása volt Vasudvard ellen, csak egy kis bátorítás kellett hozzá.
Legolas és Gimli versenye már kezdetét vette, miszerint ki öl meg több orkot. A közös jeleneteiken mindig mosolyognom kell. (:
Legolas viszont elég sokat változott a Magányos-hegy óta.
Sokan szeretik Éowyn-t, engem viszont kissé irritál az egész személyisége.
Gandalf és a rohirok nélkül elesett volna a szurdok, hiába a tünde segítség. Tehát Theoden ne magára legyen büszke.
RIP Haldir.
Vannak akik nyavalyognak a hossza miatt, de ugyan már, kell ennyi idő.

Yuuko 

Viszajöttek az emlékek. :) Ezt a filmet is nagyon szeretem, de már régen sem élveztem nézni a Frodo+Samu részeket spoiler, viszont a Helm szurdoki csatajeleneteket nagyon szeretem, és imádom Legolas és Gimli kis interakcióit. És bírtam Haldirt spoiler meg az enteket is.

Negative_Singularity

Közvetlen folytatása az első résznek, imádom, hogy a készítők nem szedték szét epizódos részekké (vagyis, hogy különálló történetrendszere van, ami az első rész nélkül is érthető). Ezt is számtalanszor láttam már, de nem tudom megunni. A csata nagyszerűen van ábrázolva, minden ott van, ami a harcokban megszülethet: remény, hősiesség, kétségbeesés, hitvesztés. Minden.
A kedvenc részem egyébként az enteké, azok a jelenetek egy külön kis mesét hoznak létre a nagy mesében. Ó, és Rohan! Az a szál is zseniális. Frodóék viszont kevesebb szerepet kaptak, amit nem bánok, akkora ez a világ, annyi mindennek kell elférnie benne… pont jó az egyensúly szerintem.
Elvarázsolt. Megint.

Milli88

Egyre izgalmasabb a helyzet. Gollam felbukkanása merőben megkavarja és egyben le is egyszerűsíti a helyzetet. Továbbra is Samu a kedvenc hobbitkám. xD Közeleg a cél és egyre több az izgalom.


Népszerű idézetek

Molli

Gimli: A terepfutás nem erényem. A törpök természetüknél fogva… öm… rövidtávon veszélyesek.

Kogoro

Gandalf: Jöttömre öt nap múltán számítsatok. Pirkadatkor. Kelet felől.

woolfe

Samu: Hogy lehetne a világ újra olyan mint volt, ha ennyi szörnyűség történt közben? De végül is ez csak egy múló dolog. Ez a sötétség, még a sötétségnek is el kell múlnia, új nap virrad majd fel! És ha egyszer kisüt a nap, annál tisztábban fog ragyogni. Az ember azokra a történetekre emlékszik, amik jelentettek valamit, még ha túl kicsi is volt hozzá, hogy megértse, miért. De azt hiszem, Frodó úr, én igen is értem, most már tudom! E történetek szereplői gyakran visszafordulhattak volna, de nem tették. Tovább mentek, mert volt mibe kapaszkodniuk.

woolfe

Szilszakáll: Én nem állok senki oldalán, mert az én oldalamon sem áll senki.

Valentine_Wiggin 

Samu: Vajon belekerülünk-e valami regébe vagy énekbe?
Frodó: Tessék?
Samu: Mondják-e az emberek valaha… halljunk Frodóról meg a Gyűrűről! „Igen, az az egyik kedvenc regém!” "Frodó nagyon bátor volt, ugye, apu?" „Bizony kisfiam, ő a leghíresebb hobbit, és ez nem kis szó!”
Frodó: Kihagytad az egyik fontos szereplőt. A rettenthetetlen Samut! Én róla szeretnék hallani. Frodó nem jutott volna messze nélküle.

Pandalin 

Samu: Akad még jó ebben a világban, Frodó úr, amiért érdemes küzdeni!


Népszerű triviák

bubblejoo 

Viggo Mortensen (Aragorn) eltörte két lábujját, amikor belerúgott a földön heverő sisakba az orkmáglyánál. A rendezőnek először fel sem tűnt, hogy valódi fájdalom miatt kiáltott, mivel Mortensen tovább játszotta a szerepét. A jelenet benne maradt a végső vágásban.

Kapcsolódó filmek: A Gyűrűk Ura – A két torony (2002)

A Gyűrűk Ura – A két torony (2002)

Kapcsolódó művészek: Viggo Mortensen

Sakara 

A jelenetben, amikor Éowyn a távolba néz, eredetileg nem volt betervezve, hogy leszakadjon a zászló. De annyira feldobja az egészet, hogy végül bent hagyták.

Kapcsolódó filmek: A Gyűrűk Ura – A két torony (2002)

A Gyűrűk Ura – A két torony (2002)


Folytatása

Összehasonlítás

A Gyűrűk Ura


Ha tetszett a film, nézd meg ezeket is


Hasonló filmek címkék alapján