Bojangles-ra várva (2021) 93% 11★

A végét nem tudom elfogadni sehogy sem, az utolsó jelenetsor nem, nem és nem.

Nagyon kíváncsi voltam rá, mivel a könyvet imádtam. Tulajdonképpen jó lett, viszont 9 csillag, mert nekem valahogy a könyv jobb és teljesebb volt… Az én fejemben nem pont így álltak össze a jelenetek, s maga Camille sem anno, de ettől még a lényeget – szerintem – visszaadták.

Camille bipoláris zavara valóban egy őrült és néha kifejezetten ijesztő hullámvasút, ám mégis, mégis. Olyan jó nézni ezt a kis családot. Azt, ahogyan őszintén és kikezdhetetlenül szeretik egymást. Persze lehet vitatkozni azzal, ahogy bizonyos dolgokhoz hozzáállnak, de… Én összességében akkor is szeretem őket.

Gary pedig imádnivaló kiskölyök. Tényleg nagyon okos és koraérett, ami szerintem menő. :) Ha valaha lenne gyerekem (ami úgysem lesz :D), csakis ilyet szeretnék. Egy okos kis különcöt. :)

Egyébként ahogy anno a regény, úgy ez is csúnyán megríkatott. Hjaj. Annyira fájdalmas… :'(

A filmet a debreceni Apolló mozi francia filmnapok programjának keretében láttam franciául. Nagy élmény volt eredetiben nézni, szerintem nem is érdemes szinkronnal próbálkozni, ha egyáltalán létezik hozzá szinkron. Előtte olvastam a könyvet, szerintem a film nagyszerűen visszaadta a jeleneteket és a történet hangulatát. Nagyon fontos gondolatokat feszeget a film, de a legfontosabb elem a család fontossága. Nem is tudom, létezik-e ilyen férfi, aki ennyire kiáll a partnere mellett. A házaspárt játszó szereplők nagyon jól néztek ki, nagy volt az összhang közöttük. A gyerek is nagyon jól játszott. A kastély is gyönyörű volt, az én fejemben, olvasás közben nem volt ilyen szép. Mindenképp érdemes megnézni, ha valaki egy igényes filmet akar látni.

Beterveztem, aztán hetekig halogattam, féltem, nehogy elrontsa a könyvélményt. Csakhogy ez francia film, nem amerikai adaptáció, és tökéletesen hozta a könyvet, sőt, megtöltötte színekkel, elevenséggel. Szíve volt az egész alkotásnak, és hozta a francia filmek bohém báját, ami még a tragikumban is ott lebeg.
Imádtam. Nevettem. Sírtam. És mindkettőt akár egyszerre is.
A szereplők mind remekeltek, és most már tudom, hogy amikor nem találok nézni semmi elég jót, akkor mi hiányzik.

Mint a Tajtékos napok és Egy hatás alatt álló nő egybegyúrva, még
Virginie Efira is olyan Gena Rowlands-os volt és nagyon jól állt neki.

A könyv után láttam a filmet, és hát mit is mondhatnék, mikor a Merre jársz Bojangles? az egyik kedvencem… Tulajdonképpen így kerek egész számomra a történet, a fő- és mellékszereplők alakításai brilliánsak, Romain Duris, pontosan olyan csodás, mint anno a Tajtékos napokban, Virginie Efira pedig gyönyörű femme fatale. Annál a jelenetnél pedig, mikor Georges visszahozza a meztelenül útnak induló Camille-t, rég láttam már szebbet.
Az őrület szépsége és fájdalma, a valóság megkerdőjelezése és az ebből fakadó abszurd humor Mademoiselle Feleslegessel és szeretni való kis gazdájával, olyan kitűnő színészi alakítással jelenik meg, ami mindenképpen megérinti az embert. Bár nekem nagyon hiányzott a könyvből megszokott gyerekszemszög, így sem tudok tíz pontnál kevesebbet adni.