Guillermo del Toro: Pinokkió (2022) 76% 138★

Ez egy kicsit jobban tetszett, mint a másik Pinokkió. A sztori is jó volt, mert lekötötte a figyelmemet, hangulatos volt, tetszett. A szereplők se voltak olyan rosszak, és a zene meg a látvány is jó volt. :) Lehet, hogy újranézős lesz valamikor. A lezárás is tetszett. :)

Nekem ez a Pinokkió inkább volt ijesztő, mint aranyos történet. A képi világa bár kétség kívül szép és varázslatos, mégsem szippantott be az egész. Én a régi meséket meghagynám ugyan olyan köntösbe bújtatva, nem kell mindent modernizálni.

Amint látható, az eredeti történet alapjai bár megtalálhatók a műben, de azok frissebbé, kifordítottabbakká váltak, ami miatt a mondanivaló is komplexebb lett, s Pinokkio naivitása remekül szembe állítható a mű komorságával és sötétségével. Del Toro kézjegye érezhető a filmen, ahogyan a történet sokkal jobban hasonlít a Faun Labirintusára és a Forest Gumpra, mint egy családi történetre. Pinokkió naivitása már-már ellenszenvessé teszi a karaktert, ami görbe tükröt állít a nézőknek, hiszen jól bemutatja, hogy a gyermeki naivitás és alapvető tiszta jóság már régen eltűnt belőlünk, s sokkal inkább közelebbnek érezzük a fasiszta Olaszország és Volupe kapzsiságát a valósághoz, mintsem Pinokkiót. Fontos, értékes gondolatokat közvetít a mű, de nem való mindenkinek, gyerekeknek semmiképpen, sokkal inkább egy felnőtteknek szóló sötét mese ez, mintsem egy családbarát alkotás – már csak annak nyomasztó atmoszférája miatt is.

Értékelés: 8/10

Guillermo del Toro és Mark Gustafson egy fantasztikusan animált, érzelemteli, egyszerre sötét és könnyed, de elgondolkodtató és logikusan összerakott mesét kínál kicsiknek, de talán főleg nagyoknak. Szép történet a halandóságról és a moralitásról, és arról, hogy mindennél fontosabb önmagunknak lenni. Sokkal csiszoltabb, kerekebb és hatékonyabb, mint a Disney szintén idei próbálkozása, de összevetés nélkül, önmagában is egy fenomenális film, ami rengeteget hozott ki több mint 200 éves forrásából.

Filmkritika: https://www.roboraptor.hu/2022/12/22/guillermo-del-toro…

Több is, mint zseniális.

A Pinocchio az általam egyik legkevésbé kedvelt történetek közé tartozik (van olyan feldolgozása, ami tetszett), talán ez az oka annak, engem nem fogott meg a film. 9-10 csillagról indult a képi világ, de elsősorban a téma, a szomorú hangulata miatt, de elment más irányba. Pinocchio kalandozásai sosem érdekeltek különösebben, így csak az utolsó jelenetek azok, amik még tetszettek.
Most már szinte biztos, hogy del Toro nem az én rendezőm.
spoiler

A képi megjelenítés miatt részletekben tudtam csak megnézni. Elég sötét hangulatú, a Coraline jutott eszembe róla, a különös túlvilági alakokról meg a Bibliában is olvasható szemekkel borított angyalok. Az elején Pinokkió eléggé idegesítő alak, bár az eredetiben szintén. Itt is komoly személyiségfejlődésen megy keresztül, amit jó volt látni. A kitartó szeretet ugyanúgy végigmegy a művön, bár az érdekes volt, hogy itt Pinokkió maga választja meg, hogy igazi fiúvá akar válni vagy sem. A vége nagyon megható, zokogtam rajta.
Az pedig elgondolkodtatott, érdemes-e örökké élni úgy, hogy a szeretteid a halandóság miatt mind elmennek? Szerintem jobb az ideig-óráig való élet szeretetben eltöltve, mint az örökkévaló élet szeretet nélkül.

Jesszus, Guillermo del Toro egy csoda! :D Először nem nagyon tudtam hova tenni ezt a mesét, mert kicsit kizökkentett a képi világa, de jaaaaj a végére imádtam. Megnéztem a hogyan készült videó felét kb. (a végéig még nem jutottam, mert sok más néznivalóm van) és hát az államat megpróbáltam összeszedni. Ez a mese most már nem emlékszem, de valami 16 évig készült ezzel a bizonyos stop-motion technikával? TE JÓ ÉG! Ezek az emberek. Hát minden tiszteletem, én a 15. kéz meg fejmozdulat átállítás után mondtam volna, hogy na jóóóó engem felejtsetek el :D Az, amit ezek az emberek véghez vittek, szuper! Jó ez a mese, bár néha azért ijesztő, de jó. Más. Mint a többi elérhető mese. Örülök, hogy megnéztem! :)

Nem tudom, hogy mi alapján kapta meg a „családi” címkét, mert nem nézetném meg egy álmos vasárnap délután ezt gyerekekkel. Nézzék csak meg a szüleik, sírják ki ők a lelküket is a végén.
Tipikus Guillermo del Toro, tátott szájjal nézed, hogy milyen gyönyörű a képi világ és nem érted, hogy ami ilyen szép, annak a története hogy szaggathatja szét ennyire a szívedet.

Ez egy nagyon különleges film. Az elején teljesen szokatlan volt a figurák külalakja, és nem is tetszett az első félóra. Ráadásul ez egy reform változata az eredeti és első Pinokkiónak, amit én leginkább szeretek, viszont jól állt neki ez a feldolgozás a háborúval. Nem bántam meg, hogy megnéztem, mert a vége nagyon kedves, szeretnivaló. A zenéje is szép.
Viszont inkább felnőtt mese, kicsi gyerekeknek szerintem félelmetes lehet.