Arthur Newman világa (2012) 65% 48★

A filmet Emily Blunt miatt néztem meg, és benne nem is csalódtam. Itt is tökéletes alakítást nyújtott, szerintem még Colin Firth-nél is jobb volt. De Colin Firth sem tud rosszul játszani :) Amivel kicsit bajom volt, az a történet. Értem én, hogy valaki kiég és egy kis nyugira van szüksége. No de hogy egyik napról a másikra kilép az életéből, otthagyja a fiát és fejest ugrik az ismeretlenbe egy igencsak kétes személyazonosságú nővel… ez kicsit sok volt. Aztán neki drámázik, mennyire szereti a fiát, de korábban le is tagadja. Hiába próbál jónak tűnni, engem nem győzött meg. Aki otthagyja a gyerekét, pedig annak szüksége lenne rá, nálam nem kap jó pontokat. Wallace karakterének nem volt drámai mélysége, én nem tudtam sajnálni. Charlotte az más tészta, ott érteni lehetett az akkori állapotot, amiben találkozunk vele. Jó színészek, kicsit ingatag alapszituáció. Azért nem éreztem időpocsékolásnak. A vége tetszett, mert nem volt teljesen happy end de olyan negatív kicsengésű sem. Az arany középút. :)

Rég láttam ilyen szomorú filmet, és néhol nekem erőltetett is volt, sajnálom. A színészek miatt néztem végig.

Eme filmmel érdekes a kapcsolatunk, mivel első néhány nézéskor konkrétan utáltam. Még Colint is (!), ami nálam nagy szó. Aztán valahogy egymásra találtunk a sztorival és a karakterekkel, sőt, most már ott tartok, hogy kedvenc filmmé kiáltottam ki. (Ami esetemben szintén nagy szó.)
Ami 1000%: a két főszereplő zseniális. Emily Bluntot korábban is kedveltem, de itt szerettem meg igazán. Minél többször láttam az Arthur Newmant, annál inkább sikerült megértenem és elfogadnom Mike-t. És ehhez kellett Emily.
Colint rettenetesen gyűlöltem eleinte, aztán rám tört a fájdalmas felismerés, hogy ez részben valószínűleg azért lehetett, mivel spoiler. Ettől függetlenül még mindig nem tudom 100%-osan elnézni a drasztikusságát. Na jó, de, spoiler. És talán éppen azért, mert eközben Kevinnek is volt ideje alaposan emészteni az apjával való, meglehetősen távoli kapcsolatát. Ha valaki, akkor a srác nem tehetett az égvilágon semmiről.
Arthur és Mike: nagyon szeretem a párosukat, elképesztően cukik együtt, akiket a sors – és saját sebeik nyalogatása – hoz igazán közel egymáshoz. A gyönge, meggyötört Charlotte egyszerre gyermetegen, mégis hősiesen viseli a vállán a mázsás súlyt, amivel született, és ettől néz fel rá annyira Wallace, ettől talál végül ő is magára. Még ha az odáig vezető út tele is van hamisnak tűnő szerepjátékokkal. Valójában mindegyik mesterségesen kreált helyzetben ők vannak jelen, a megcsinált karakterek puszta álarcként funkcionálnak.
Wallace és Charlotte rokonlelkek, akik a testiségben alkalomról alkalomra „kénytelenek” ténylegesen is összekapcsolódni, így pedig kikerülhetetlenné válik számukra a valóság. (Azaz egymás alapos meg-, és kiismerése.) A szex itt nem puszta fizikumként funkcionál, hanem tényleg szó szerint mélységekig – a megbetegedett lélekig – hatol. (És a gyengédség gyógyit…)
A szexjelenetek hol mókásak, hol arcpirítóak, mindenesetre én amondó vagyok, hogy csillagos ötös a kémia, bármelyikről is legyen szó. Azt az egyet mondjuk sajnálom, hogy a brit / magyar verziót csúnyán megvagdosták, pedig a filmbéli legutolsó szeretkezés az… hát az valami igazán érzékire sikeredett. Na jó, nem kell ám akkora nagy dolgokra gondolni, de azért van különbség. Tényleg nem értem, hogy Colin meztelen felsőtestével mi volt a probléma.

Én Emily Blunt miatt néztem meg elsősorban, és mert viszonylag jókat írtatok a filmről.
Nem is volt rossz, sőt inkábbi jó. Néha egészen élveztem, bántóan rossz pedig soha nem volt.
(nagy levegőt vesz)
Én értem, hogy sok nőnemű társam oda meg vissza van Colin Firth-ért (valamennyire én is odavagyok Emilyért), de hát – hogy az Aladdinból idézzek: https://coub.com/view/17qy96, nem gondoljátok (a rendezővel egyetemben), hogy már nagypapát kéne játszania? (Igaz, hogy 12 nappal fiatalabb nálam, meg még haja is van bőven, de akkor is?)
Egyébként kiválóan játszanak persze.
Érdekes vegyüléke ez a film az egyfajta utazósdinak (road movie) és családdrámának.
Önmagában egyik sem különösebben erős dramaturgiailag, de koktélban egész jól elmegy.
Egyestés kellemes kikapcsolódásra mindenképpen jó, így nyugodt szívvel ajánlhatom.

Ez elég fura film volt

Valószínűleg többször újra kell majd néznem, de most megpróbálok első nézésre is kihozni valami értékelést.
Wallace-ról még mindig nem tudom eldönteni, hogy kedveljem-e, vagy sem. Szegény próbált mindenkivel kedves lenni, de valahogy sosem sikerült úgy, ahogy akarta.
Minával és Kevinnel kapcsolatos szálat én nem éreztem annyira indokoltnak, ráadásul hihetetlen, mennyire nincs életkedve annak a nőnek.
Amit kifejezetten nem kedveltem:
Befejezés. Happy end-mániás énem nem volt vele teljesen elégedett.
Amit viszont kifejezetten szerettem:
A jelenetek, ahol másokat játszottak el.

Sajnálom ezt a filmet. Sajnálom a rá vesztegetett időmet is. Fogalmam sincs, mit néztem meg.
Pozitívumok:
– a színészi játék. Colin Firth teljesítménye megkérdőjelezhetetlen, ahogy Emily Blunt is szuper.
– a rendező szerintem egész jó munkát végzett
Negatívumok:
– szinkronosan néztem és borzalmas. Esküszöm, hogy ilyen ócska szinkront ritkán hallottam még (Leonardo diCaprio a Gilbert Grapeben vezeti a listát azért). Visítottam volna minden mondat után és próbáltam felidézni, hogy ez eredeti hangfekvésben milyen lett volna.
– a szereplők jelleme, a történet, mind annyira sótlan-semmilyen.
– nem értem a drámát a filmben, nem értem, mi a fene a probléma?
Szubjektív:
– spoiler